Félre ismertelek (JJK) Befejezett

2. Fejezet

Jungkook szemszöge

Mi már az osztályban ülünk, de Mina meg sehol sincs pedig előbb indult el mint mi. Lehet eltévedt. Már az óra is elkezdődött. Nem olyan lánynak néz ki aki késik óráról. Ő az a tipikus jó kislány csak kicsit néha nagy a szája.

- Elnézést a késésért tanárnő. Jön be Mina pár perccel később az óra kezdete után.
- Most az egyszer elnézem, de ne forduljon elő többet.
- Nem fog. Mosolyog kedvesen, de amint elfordul a tanárol leolvad a mosolya és gyilkos szemekkel nézi Seont. Még én is kicsit megijedtem ettől a gyors érzelem váltástól. De nem csak én Seon is. Mikor közelebb jön alig eszre vehető az arcán egy kézlenyomat. Lehet ezért késett? De miért is érdekel ez engem. Csak megbasznni akarom azt annyi. Lehajtom a fejemet a padra és tovább folytatom a sziesztámat. Látomhogy nagyon gondolkodik valamin még azt sem veszi észre hogy kicsöngettek. Ha nem szólunk neki holnapig itt ülne.

- Új lány miről fantazialgatsz ilyen nagyon, hogy észre sem vette, hogy kicsöngettek? Kérdezi Suga.
Mina feleszmél és Suga felé fordul.

- Van neveme is menta hajú. mondja ridegen. Amitől kicsit hátra hökölünk. Nem szoktunk hozzá ehhez a viselkedéshez egy lánytól. Mindegyik lesi minden kívánságunkat még a cipőnket is lenyalnák ha azt mondanánk nekik. De itt ez a lány egyáltalán nem így viselkedik.

- Ohho nyugi van. Teszi fel védekezően a kezeit Suga.
Nem szól semmit csak feláll összeszedi a cuccait majd ki megy köszönés nélkül a teremből. Csak nézzük a hűlt helyét.

- Ennek meg mi baja van? Kérdi Jimin.
- Nem tudom. Rántok vállat. Tae megrögzötten az ajtót figyeli majd semmi szó nélkül ő is ki megy. Furán össze nézünk a fiúkkal majd utánna indulunk. A kapuban találjuk meg ahol egy pontot figyel. Mellé állunk és látjuk hogy Mina akkor száll be egy fekete Mercibe.

- Neked meg mi bajod van? Talán bejön a csak? Kérdezi perverzen húzogatva a szemöldökeit Jimin.

- Tae mindenki oké? Kérdezte mert eddig szótlanul áll egy helyébe az elemnt autott helyet nézve ami tőle kicsit ijesztő, mert mindig be nem áll a szája

- Menjünk srácok. Mondja végül. Nem próbáljuk faggatni, mert ismerjük már annyira hogy tudjuk csak akkor fog beszélni amikor magától teszi.

Otthon kivételes esetkeben apám is itthon van.
- Fiam beszédem van veled. Oda megyek hozzá mire neki kezd.
- Holnap vacsorára átjön hozzánk egy cégtulajdonos szerződést kötni.

- Igen? Nem közölné velem ha nem akarna tőlem is valamit.
- Hozni fogja a gyerekét is így megkérlek arra hogy vegyél részt te is a vacsorán.
- Hah rendben. Mikorra jönnek? Egyezek bele kis idő után.
- Este nyolcra érkeznek. Mosolyog vidáman hisz nyert ügye van.
Bólintam majd felmentem a szobámba. Elvegeztem az esti rutinomat majd be is dőltem az ágyba. Ki jönnek holnap? Ismerem őket? Fiú vagy lány lesz? Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok alatt uludtam el.

Mina szemszöge

Ziháltan ébredek fel. Mostanában egyre gyakrabban vannak rémálmaim a balesettel kapcsolatban. Meg nézem mennyi az idő és látom hogy ébresztő előtt egy órával keltem hamarabb. Mivel hogy tudom hogy már nem fogok tudni vissza aludni elmegyek zuhanyozni. Lassan csorgatom magamra a hideg vízet hogy léghűtse a felhevült bőrömet.

Lassan megyek befelé az iskola épületébe. Ezek a reggelek rányomják az egész napra a rossz hangulatott még az idő is rossz, mintha a hangulatomhoz lenne igazitva. És mivel keveset aludtam még morci is vagyok. Seon és a csatlósai jobban járnak ha ma nem idegesítenek fel. Ahogy beértem a terembe ledobtam a táskámat és lehajtottam a fejem a padra. Persze valakinek közbe kellett szólnia.

