Black and White Gallery

Eight

Egy hete sincs meg Morgi, de amit tudott azt már megrágta. Vagy ha azt nem, akkor körbepisilte. Most értettem meg, hogy anyuék miért nem engedték, hogy kutyám legyen.
De hogy ez a kutya még, az objektívem táskáját is megrágta, ami az ASZTAL tetején volt. Valami magasugró ez a kutya, vagy én nem is tudom.
Bekka azzal viccelődik, hogyha Morgit tudjuk kezelni, jöhet a gyerek.
Először, mikor ezt a kis viccet elejtette, Seb épp a reggeli koffeinadagját próbálta magába tuszkolni, s mikor meghallotta a mondatot és értelmezte azt, letüdőzte a kávéját. Kis híján mentőt kellett hozzá hívni.

Átlagos reggel, éppen most próbálom "Uramat" kivadászni az ágyból, hogy oda érjen a menedzserével megbeszélt időpontra.

-Morgan gyere, segíts! Keltsd fel aput!-igen, apu. Nem kell túl gondolni, a kutya érti, ez a lényeg.
Morgan tette a dolgát, felugrott az ágyra, majd Seb hátára mászott és onnan kezdte el nyalogatni a tarkóját. Mármint Sebét, nem a sajátját.

-Morgan! Neeeeee!!!! Légysziiii!!! Még aludni akarok!!!-kiabálta a mormota, miközben tuszkolta le magáról a kutyát.

-Szívem! Menj, tusolj le, majd gyere le, idd meg a kávéd és indulj el a találkozódra.-adtam ki az utasítást.

-Igenis főnökasszony!-hisztérikusan, takaróval együtt legurult az ágyról, majd csúszni kezdett a fürdő felé.

-Ne szenvedj már! Állj fel a két szép lábadra és menj be fürdőbe.

-Tudod, engem nem rég összevertek...

-Mikor volt már az. Ez az Aduászod már lejárt. És különben is, valahogy tegnap este nem esett nehezedre a mozgás.-léptem ki az ajtón.

-Az más volt, ott te is ott voltál!!!-kiabált utánam.

-Vigyázz! Bekkának lehet igaza lesz!!!-ordítottam fel az emeletre.

-MIIIICSODAAA?!?!?!-dugta le a fejét a lépcső korlátja mellett.-Nem vagy terhes ugye?

-Nem te majom! Menj fürdeni!-elkészítettem a kávékat, majd az enyémmel helyet foglaltam a kanapén. Mikor fenekem éppen hogy csak érintette a kanapé huzatát, telefonom megszólalt a konyhapulton.-Hogy az a......-duzzogva kúsztam a telefonomért.-Igen?

-Elmennek...!!!!-hallottam a hangot a telefonomból.

-Bekka, mi? Ki? Kik? Hova? Miért? Mikor? Honnan?

-Tom és Seb. Elmennek.

-Mivan? Hova mennének?

-Comic-Con lesz te igen okos.

-Jaaa! Tényleg. Seb mondta is.-ültem vissza a kanapéra.

-Mit mondtam?-jött le a lépcsőn Szerelmem.

-Comic-Con.-válaszoltam.

-Ja igen. Azért is kell beszélnem Emilyvel.

-És már is késésben vagy!-vágtam rá egyből.

-Basszus!-Seb egy húzásra felhajtotta a kávéját.-Szeretlek életem! Majd jövök!-nyomott egy csókot a számra. És utána rohant is le a lépcsőn. Lepillantottam az előttem lévő asztalra. Majd elnevettem magam.

-Min nevetsz?-hallottam Bekka hangját a telefonból. És ezzel egy idővel esett vissza a lakásba Seb.

-KULCS?!?!-nézett körbe!

-Héé Manó!-emeltem fel a keresett tárgyat, majd dobtam a férfi kezébe.

-Köszi! Szeretlek!-és ismét elrohant.