Csak kurvára hagyj békén!

20. rész: Liam szerelme

  Ráírtam Emilyre a tegnapi eseménnyel kapcsolatban, ami valójában egy ürügy is volt arra, hogy beszélgetést kezdeményezzek vele:
-Szia! Tudom a hátad közepére sem kívánsz, de szeretnék érdeklődni, hogy mi volt a végkimenetele a tegnap estének?
-Szia! Az idióta barátod Liamet sem kímélte, őt is kórházba jutatta. Nick keze eléggé megsérült, de közel sincs annyira ramaty állapotban mint Liam, ugyanis ő, orr és borda törést szenvedett - érkezett a visszajelzés.
-Sajnálom, viszont Nick már nem a barátom. És azt nem láttad, hogy ki hozott haza tegnap?
-Miután beájultál a srácok közé, egyenesen Nick felsőtestére zuhantál, de legalább ennek köszönhetően abbahagyták a balhét. Látod végre valamit jól is cselekedtél. De ne haragudj, utána nem figyeltem rád, így nem láttam, hogy ki hurcolt haza téged - válaszolta Emily.
  Délután bementem a kórházba, hogy meglátogassam Liamet. Sorra jártam a kórtermeket, és kerestem azt a szobát ahol Liam fekszik. A nővér azt mondta hogy az 5ös teremben találom, de fogalmam sem volt arról hogy az hol is van. A sokadik beteg ágyon viszont, egy ismerős alakba botlottam:
-Ash? - kérdezte Nick mély élettelen hangon.
-Liamhez jöttem - fordultam ki megilletődve az ajtóból. Megszakad a szívem így látni őt. Szeme kialvatlan, keze gipszben virít, arcát lilás foltok ékesítik.
-Várj már! - "kiabált" rám.
-Ha bocsánatot akarsz kérni, felesleges - löktem oda flegmán.
-Én? Miért kéne a bocsánatodért esedeznem? - kérdezte értetlenkedve.
-Ez még kérdés Nick Bruce? - ripakodtam rá.
-Ash.. meg... csókoltad... Liamet.... - köhögött a szerencsétlen bekötött kézzel.
-Először, már nincs közöd hozzám, hiszen szakítottunk, tehát azzal cserélek nyálat, akivel szeretnék. Másodszor pedig, te csaltál meg, szóval ironikus, hogy pont te vonsz felelőségre. Most pedig megyek mert Liam vár rám.
Ezt követően Nick dünnyögött valamit az orra alatt, valószínűleg egy újabb kifogás lett volna, ezért faképnél hagytam, és sikeresen megtaláltam az 5ös szobát:
-Szia Liam! - üdvözöltem.
-Szia Ashley! Mit keresel itt?
-Aggódtam érted, mellesleg jogosan, hiszen hihetetlen szarul nézel ki - mondtam és helyet foglaltam az ágy szélénél.
-Köszönöm a bókokat kisasszony, viszont igazat kell adjak, Nick elég jól eltángált.
-És mikor engednek ki a kórházból? - kérdeztem lelkesen.
-Nem tudom még így előre, de nagyon remélem, hogy minél hamarabb - felelte reménytelenül.
-Liam.. Kérdezhetek valamit?
-Persze Ash.
-Miért csókoltál meg tegnap? - sütöttem le a szemeim, hiszen iszonyat kellemetlenül éreztem magam.
-Tudod.. Már régóta el akartam mondani.. Nagyon tetszel...
Ne ne ne... Csak ezt ne... Mármint most örülnöm kéne, mert valljuk be Liam helyes srác.. De basszus pont ma kell ezt elmondania?
Hosszasan meredtem magam elé, amikor Liam felnevetett:
-Ennyire lesokkolt?
-Hát... Nem vagyis igen, de nem azért mert.. aranyos fiú vagy meg minden.. de barát... - hablatyoltam össze-vissza.
-Elmondanád ezt magyarul is kérlek?
-Huhh szóval, kedvellek, de csak barátként, és sajnálom, ha ezzel elszomorítalak.
-Nyugi Ash, semmi gáz. Megértem. Mellesleg nem rég békültünk ki, szóval kezdhetnénk új lappal? - kérdezte valami iszonyat aranyos hangon.
-Perszeeee.
Örültem, hogy visszaszereztem Liamet, viszont rá kellett jönnöm, hogy Nicket el kell engednem. Annyi fájdalmat és szenvedést okozott, mégsem tudom kizárni a gondolatát.  A francba már, muszáj lesz rendbe tenni az életemet, visszaállítani a barátságomat Emilyvel és Liammel. Az utóbbi azt hiszem egyszerűbb lesz.