Black and White Gallery

Five

Hajnali háromra mindenkit sikerült elvonszolnom a kanapéig. Nem sokkal később én is bealudtam.
De nem tartott sokáig, egy csattanásra ébredtem, majd a hangot trappolás követte. Előkotortam a telefonom, bekapcsoltam, a hirtelen fény áradat pillanatnyi vakságot okozott. Majd a retinatraumán túllépve, értelmeztem a kijelzőn látható időt. 3:28. Majdnem fél négy.
Vajon melyik zombi lehetett az aki elrohant. A mosdóból jöttek a hangok, így abba az irányba mentem.
Mikor odaértem gyér fény világította be a helységet. Beléptem és egy alak éppen a wc fölött gubbasztott.
Közelebb mentem és Tom volt az. Épp kiadta magából azt a tömérdek mennyiségű alkoholt, amit tegnap este és ma hajnalban fogyasztott.
Leguggoltam mellé, a haját kisöpörtem az arcából és az erőlködéstől remegő testét próbáltam megtartani.

Mikor nagyjából kiadott magából mindent, átkúszott a wc-vel szembeni falhoz, lecsúszott a fal tövébe és lekuporodott a hideg csempére. Fejét nekitámasztotta a falnak és így próbálta normalizálni a lélegzetét.

-Köszönöm!-szuszogta nagy nehezen.

-Jól vagy?-ültem le mellé én is.

-Ühümmm...de nem iszom többé alkoholt.

-Mindneki ezt mondja, egy hajnali hányás után, és soha sem tartják be az ígéretüket.

-Jogos. Mindig csak akkor jut eszembe, hogy szar a másnap, mikor már ott tartok.

-Ó drágám! Ez még csak az aznap. Na? Mit gondolsz, kergetsz még rókát?

-Nem tudom.-felálltam mellőle, kimentem a konyhába, hoztam be egy pohár vizet. A kezébe nyomtam, majd leültem mellé megvárni, hogy jobban legyen.-Nem kell itt maradnod.-mondta Tom mikor észrevette, hogy nem megyek vissza a kanapéra.

-De igen, milyen barát lennék, ha most itt hagynálak. -már nem tudott válaszolni, mert megint "megkergetett egy rókát". Ez így ment egészen 4:09-ig. Mikor is már nem tudott a gyomra semmitől se megszabadulni, így Tom visszatudott feküdni, és valami alvás szerűséget előadni.
Nyilván, nekem ez nem ment olyan gyorsan. Bekuckóztam Seb mellé, hátha majd mellette elalszok.
A kis naiv. Forgolódtam egy ideig, majd úgy voltam vele, elalszom akkor amikor tudok.

Na, hát a terv, mondhatni sikerült. 4:57 volt mikor utoljára ránéztem az órára. Sikerült majdnem egy óráig szuggerálnom a plafont. Ezért megérdemlek egy buksi simit. Később nem is tudtam volna elaludni.

Az alvás hiánya miatt, a reggelem se sikerült annyira fényesre.
A zombik még nem éledtek fel, csak én bolyongtam egyedül a lakásban.
Szokásomhoz híven, nem bírtam megmaradni a seggemen.
Így felhúztam a nyúlcipőt, majd elmentem futni.

Másfélóra futkorászás után, valahogy visszakeveredtem a lakásba. Gyors letusoltam, elkészítettem négy kávét, majd kezembe vettem a telefonom.
Rengetegen kerestek, de hogy miért?
Megnyitottam az első üzenetet, egy újabb időpontot kértek egy fotózáshoz. Következő kéttucat értesítés az Instagram küldte, pontosítva, értesítések, hogy xy elkezdett követni.
Majd az utolsón megakadt a tekintetem. Az egyik sminkesem küldött át egy cikket, ami fél órája került ki a világhálóra.
Végigolvastam, hát, bár ne tettem volna. A sokk következte, csak annyit bírtam kinyögni, kikiabálni a fejemből, hogy:
-MI A F*SZ!-a hangomra mind a hárman felugrottak, Tom még le is esett a kanapéról.

-Anne! Mi a baj?-kecmergett ki az ágyból Bekka.

-Ez!-barátnőm kezébe nyomtam a telefont. Gyorsan végigolvasta ő is.

-Mi a p*csa!-akkor nem reagáltam túl.-Seb! Most jobb ha elmész!

-Mert? Mit tettem?-pattant mellénk az említett.