Black and White Gallery

Ten

Bekkanak a héten lesz a szülinapja és a terveimnek keresztbe tettek a fiúk. Velük együtt akartam megköszönteni, de így hogy még a környéken sincsenek, így eléggé nehéz lesz.

-Tom! Figyelj rám! Most gondolkodj! Hogy oldhatjuk ezt meg?-már annyira ideges lettem reggel 10 órára, hogy szerencsétlen Tommal már kiabáltam, pedig nem is tehetett akkor semmiről.

-Csoportos videochat? Jobb mint a semmi. Te megköszöntöd rendesen, mi meg majd utólag, ha hazaértünk.

-B tervnek nem rossz. Akkor vázolom az A-t. Veszek két jegyet San Diego-ba, reggel megkapja a pulcsiját amit készítettem neki, kap egy levelet utasításokkal, hogy pakoljon össze, mert utazunk. Kiviszem a reptérre, felszállunk és ti pedig a reptéren fogtok minket várni és akkor ott ünnepelünk.

-Na! Ez jó, és mi lesz Morgan-el?

-Jön velünk természetesen. Annyit megtennél nekem, hogy néznél repjegyet? Még összekell pakolnom mind a kettőnknek is.

-Persze! Írok ha megvettem!

-Tudsz róla, hogy imádlak?

-Gondoltam, más különben miért tűrtél volna meg a lakásodban. Holnapra jó lesz a jegy?

-Na ná! És akkor a szülinapján már ott leszünk! Köszi Tom!

-Neked bármikor!-mondta, majd bontotta a vonalat. Még volt 4 órám, mielőtt Bekka visszatér a körmöstől és a fodrásztó. Először a pakolást az ajándékával kezdtem, gyorsan becsomagoltam valami hercegnős csomagolópapírba, amit nem tudom, hogy honnan maradt meg. Majd összeszórtam pár napra való ruhát magamnak, minden helyzetre tekintve. Morgan-nek is összeszedtem a cuccait. És a végére hagytam a legnehezebbet. Reb holmija. Konkrétan idehívhattam volna a stylistomat a fotózásról, hogy szedje már össze Bekkának a ruhákat.
Hogy ne húzzam nagyon fel magam, pótoltam az alkoholt a szervezetembe, rendeltem magamnak sajtburgert, hogy a kellő szénhidrát is meglegyen, majd leültem Rebi szekrényének kinevezett polcok elé, kezemben a whiskyvel, ott üldögéltem és szuggeráltam a ruháit, hogy hátha valamelyik önként besétál a bőröndbe.

Nyilván nem történt meg, így kényszerültem sok agyalás után, nekem bepakolnom őket. A táskákat levittem a kocsimba és elmondtam egy Mi Atyánkat, hogy Bekka ne kutasson a kocsimban mert akkor lebukunk.

Mikor visszafele mentem a kocsimtól összefutottam a kajafutárral, kifizettem, majd az ebédemmel tértem vissza a lakásba.

Leültem a kanapéra, útközben egy sör is ugrott a kezembe. Most mindneki elátkozhat, hogy whiskyre sört iszom, de most ez van.
Mikor épp nekifogtam volna az ebédemnek Tom hívott.

-Meg van a jegy! Holnap reggel 6:00-kor indul a gépetek.

-Isten vagy Tom! Hmmm! Inkább Loki!-húztam szerencsétlennek az agyát. Közben Morgan is odakucorodott mellém.

-Erre inkább nem reagálok! Hogy fogod egyébként Bekkát felrakni a gépre?

-Szerintem reggel benyugtatózom, átalussza az egész utat és San Diego-ban ébred.-Tom elnevette magát, majd a hallgatásomra észbekapott.

-Ja, hogy te nem viccelsz! Mi vagy te? Valami Maffiózó?

-Hiddleston! Ha lebuktatsz, meg kell hogy öljelek!

-Akkor kísérteni foglak életed végiéig!

-Gyere haver! Van vasam és kősóból sincs hiány! De Winchestereket félretéve, vagy benyugtatózom, vagy leütöm. Jelenleg nem tudom melyik a jobb.