Csak kurvára hagyj békén!

1. rész: Az új kezdet

-Kincseeeem, ideje fel kelni, már az első napon el akarsz késni az iskolából? - hangzott a kérdés az ébresztő órám szájából, vagyis akarom mondani anyukám szájából.
-Mi ez a nagy készülődés? Ez is egy ugyanolyan unalmas suli, mint a többi. - válaszoltam kómás hangon.
-Ashley! - szólt rám határozottan édes anyám.
Mivel tudtam, hogy jobban teszem ha nem húzom fel, inkább elkezdtem készülődni.
Felvettem az első pólót, és nadrágot ami szembe jött velem. A stílusom egyenlő egy 5 éves kislányéval, csupa rózsaszín disney karaktereket ábrázoló ruhák sorakoznak a szekrényemben. Első látásra egy igazi jó kislánynak tűnhetek.
-Komolyan Ash? Tényleg ezt veszed fel? - kérdezte kuncogva a bátyám.
-Azt hittem, ha bekerülsz egy gimnáziumba, kicsit felnősz, de hát valami sosem változik.
Már 15 éve együtt élek ezzel a seggfejjel, és még mindig életben vagyok, csodák mégis léteznek.
Márk, a bátyám olyan mintha nem is lennénk testvérek, nem sok mindent tudok felhozni, amiben hasonlítanánk, hála istennek. Márk mindig is a központban volt, helyes arc vonásai miatt a lányok körében is elég népszerű, szerintem nincs egy olyan csitri a gimiben, akit még nem fektetett meg.
                               ——————
Izgatottan nyitottam be az új iskolám ajtaján, bár kissé féltem is, milyenek lesznek az osztálytársaim? Vajon jól kijövök-e velük? A merengésemből egy segítőkész lány zavart meg.
-Szia! Gondolom te 9.es leszel itt igaz? Tudod merre van osztálytermeket? Ha segítség kell szólj nyugodtan! Őszintén megvallva, a tájékozódási készségem közel sem mondható jónak, úgy hogy megkértem a lányt, hogy vezessen el a teremhez, ahol az "első óránk" lesz. Természetesen ez első napon az újdonsült osztályfőnökünkkel ismerkedünk meg, illetve ha szerencsés vagy szóba is elegyedhetsz diák társaiddal. Idegesen de annál kíváncsibban vártam, hogy meglássam osztálytársaim arcát.
-Sziasztok! - köszöntem belépve a terem ajtaján, de persze válasz helyett csak sok méregető pillanatot kaptam, amelyek viszonoztam. Azonnal kiszúrtam egy visszahúzódó srácot a hátsó sorban.
-Na ez se lesz az osztály rosszfiúja. - gondoltam magamban miközben vetettem rá egy kedves tekintet. Meglepően helyes arca volt. Amikor helyet kerestem, hogy hová is ülhetnék le, kifigyeltem egy kedves tűnő lányt:
-Leülhetek melléd, vagy - kérdeztem tőle de a szavamba vágott.
-Perszeeeee - mondta lelkesen.
A beszélgetésünket egy mély hang váltotta le.
-Jó reggelt! - jött be az ajtón egy fiatal férfi.
-Én leszek az osztályfőnökötök.