Félre ismertelek (JJK) Befejezett

10. Fejezet

Jungkook szemszöge

- Na melyik őtük a híres Jeon cég örököse? Kérdezte Jihyun. Az ereimben is megfagyott a vért.

- Mit akar tőle? kérdezte tőle unottan Mina. Jihyun elmosolyodott.

- Megölni. Ha eddig nem ijedtem meg most már hulla sápadt is lettem.

- Nyugodtam. Úgyis egy öntelt pöcs. ránt vállat Mina. - Csak egy bökkenő van, hogy nincs itt. nézz mélyen a férfi szemébe nyomatékosítva a mondandóját.

- Gyenge próbálkozás volt, de azért nem rossz. Hasznát vennélek a csapatomban. Nincs kedved csatlakozni?

- Soha.

- Hát én megpróbáltam. mosolygott el. Felém fordult mire nyelnem kellett egyet.

- Azt hitted nem tudom, hogy nézel ki? Előtte kicsit eljátszogatunk.Oda fordult Lia-hoz és a hajánál fogva felrántotta a földről. Lia fájdalmasan felsíkitott. Tae fel akart állni, de Jihyun azzal, hogy rálépett az összekötőzött kezeire.

- Csak nem a kis barátnőd?

- De. mondta mérgesen Tae.

- Engedd el! mondja Mina mély hango. A szemei olyan sötéten csillognak, hogy még én is megijedtem tőle.

- Csak nem a drága látos barátnőd? kacag fel ördögien Jihyun.

- De szóval nem mondom még egyszer! sziszegi a fogai között. Mivel Jihyun nem engedte el. Mina felállt és lefejelte a férfit aki fájdalmában az arcához kapott így elengedte Liat. Kikerekedett döbbent szemekkel néztünk Minara. Jihyun megfogta a hajánál fogva Minat és elkezdte lefelé húzni.

- Tetszik, hogy ilyen vad vagy. Lehet, hogy megtartalak, de előtte úgy látom megint meg kell leckéztetni. Téged meg megkínozlak és elküldöm apádnak a holtested. mondja nekem az utolsó mondatott. Kimegy és a mai nap már nem jön be senki.

Már egy hete lehetünk itt és mindenkin már nagyon kimerült. Nem merünk már aludni sem, mert sosem tudjuk, hogy mikor törik ránk az ajtót. Minanak most már egyre több sérülése van ahogy minket próbál védeni. De már ő sem tehet sokat, hisz a falhoz kötözték. Csak a végtagjait tudja egy kicsit mozgatni. A megfázása is súlyosbodott. Engem csak egyszer egy ráztak meg a sokkolóval, de akkor is eszméletemet vesztettem. Félig láttam ahogy Mina rángatja a láncokat, hogy kiszabaduljon, de nem sikerült neki. Mikor magamhoz tértem láttam, hogy a keze véres a lánc miatt. Annyira akart segíteni, hogy végük magának is ártott.

- Na cica most fel mész a főnökhöz és kicsit kiengeszteled ha már ilyen sok gondot okoztál neki. Mosolyodik el perverzül Chang. A mondat hallatán az egész testem megfeszült.

- Az nem az én reszortom mondja halkan Mina.

- Jaj láttom fáradt vagy akkor majd segít neked az egyik barátnőcskéd is. Oda lép Liahoz és felrángatja a földről.

- Mina kérlek segíts. nézz könyörgően a barátnőjére.

- Néz csak rá megmozdulni sem tud nem hogy még segíteni neked. Most szépen felmegyünk és leszopod a főnököt.

- Na most lett elegem. mondja Mina.

- Hogy mondod? hajol közelebb a férfi, de elkövette az azt a hibát, hogy túl közel hajolt Minahoz. Mina lefejelte a férfit aki térdre esett. Mina gyors reflexeinek köszönhetően a lábaival közre fogta a férfi nyakát aki először nem tudott ellenkezni sem a fájdalom miatt ami a fejére érkezett. A fájdalomból feleszmélve Mina egyik sebéhez tartotta a sokkolót hátha a fájdalom miatt elengedi. De ezzel csak azt érte el, hogy jobban fojtogatta a lábával. Mina fogait össze szorítva tűrte a fájdalmat. A nyakán az erek kidagattam a fejem már kezdett piros lenni. Lia észbe kapva kirúgta a férfi kezéből a sokkolót. Nem kellett neki sok végtagjai életelenül hullottak a teste mellé. Mina elengedte a lábainál a halott férfit.
- Kulcsok suttogta erőtlenül.
Lia a sokkból fel eszmélve kezdett el minket eloldózni. Mikor engem oldózott el rögtön Minahoz futottam.
- Hogyan tovább? Kérdezi Seon már az ajtóban állva.
- Kiviszlek innen titeket. Mondja Mina határozottan.
- Hogy ha még a lábadon is alig bírsz meg állni? Kérdezi Suga és egyet kell vele, hogy értsek.
- Megtudjuk magunkat védeni. Mondja Jimin és mi helyeslően bólintunk.
- Ha ti Mondjátok. Ránt vállát. - De ugye azt tudjátok, hogy egy maffia központból nagyon nehéz kijutni.
- Óvatossak leszünk. Aha azok is voltunk, de már a második folyosón akadályba ütköztünk. 4 termetes gorilla állta el az útunkat. Gépfegyver is volt náluk. Hezítáltunk, de nem várhattunk sokat elindultak felénk. Mina hátulról élénk ált védelmezően.
Mint egy anya medve aki a bocsait védi.
- Fedezékbe. Mondja Mina. Alig mondta ki már halotuk is hogy lőnek ránk. Mina mit sem törődve a golyókkal. Kifutott. Abba maradtak a lövések. Óvatosan kinéztem és már csak annyit láttam, hogy Mina az utolsó gorillát téríti le a földre. Csodálkozva néztem az apró termetű lányt aki nála négy háromszor akkora férfival elbánt kevesebb, mint 5 perc alatt. Ha lehet most megjobban beleszerettem