Csak kurvára hagyj békén!

9. rész: A majdnem csók

-Rendben, akkor szeretnék a versenyen egy Nick és Ash párost látni. - jelentette ki David.
Na fasza. Most el kell táncolnom egy romantikus koreót a csendes sráccal. Csodásan hangzik nem? Ráadás az, hogy van más fél hetem betanítani. Egyedül ami nyugtatott, hogy neki kétszer kell fellépnie, ami valljuk be elég nagy szívás.
-Szia Minnie egér - köszöntött Nick - hallom előző társadat a kórházba üldözted, szóval mostmár valami közös bennünk.
-Hogy benned és bennem legyen hasonlóság az ki van zárva - ellenkeztem. Erre Nick csak megvillantotta tökéletes fehér fogsorát. Mivel nem volt sok időnk, hozzá is láttam az oktatáshoz, de nem ment máshogy mint gondoltam. A tűzkígyó egyenesen katasztrófa volt. Na jó, be kell vallanom a nap végére egészen jól sikerült, vagyis ezt gondoltam egy ideig, de aztán sikerült elrontania a legnehezebb elemet. Miközben felfelé emelt a magasba, valami balul sült el és a földön végeztem. Minden elsötétült és csak néhány kusza szóra emlékszem:
-Ashley... ASHLEY... -üvöltözött Nick. Na hát, mégis tudja a rendes nevem! Aztán teljes kép szakadás. Az orvosi szobában kötöttem ki, azt hittem egyedül vagyok, amikor megpillantottam az ágyám végén ülő Nicket:
-Végre felébredtél álomszuszék - mosolygott rám barna szemeivel. Később megvizsgáltak és hála istennek szintén nem szereztem komoly sérülést. Azt hiszem engem vasból raktak össze. Vajon Nick végig ott ült mellettem? Vajon aggódott értem? Vagy csak megszólalt a lelkiismerete? És megint elgondolkoztam, hogy mi történhetett pontosan Erik és Nick között.
-Nick - szólítottam meg - Miért ütötted meg Eriket?
-Mert megérdemelte - válaszolt flegmán.
-De hiszen nem is csinált semmit - mondtam kissé félve.
-Ide figyelj kicsi egér, megtennéd, hogy nem hozod fel újra ezt a témát?
Bólintottam.
Ránéztem az órára és rájöttem, hogy már régen otthon kéne lennem. Azonnal felpattantam az ágyról és elindultam kifelé az ajtón. Viszont a csuklómon egy erős kéz szorítását éreztem.
-Hová hová? - érdeklődött Nick.
-Haza kéne mennem.
-Rendben akkor haza megyünk.
Na várj, megyünk? Mi az, hogy megyünk? Most tényleg haza fog kísérni?
-Egyedül is haza találok - mondtam és hozzácsatoltam egy szemforgatást is.
-Felügyelnem kell téged, azt javasolta a nővér.
-Mióta vagy te ilyen jófiú, hogy hallgatsz másokra?
-Na gyere már - jelentette ki - majd megragadta ismét a csuklómat.
Tényleg elindultunk haza, vagyis azt hittem, hogy oda tartunk, de egy idő után letért az otthonomhoz vezető útról.
-Én arra lakom tök fej - válaszoltam majd mutattam az ujjammal a helyes irányt.
-Én viszont más hová viszlek - mondta egy idegesítő kisfiús hangon.
-Na de...
-Csukd be a szemed Minnie egér!
Mire kinyitottam a szemem egy gyönyörű tónál találtam magam. Tényleg csoda szép volt, ahogy a naplemente tükröződött a víz felszínén, és ahogy a kacsák totyorásztak ide-oda.
-Nick ez igazán elbűvölő de engem várnak otthon - közöltem vele az infót újra.
-Shhh - mondta majd ismét közel hajolt.
Éreztem a lélegzet vételét, láttam ahogy a szemével a számra tekint majd újra a szemembe. Rakoncátlan tincsei takarták nélhol arcát, majd hosszú kezeit végigfonta a derekamon. Tartottuk a szemkontaktot majd megtörtem a csendet:
-Nick mi ez most közöttük?
A fiú nem válaszolt. Az arcomat a tenyerébe helyezte majd közeledett az ajkaim felé, én pedig engedve a kényeztetésnek lehunytam a szemem. Nick hirtelen felnevetett és elengedett.
-Komolyan azt hitted, hogy meg foglak csókolni?