Black and White Gallery

Three

Szóval. Az elmúlt hetekben szert tettem két önkéntes pincérre, akaratomon kívül. Mármint, nagyon örülök, hogy Tom és Seb besegítenek a kávézóban, de én nem kértem meg őket. Csak jöttek, nem kérdeztek és segítenek.

-Mi a helyzet nálatok?-tettem le egy tálcányi koszos edényt.

-Nem tudom.-fordult a vevő felé Bekka.

-Mi az, hogy nem tudod. Azt csak lehet tudni, hogy az ember jár-e valakivel, vagy nem.-hadonásztam a habos, vizes szivaccsal, amit idő közben mosogatás céljából a mancsomba invitáltam.

-Nem mondta, hogy járunk. Csak randizgatunk.

-Megkérdezzem tőle? Elé állok és megkérdezem.-a pultnak támaszkodva mosogattam.

-Neeeee merészelddd!

-De most miért?

-Na és akkor veletek mi van?-bökött a fejével Sebre Rebi.-Osztod nekem itt az észt, aztán, nálatok se jobb a helyzet.

-A férfiak miért ennyire beszariak, ha kapcsolatról van szó?-tettem le az egyik elmosott poharat a csepegtetőre.

-Lehet nem mindegyik ilyen, csak mi kifogtunk kettő nyuszit.

-A nyulakat lelövik, nem kifogják. És ha már "kifogták" őket, akkor nyúlpörkölt lesz belőlük.

-Nem lesz pörkölt a pasijainkból!-kiáltott rám Bekka.

-Csak egy ötlet volt.-mind a ketten elnevettük magunkat. És a nagy jó kedvre a nyuszijaink is felfigyeltek.

-Mi ez a nagy nevetés?-ölelt át hátulról Seb.

-Ti vagytok a nyuszik. -válaszolta Reb.

-Pörkölt lesz belőletek.-vezettem végig az előző gondolatainkat.

-Hogy mi? Én nem akarok pörkölt lenni.-bújt játékosan Tom Rebecca mögé.

-Akkor tegyetek ellene.-paskoltuk meg a fiúk mellkasát.-ne legyetek nyuszik!

Délután egy van. A spotify playlistemen épp egy Eminem válogatás megy és a legjobb, alig vannak a kávézóban. Csak pár ügyvéd, akik épp az ebédszünetüket töltik itt. Nyugalom, csend, Seb épp készíti a kávénkat, ilyenkor vagyok a legboldogabb, nincs egy idióta se aki megzavarná ezt az idilli pillanatot. És ekkor rontott be az ajtón Bekka és Tom. Most értek vissza a randijukból, gondolom.

-Ezt elkiabáltam.-morogtam az orrom alatt.

-Mit?-érdeklődött Tom.

-Semmi....-Seb épp időben érkezett meg a kávémmal. Ha egy perccel is később érkezik, akkor az egyikőjüket biztosan megütöttem volna.-Köszi Nyuszim!-nyomtam egy puszit az orrára.

-Ezt már nem mosom le magamról, ugye?-ahhhjj annyira idegesítő, hogy 30 centivel magasabb nálam. Így nehéz megfenyíteni. Hátulról karolta át a derekam, én pedig magasságom hiánya miatt felnéztem rá és tökéletesen láthattam csodaszép pofiját. Seb csak 1,83. Na de Tom 1,88. Oké csak 5 centi, de nálam az már egy kilométer is lehetne. Bekka 1,73 magas. Ha mellettem áll, olyan mintha az anyám lenne, pedig én vagyok az idősebb. Félre ne értsetek, nem utálom magam csak a magasságom elbírna még pár centit. Mondjuk kibékülnék ha kapnék még 5 centit. Akkor 1,60 lennék. De nem így lettem kitalálva.

-Szerintem aranyos. Te vagy az én óriás nyuszim.-Seb kapott megint egy puszit.

-És akkor te mi leszel? Én vagyok a nyuszi, na és te?

-Azt majd te kitalálod.-mondtam, majd elindultam volna a tálca kávéval az egyik asztalhoz, ha Tom nem kapja ki a kezemből azt.-Naaaaa!

-Ti ketten!-mutatott ránk Rebi.-most elmentek, és megtárgyaljátok, hogy mi is van köztetek.-tolt ki minket az ajtón barátnőm. Megint összefogtak ellenem. A hónapban már másodjára.