Nap és a Hold tánca [NaruSasu/SasuNaru]

5. fejezet

Naruto:

Másnap arra keltem, hogy a nap kiégeti a szememet, amit nem értettem, hogy lehetséges, amikor a szobában reggel nem is süt be a nap. Ekkor valaki megmozdul mellettem óvatosan megfordulok az ágyban mert már rájöttem nem otthon vagyok. És ekkor látom meg Sasut békésen aludni. Nekem se kellett több tiszta vörös lett a fejem majd eszembe jutott a tegnap este. Meg az, hogy miket csináltam így minél gyorsabban be kell menni az irodába és megírni a jelentést meg felderítőket kiküldeni. Felültem az ágyba és elkezdtem Sasu arcát simogatni, hogy keljen fel. Nagy nehezen kinyitotta a szemeit és rám mosolygot azzal a cuki mosolyával.

- Jó reggel Naru.

- Neked is jó reggelt Sasu.

- Miért nem hagytál aludni?

- Mert minél előbb be kell mennünk az irodába elintézni a tegnapi ámokfutásomat.

- Ja hát igen azt nem ártana elrendezni. De nekem mi közöm hozzá egyedül is el tudod intézni nem?

- Nem mert te is hokage vagy mint én a társam, vagy úgyhogy mozdulj mert fél óra és indulunk és még ruháért is haza kell mennem.

- Minek itt is van ruhád.

- Ja tényleg akkor nem is kell fél óra, hanem mindjárt indulhatunk is.

Ahogy elmondtam a mondatot ki is ugrottam az ágyból és mentem a szekrény felé fel is kaptam az első ruhát, amit megláttam egy fekete térdén lyukas farmer egy fekete pólót és a fekete bakancsomat majd a narancssárga kapucnis pulcsimat. Megfordultam, hogy Sasuval mi van. De akkor látom, hogy visszaaludt így fogtam magam és oda mentem majd megpusziltam az arcát.

- Sasu kelj már fel mert elkésünk.

- Jól van na. Te már kész is vagy?

- Aha.

- Jól van akkor kiszállsz végre az ágyból?

- Nem.

Megfogtam Sasu kezét és kihúztam az ágyból le a földre és elkezdtem csikizni mert tudom azt nem szereti mert rettentően csikis.

- Naruuu hagyjál!!!

- Nem amíg nem kezdesz el öltözni.

- De így nem is fogok tudni.

- Jól van, de akkor öltözz.

Majd felkeltem a földről és leültem az ágyra. Addig Sasu felkelt a földről és elkezdett öltözködni. Ő is majdnem ugyanolyan ruhákat vett fel, mint én annyi különbséggel, hogy a póló hátulján ott volt az Uchihák jele meg egy fekete kapucnis pulcsi.

- Na gyere menjünk ha már felkeltettél ilyen korán.

- Rendben.

Majd felkeltem és követtem Sasut kifelé a házból. Elmentünk a ramenes mellett és megéreztem azt a jó illatot.

- Sasu nem állunk meg enni?

- Jól mondod nem.

- De éhes vagyok.

- Majd eszel benn valamit.

- De én rament akarok már úgy is elkéstünk úgyhogy már mindegy, ha egy kicsit többet is késünk.

- Jól van akkor menjünk.

A nagy rábeszélésem sikerrel járt. Bementünk és leültünk egy hátsó asztalhoz és ettünk egy rament. Én a reggelen gondolkoztam, hogy most fenn volt és csak tettette, hogy alszik vagy tényleg aludt. De nem szólt semmit. Most mit gondolhat rólam. A gondolataimból a hangja ébresztett fel.

- Naru figyelsz te rám?

- Igen vagyis nem mit is mondtál?

- Azt, hogy ideje lenne menni, ha még ma el akarsz intézni valamit mert mindjárt dél.

- Hogyan?

- Jól hallottad na gyere.

- Rendben. De várj fizetni is kell.

- Már fizetem gyere.

- Oké.

Ezzel ki is mentünk és folytattuk utunkat az irodába. Gyorsan oda is értünk. Benn az iroda ajtaja előtt megállítottam Sasut mert bentről veszekedés hallatszott és kíváncsi voltam kik veszekednek és min.

- Mi az, hogy nincs itt egyik hokage sem Shikamaru?!

- Nem az én hibám Neji ma nem jöttek még be.

- Miért nem küldtél még valakit Narutoért, hogy végre beszélhessek vele!

- Már elküldtem Kibát azt mondta tegnap nem is volt otthon.

- És akkor a halálesetek a falu határában ki nyírta ki őket, ha nem Naruto.

- Azt tudjuk, hogy ő volt csak azt nem, hogy most hol van.

- Engem meg Naruto nem érdekel, sőt Neji problémája sem hanem az érdekel, hogy hol van Sasuke mert valami fontosat akarok neki mondani.

- Jól van Sakura most megy Kiba Akamaruval Sasuke házához, hogy jártak-e ott.

- Nem jártak Shikamaru de Akamaruval úgy érezük mintha több éve nem járt volna ott senki.

- Rendben köszi elmehetsz.

- Szívesen.

- És ti is elmehetek majd holnap visszajöttök.

- De nekem most kell Narutoval beszélnem!

- Nekem is most kell Sasukével beszélnem.

- Nem beszél senki senkivel, hanem mindenki haza megy és majd bejöttök holnap.

- Jól van, de ha holnap nem lesz itt indítványozom a leváltását.

- Rendben Neji sok sikert hozzá.

- Én mindig elérem, amit akarok.

- Neked van valami mondanivalód még Sakura?

- Nem nincs csak annyi, hogy mond meg Sasukénak kerestem.

- Oké.

- Nem akartok véletlen bejönni az ajtó elő?!

- De megyünk.

- Hát az nagyon jó lenne Naruto.

Ezzel ki is nyitottam az ajtót és egy nagyon álmos és ideges Shikamarut találtunk benn. Sasuval leültünk az asztalunk mögé míg Shikamaru az asztal elé kihelyezett fotelek egyikébe ült le.

- Mi a baj?

- Hogy mi a baj!? Naruto konkrétan azt hittük elraboltak titeket vagy megöltek mert nem találtunk meg!! De ez, hogy is történhetett?!

- Az eltüntetés az én hibám kellett egy kis nyugalom.

- Igen és hogy is haltak meg azok az emberek?!

- A lényeg annyi észrevettem, hogy meg akarják támadni a falunkat és ezért kiiktattam őket.

- Rendben de szólhattál volna vagy valami.

- Tudom csak a tegnapi nagy kicsit szar nap volt.

- Oké én most megyek írjátok meg a jelentést és menjetek haza a többit én elrendezem.

- Rendben.

Majd ahogy ezt elmondtam ki is ment.

- Sasu menj keresd meg az ANBU-sokat és egy csapatot küldj ki, hogy derítsék fel a területet. Addig én megírom a jelentést a tegnap estéről.

- Rendben mindjárt itt vagyok addig siess a megírásával.

Majd Sasu is kiment így egyedül maradtam. Elkezdtem megírni a jelentést amikor egy ruhát éreztem a szám és az orrom előtt majd elsötétült a világ előttem. Egy fekete szobában tértem magamhoz egy székhez kötözve.