Félre ismertelek (JJK) Befejezett

1. Fejezet

Még alig értem be az iskola épületébe máris hallom a tegnapi csaj vinnyogását ahogy az egyik fiú nyakába lóg. Látszólag a fiú nem foglalkozik vele tovább beszél a haverjaival. Nagy ívben kikerülöm őket, de ki lennék én, hogy sikerülne is szellemként elmenni mellettük. Persze, hogy az egyik fiúnak meg kell szólítania.

- Hé új lány! Nincsen kedved egy körre? Hogy nem sül le a képe arról a kanos arcáról? Felhúzott szemöldöke fordultam hátra majd közelebb léptem hozzájuk.

- Nincs aki kielégítésen? Esetleg nem jó ez itt, hogy mást akarsz a helyére? Böktem a tegnapi lányra akinek még mindig nem tudom a nevét.

-Akkor legyen ilyen nagy a szád amikor alattam nyögsz édes!

-Álmondban ja várjál ott se. Azzal ott is hagytam őket és elnornoltam az orrom alatt egy "János fasz" - t.

Halottam ahogy a többi diák sugdolozin de nem nagyon érdekelt persze elkaptam egy pár "ezt jól meg mondta nekik" "most ásta meg a sírját" "hogy mer így beszélni az oppamal" - t. Nem foglalkoztam a gyilkos tekintetekkel sem. Besétáltam a terembe és leültem a tegnapi helyemre Taehyung mellé aki még kint csajozott a haverjaival.
Pár perccel a becsöngő előtt kimentem a mosdóba. Mikor visszatértem láttam hogy az egyik fiú beakasztotta a lábát a székem lábaiba. Na azt lesheti. Leültem és én is beakasztottam a lábam a székbe, hogy még véletlenül se tudja ki húzni alólam. Mikor megpróbálta és nem sikerült neki elmormogott egy "baszameg" - t. Az órán nem történt semmi azon kívül hogy folyton beszélgettek és nem tudtam a tanára figyelni. Hogy akarok én ilyen hangzavarba tanulni? Sehogy. Meg kell kérjem a tanárt hogy had ülhessek máshova. Habár nem lesz nehéz dolgom hisz az összes lány nyál csorgatva figyeli a négy fiút. Bármelyik lány szívesen helyet cserélne velem.

Eddig úgy ahogy tartom magamat a tervemhez. Ez csak addig sikerült míg az ebédlőbe nem kerültem. Leültem egy üres asztalhoz az ebédlő széltében ahonnan mindent be lehet látni. Mikor elkezdten enni pár elég hiányos öltözetű lány oda jött hozzám és elkezdett zaklatni, hogy hogy merek így beszélni az oppajukkal. Az addig nem is érdekelt volna hogy mit mondanak míg nem oda jött az iskola fő ribanc is. És elkezdett kiogtatni, de úgy rendes.
- Mit képzelsz te magadról??! Hogy mersz így beszélni rólam a fiúk előtt? Nm? Mit képzelsz ki vagy te itt? Egy senki vagy. Ez jól vésd az eszedbe. Nézett rám gyilkos szemekkel.

- Befejezted? Kérdezek vissza mert megint kezd felmennj bennem a pumpa a nyivákolos hangjától.

- Te tényleg nem fogtad fel, hogy mit mondtam az előbb? Kérdez vissza hitetlenkedve. - Te itt nem vagy senki. Addig sem érsz föl hogy hozzám merj szólni. Mondta tovább a magáét.

- Miért ki vagy te itt? Híres sem lehetsz mert még a nevedet sem tudom. Köpöm felé a szavakat.

- Lee Choi Seon vagyok. A lányok vezére. Szóval jobban jársz ha meghúzod magad egy kis sarokban és év végéig elő sem jössz. Próbál meg fenyegeti, de még annyira sem ismer hogy tudja hogy ezzel nálam semmit nem ér el.

- Max csak az iskola kurva klubjának a vezére lehetsz. Az ebédlőben síri csend lett. Fogadni mernék, hogy több fasz látták mint egy könyv moj betűket. Először a hülye kis agyával fel sem fogta hogy mit mondtam. De másodpercenken belül tiszta vörös lett a feje a dühtől. Körbe néztem és láttam az iskola menőin, hogy végig nézték az egészet és nekik is már vörös a fejük de nekik nem a dühtől, hanem a vissza tartott röhögéstől. Az egyik nem bírta tovább és hangosan fel nevetett. Az egész ebédlő a hangos nevetésektől zengett. Seon gyilkos szemekkel nézett rám.

