Csak kurvára hagyj békén!

7. rész: Nick és Erik újra egy suliban

Az órarend szerint szerdánként osztályfőnöki óránk van, mint ahogy ma is.
A téma nyilvánvalóan a verekedés volt, az ofő próbálta megfejteni mi is történt az nap a két fiú között. Mintha nem lenne egyértelmű, Nick agresszív Erik pedig ügyetlen, nem kell itt Sherlockot játszani. Viszont valami furcsa volt, mikor Eriket a verekedésről kérdezték egy sejtelmes mosoly ült az arcára, ellenben Nickel, akit nem igazán érdekelt a dolog.
-Az előző sulitokban is ennyire utáltátok egymást? - hangzott el a kérdés?
Na várjunk mi van? Előző iskola? Ezek ketten ismerik egymást? Nem értek semmit.
Kérdően néztem Emilyre aki szintén idióta fejjel bámult Erikre.
Vajon Erik miért nem említette senkinek? Ez biztosan nem véletlen.
A szünetben Emilyvel letámadtuk Eriket, hogy kihúzzuk belőle, miért nem mesélt Nickről korábban. Erik csak vállat vont és megforgatta a szemét.
Oké, egy osztályba jártak na és? Ez mégsem indok arra, hogy valakit eltángáljunk.
                                    —————
  Suli után úgy gondoltam lenézek a közeli kosárpályára. Nem sokszor járok arra felé, így hát ideje felfedezni a környéket. Bár ne tettem volna. A kosarazó fiúk között egy ismerős arcot pillantottam meg. A csendes srác? Nem volt túl sok időm feldolgozni az információt, ugyanis szerencsémre Nick is felismert. Lassan elkezdett közeledni felém a bandájával együtt. Lefagytam. A szívem egyre jobban dobogott minél közelebb értek.
-Mit keresel itt Minnie egér? Utalt a lila Minnie egeres pulcsimra. Sosem láttalak még itt. - mondta Nick mély flegma hangján. Nem tudtam válaszolni csak néztem a fiú izmos, kidolgozott testét, ahogy az izzadság cseppek táncot jártak rajta.
-Csak nem követsz? - jött az újabb kérdés.
-Nincs is jobb dolgom mint hogy téged kövesselek csendes srác - válaszoltam miközben próbáltam nagyon erősnek tűnni.
-Jobban teszed ha nem ironizálsz...
-Vagy mi lesz? Engem is megversz? - vágtam közbe nevetve. Persze a nevetésem nem volt túl őszinte.
  Nick, válasz adás képpen elkezdett közelebb hajolni, a szívem immár a torkomban dobogott és a hasamban furcsa szikrákat éreztem. Levegőt sem tudtam venni csak vártam mit fog tenni. Nick hatalmas tenyerét az arcomra helyezte majd szememet megtisztította belelógó hajtincsemtől és a fülem mögé helyezte. Aztán hirtelen elhajolt és nevetve távozott haverjaival. Ekkora barmot, komolyan azt hiszi, hogy szórakozhat velem? Na azt már nem.