Black and White Gallery

Six

Néha el kell döntenünk, hogy gyűlöljük a férfiakat, vagy szeressük őket. Én éppen átmenetben voltam, a napok folyamán elkezdtem azon gondolkodni, hogy lehet túlreagáltam ezt az egészet, majd megláttam egy újabb cikket Alejandreról, és a kételyem egyből elillant. Mióta Sebet eltaszítottam a napjaim szürkék. Na ez most hülyén hangzott, szóval unalmasak. És ezt bizton állíthatom. Mikor még itt volt az a tökfej, mindig csinált valamit, ami miatt mosoly szökött az arcomra. De most nem tudok egy iciri-piciri görbületet se fel erőltetni az ajkamra.

Bekka és Tom elmentek....igazából fogalmam sincs, hogy hova mentek. Valami forgatást és esetleg valamiféle Európát emlegettek, de nyilván ezt akkor kell velem megtárgyalni, mikor éppen festek, fülhallgatóval a fülemben. Szóval, egyedül vagyok. "És ennek nagyonnn örülök." Aki nem érezte a mondat iróniáját, olvassa újra.

Péntek reggel van, 15 perce nyitottam ki a kávézót, és ennek a szent másodpercnek a tört része alatt esett be az ajtón-szó szerint beesett-Anthony. Egészen a pultig csúszott, megtámaszkodott rajta, és próbált nem megfulladni a saját tüdeje által.

-Anthony? Mi a sietséged oka?-néztem a férfira.

-Seb...Seb...nincs....ni...nincs.....-próbálta nyökögni.

-Seb hol nincs?

-Nincs jo...jól!

-Értem, ezt hogy érted? A kobakban nincs jól, vagy magában a felépítésben?

-Is! Mármint, miután kikerült a cikk, vagyis, minden elb*szódott, Alejandre jegyese, mert kiderült, hogy neki ilyenje van,

-Mackie! A lényeget!

-Seb depi, két nappal ezelőtt, Alejandre pasi, megy Sebhez, összeveri, Seb nem lenni jól!-vázlatolta a történetet.

-Hogy mi? Kicsivel több részletet, kérlek!

-Stan magába roskadt, két napja Alejandre jegyese André, megkereste Sebastiant, kérdőre vonta, majd összeverte.

-Mennyire szar a helyzet?-hogy az a nyavalyás macska kitekert farka fojtotta volna meg Andrét! És ez még enyhe kifejezés volt.

-Már aznap kiengedték.

-A kórházból?!?-Ekkor valami összedőlt bennem, ha nem borulok ki és megbeszéljük, talán ezt elkerülhettük volna.

-Igen, pár bordatörés, zúzódás, kisebb vágások. De túl éli.-magyarázta tovább Anthony.

-Bordatörés? Mivel verte meg? Feszítővassal?

-Majdnem, egy kombináltfogóval.

-B*ssza meg!-jelentettem ki. Bezártam a kávézót, átöltöztem, és felültem a motoromra, hogy eljuthassak Sebhez.
Mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott a Tisza a rónán át.

Jó ez túl költői, és nem is az én szavaim.
Egyszóval, legyen inkább kettő, szóval két szóval, baromira siettem.
Megannyi forgatókönyv lejátszódott a fejemben útközben, és mindegyik úgy végződött, hogy ez az én hibám.

10 idegtépő perc után, megérkeztem Seb lakására. Felrohantam a lépcsőn és eszeveszett kopogásba kezdtem.

Nyögések sorozata, majd egy "jövök" kiáltást követően, kisebb káromkodások után, meghallottam a zár kattanását, majd az ajtó lassan kinyílt.

Hát a látvány vegyes érzelmeket szőtt bennem. Egyrészt, kib*szottul hiányzott. Másrészt, nem gondoltam volna, hogy ennyire vészesen néz ki.

Mint akin átment egy úthenger, Hulk beleverte a betonba, majd átgyalogolt rajta egy bivalycsorda és ezt követően kimosták.

De hogy ti is értsétek vázolom Seb kinézetét.
Szemöldöke felrepedve, szája úgyszintén, az arcán egy kisebb vágás van. A rövid ujjúja miatt a karján látszottak a hatalmas zúzódások és jobb kezével veszettül szorongatta a bal oldalát.