Black and White Gallery

Seven

Este jöttem rá, hogy szerencsétlen Seb a régi "harci" sérüléseire szerezte az újakat. Lassan a mentősök hülyének nézik szerencsétlent. De elmondása szerint, ilyen a formája. És el se tudom képzelni hány dühös ex verte már fejbe.

-Hogy vagy?-léptem a kanapé mellé.

-Most, hogy visszakaptalak, sokkal jobban.-Elmosolyodtam azon amit mondott.-Mi az? Nagyon nyálas volt, igaz?

-Igen, nagyon.-mind ketten elnevettük magunkat. Az elmúlt napokban, a Netflix belőlünk gazdagodott meg. Csak képletesen értve, igazából a létező összes sorozatot végignéztük, ami nem volt túl csöpögős.
Bekka és Tom viszi most a galériát, hogy én itt tudjak lenni Sebbel.
Szegényem első este, megállt az ajtóban és azon filózott, hogy fog ő egyedül letusolni, én meg erre nemes egyszerűséggel megszólaltam.
"-Na és hogy fogsz pisilni Vaze?"
Mert ugye míg én játszottam a sértett p.csát, addig Seb édesanyja segített neki itthon, meg Mackie jött át esténként idegesíteni haverját és az anyját.
Térjünk vissza a jelenbe.

-Elmegyek fürdeni.-jelentette ki Seb és a maga turbógyorsaságával felpattant a kanapéról, majd elindult a fürdőbe. Közben kopogtattak így én is, mint a nikkelbolha, felugrottam és eltotyogtam az ajtóhoz, kinyitni azt. Meglepetésemre Sebastian anyukája ált velem szemben. Nem mintha nem találkoztam már volna vele a napok folyamán, csak meglepett, hogy most itt van. 

-Jó Estét Ms.Orlovschi!-léptem félre az ajtóból.

-Anne drágám! Ezt már múltkor megbeszéltük, tegezz kérlek!

-Elnézést! Minek köszönhetjük a látogatásod Georgeta?-követtem a nőt a napaliba.

-Hoztam nektek vacsorát, ne éljetek mindig másnapos Pizzan.

-Köszönjük! Mondjuk most akartam nekiállni főzni, de akkor most nem.-mondtam, majd az edényt bevittem a konyhába.

-Hol van Sebastian?-jött utánam Georgeta.

-Fürdik, vagy csak próbálkozik. Tegnap óta nem hagyja, hogy segítsek neki.

-Gyerekkorában is ilyen volt, képes volt a pólóját a lábain keresztül felhúzni, de azt meg nem engedte nekem, hogy segítsek.-a mondat hallatán elkellett, hogy röhögjem magam. Egy makacs öszvér a párom.

-Milyen volt Seby kicsiként?

-Szeretnéd látni? Van pár kép a telefonomon.

-Ooo kérem ez nem is kérdés!-nevetve visszamentünk a nappaliba, de csak is két pohár bor kíséretében. Helyet foglaltunk a kanapén, majd Georgeta elővette a táskájából a telefonját és elkezdte mutogatni a jobbnál-jobb képeket Sebről.-Ilyeneket majd szeretnék kérni tőled.-mutattam az egyik képre.-szülinapjára szeretnék neki csinálni egy videót, és ezek a képek tökéletesek.

-Átküldöm majd őket. De most előtte ezt meg kell nézned!

-Ohhh micsoda popsija volt az úriembernek!-A képen Sebastian éppen a hasán fekszik, anyaszült meztelenül és hatalmas vigyor terül el az arcán.
Remek időzítéssel megérkezett közénk drága párom is.

-Anya, hát te? Min nevettek annyira?-lépett közelebb hozzánk.

-Olyan jó segged volt szívem!-csókoltam mag kedvesemet.

-Mert most nincs?-fordult hátra, hogy megtekinthesse farjait.

-Hát szívem, félévesen jobb popsid volt.-nyomott az arcára egy puszit Georgeta is.

-Hát ez most fájt.-játszotta a hisztérikust. Majd elment felöltözni a hálóba. Mert eddig nyilván egy törölközőben ácsorgott.

-Szeretünk!-kiáltottunk utána egyszerre.