- Mi van új lány hosszú volt az éjszaka? nevet fel ördögien az a ribanc. Ahhoz sincs most erőm, hogy vissza szóljak neki. - Hé hozzád beszélek! dob felém egy tolltartott. Szerencsére a reflexeim nem hagytak el így könnyű szerrel elkaptam nem is kellett felnéznem. Megfordultam a kezemben a tolltartóval és akkor vettem észre, hogy Jungkook ölébe ül. Csoda, hogy el bírt dobni eddig.

- Be fogod a csinos kis pofikádat és tovább faljátok egymást engem pedig kihagytok a dolgaitokból. Értve vagyok?! Az egész teremben síri csend lett és mindenki engem nézett.

- Ki vagy te, hogy parancsolgass nekem?! sípitozik még mindig Jungkook ölében ülve.

- Az aki ha nem fogod be a szádat kitekeri a nyakad. mondom gyilkos szemekkel és lehet, hogy még a jobb szemem is tikkelt. Látszólag meglepődött a válaszon gondolom nem erre számított. Hát tőlem ne is várjon talpnyalást.

- Tán féltékeny vagy? húzza ravasz mosolyra az ajkait.

- Igen arra a rikácsoló hangodra amivel kilehet kergetni a világból az embert, de még a komából is felkelnek annyira idegesítő. Inkább csak maradj csenden még a végén kiszakad a dobhártyám. Vissza fordultam és körül néztem mindenki engem nézett. Hát ennyit arról, hogy meghúzom magam. Szem forgatva hajtom vissza a fejem a padra, de ez se mehetett sokáig, mert csörögni kezd a telefonom. Mingyu. Kisétálok a teremből, hogy ne halhassa senki a beszélgetést.

- Szia Mina! köszön bele vidáman.

- Szia! fele annyira se köszöntem vissza vidáman csak úgy, mintha egy robot beszélne helyettem.

- Megint nem tudtál aludni? kérdezi aggodalmasan. Összesen négy embernek mondtam el a balesetett. Mingyunak, Marknak, Jacksonnak, és Jennienek. Ők bennük meg bízom, hogy nem adják tovább másoknak.

- Akkor gondolom ma nem tudsz eljönni bulizni. mondja szomorúan.

- Nem is tudnék, mert apám programot tervezz estére.

- Nem baj akkor jössz velünk hétvégén. mondja egy fokkal vidámabban.

- Hát igazából akkor sem. Felhagytam a bulizással már csak tanulni fogok, int egy jó kislány. A vasárnapi volt az utolsó.

- Mina nem kell ezt tenned. mondja aggódalmasan.

- Miért Mingyu akkor mit tegyek, ha folytatom a régi életem akkor nem tudom apám kérését teljesíteni ahhoz sokat kell tanulnom, és ha minden nap buliba megyek nem lesz időm tanulni. Ezt már tudhatnád.

- Ezt még meg beszéljük valamelyik nap érted megyünk. mondja szigorúan.

- Rendben. sóhajtottam kedvetlenül.

Vissza mentem a terembe most még jobban elment a kedvem és az sem segít, hogy mindenki engem követ a tekintetével amíg elvánszorgok a helyemig. Megint érzem a hátamon azt a égető tekintette nem nézek hátra, mert pontosan tudom, hogy kihez tartozik. Jungkook.

Mivel nem tudok aludni hátra dőlve telefonozni kezdek. Valaki üzenetet küldött.

,, Jennie: Miaz, hogy nem fogsz többet bulizni??!,, szemet forgatok heveségén.

,,Me: Neked is szia. Gyorsan terjednek a hírek arra fele. 🙄.

,, Jennie : komolyan gondoltad ?

,, Me: Tanulnom is kell valamikor és az nem megy ha az összes szabad időmbe bulizok.

,,Jennie: Akkor majd kevesebbszer megyünk és segítünk tanulni, ha nem megy bele verjük a fejedbe.

,,Me: Azt sejtettem, de akkor sem lehet.

,, Me: Sorry.

Nem tudom mit válaszolt mert el raktam a mobilt mert bejött a tanár. Amit csak azért halottam, hogy oda szólt Seonnak, hogy nem Jungkook ölében van a helye. Jól ki offolta tanár létére. Mivel már nem tudtam aludni csak bámultam ki magam elé.

Ma még nem is találkoztam Liaval. Meg kell keresnem a következő szünetben. Az egyik folyóson találtam meg ahogy a könyveit szedegeti össze a földről. Seon sem bír a seggén maradni. Ha nem a fiúkkal van és ha nem engem idegesít akkor Liat bántja. Ami nagyon nem jó. Nem szeretem amikor a barátaimat bántják. Nagyon nem szeretem