Csak kurvára hagyj békén!

10. rész: A hívatlan vendég

-Rohadj meg! - mire ezt kimondtam, a szemeim megteltek könnyel, majd hátrafordultam, és amilyen gyorsan csak tudtam rohantam hazafelé. Rettentő megalázva éreztem magam. Nem tudtam megérteni, miért ilyen velem Nick. Miért pont én? Miért kell éppen velem szórakoznia? Azt sem tudtam hogyan fogok ezután a szemébe nézni, nem még táncolni vele.
   Az utcánkban jöttem rá, hogy anya nem láthat meg ilyen állapotban, hiszen semmi kedvem elmesélni, hogy mekkora naív vagyok, ezért bejáratnak képtelen voltam az ablakomat használni.
  Másnap reggel rettegve léptem be az osztályterembe. Mikor átléptem az ajtó küszöbét Emilyvel találtam szemben magam, aki ugyanolyan boldogan üdvözölt, mint ahogyan eddig is. Én viszont nem tudtam kiverni a fejemből a tegnap délutánt.
  Az iskola folyosóján sétálva egy értesítés jelent meg a telefonom:
A tánc párbaj időpontját előrébb toljuk. Az új időpont: Holnap 16 óra.
-HOGY TESSÉK?! HOLNAP 16 ÓRA? Nem nem nem az lehetetlen. - dühöngtem magamban.
-Mi a baj Minnie egér? - szóltított meg egy ismerős hang a hátam mögül. Azonnal hátrafordultam, és az a személy állt pár centivel előttem, akit a pokolba kívánok. Ki akartam kerülni Nicket, de hirtelen elkapta a csuklómat:
-Nem kéne próbálnunk? Főleg úgy, hogy holnap lesz a verseny.
-Szóval te is tudod - dünnyögtem.
-Miért, szerinted csak téged értesítettek? - csipkelődött tovább.
-Gyere már próbálni! - akaratoskodott tovább.
-Veled soha többet - jelentettem ki határozottan.
-Ne kérdesd már magad - mondta Nick miközben magával rántott.
  Most az egyszer igaza volt, tényleg gyakorolnunk kellett, még hozzá elég sokat, de őszintén kinek lenne kedve hozzá a tegnapiak után? Valahogy muszáj voltam félretenni az utálatot amit iránta érzek, hiszen a holnap irtó nagy égés lesz ha nem sikerül felkészülni. Nick figyelt minden mozdulatomra, de ez kevés volt, mivel az összhang az eddigieknél is rosszabb volt. Nem tudtam, vagyis nem is akartam koncentrálni partnerem lépéseire. Feladtam. 3 nap alatt egy profi táncos sem tudna egy kész táncot teljesen betanulni, nem még hogy Nick.     A sokadik sikertelen újrakezdést követően elegem lett és közöltem vele, hogy én lelépek.
-Várj még egy percet - kiáltott utánam.
-Mit szeretnél?
-Megígéred, hogy holnap nem lesz óriási lebőgésünk? - tudakozódott a fiú.
-Az nem rajtam múlik.
-Csak ígérd meg, hogy minden tőled telhetőt megteszel - kérlelt tovább.
-Rendben, megígérem. Ezzel a mondattal ismét hátat fordítottam és kisétáltam az épületből. Egy romantikus táncot végig kell csinálnom vele, hisz én sem szeretnék kellemetlen helyzetbe kerülni emiatt.
  Másnap iskola után siettem haza, hogy időben sikerüljön rendbe szednem magam. Ruhának egy csillogó fehér ékkövekkel díszített darabot választottam,  hajamból az első tincset befontam és oldalra csatoltam és gyorsan felmázoltam az arcomra egy egyszerű sminket.
El indultam lefelé a lépcsőn, amikor Nicket láttam meg az étkező asztalnál ülve:
-Ez az úri ember téged keres - informált anyukám. Komolyan eljött értem?