-Ez még megkeserülőd. Sziszegte a fogai közt majd kiviharzott a csatlósaival együtt. Mostmár nyugodtan folytattam volna az evést, de elvették az étvágyam. Mikor felálltam volna ki vinni a tálcám minkenki engem nézett. Azért nem volt ez ekkora szám hogy kioffoltam volna azt a kurvát. Egy vállrándítással lerendeztem.
Kerestem egy nyugodt helyet ahol elszivhatok egy szálat. Persze hogy most sem lehet nyugtom. Már a vége felé járok mikor meg láttok négy árnyékot felém közeledni. Ennyiből tudtam hogy a négy fiúval van dolgom. Sóhajtva megfordultam.

-Ne fogom szétteni a lábam ha ezért jöttetek. Mondom majd ujjat szívok a cigimből.

- Kár nem tudod, hogy miből maradsz ki. Mondja sajnálkozóan egy szőke hajú.

- Nem is akarom megtudni.

- Amúgy nem is ezért jöttünk. Mondja Taehyung

- Akkor miért? Fordulok feléjük kíváncsian.

- Ez a mi törzs helyünk. Mondja a menta hajú megnylava az ajkait.

- Ooh akkor remélem nem volt is semmi gecis mert akkor sikálni kéne a ruhámat. Sóhajtok gonterhelten.

- De nagy szája van valakinek. Szívesen betömném valamivel. Néz rám perverzen a menta hajú.

- Nem fekszem le idegenekkel. Mondom és elnyomom a csikett.

- Még nem halottál rólunk? Lepődik meg Taehyung.

-Miért kellett volna? Húzom fel az egyik szemöldököm és rágyujtok még egy cigire.

- Akkor itt az ideje bemutatkozni. Mosolyog csábosan a szőke. - A nevem Park Jimin.

- Min Yoongi szolgálatodra.
- Kim Taehyung. A név hallatán kicsit ledermedek és eszembe jut egy kislány ahogy a fűben szaladgál és azt kiabálja hogy Tae úgyis elkaplak. Gyorsan rendezem a vonasaimat, de nem elég gyorsan mert a negyedik személy kicsit furcsán néz rám.

- Jeon Jungkook.
- Te vagy a Jeon cég örököse? Képedek el.
- Talán halottál már rólam? Kérdezi csábosan.
- Csak annyit, hogy nem sokára át kell venned a céget apádtól. Neki biztos menne egy cég vezetés hisz süt róla a dominancia nem úgy mint rólam. Ha apám nem akarja csődbe tudni a nehezen felépített cégét akkor nem nekem adja tovább. - Ja meg hogy nagy nőcsábász vagy. Teszem hozzá.

- Nem is tudtam hogy dohányzól szólal fel Jimin.

- Sok mindent nem tudtok rólam. Ja kacsintok. Majd elnyomom a második cigimet is. - Találkozunk órán.

Nem vártam meg őket egyenesen a terem felé mentem. De ebben is megakadályoztak. Egy kar megragadott és berantott az egyik üres terembe. Kik is lehetnének. Szemét forgatva várom hogy mit akar Seon és csatlósai. De nem mond semmit csak a keze csattan az arcomon. Mondanám hogy meg lepődtem vagy hogy fájt de nem.

- Meg ástad a sírodat. Sziszegi a fogai között majd kiviharoznak a teremből.

Mivel nem mehetek be a terembe kéz lenymatos arcal muszáj leszek rendbe tenni magam a mosdóban. Mikor végzek és belenézek a tükőrbe hallok egy halk szipogást a legutolsó fülkéből. Óvatosan kinyiton az ajtót és egy halkan zokogó lány tárul elém. A szívem összefacsarodik a látványra. Legugolok elé és óvatosan meg érintem a vállát. Össze rezzen az érintésemre. Könnyes szemeit rám emeli.

- Tőlem ne félj nem bántalak. Nyugaton. - Miért sírsz? Bántottak?
Erre csak bólogat. Sejtem ki lehet az, de azért még kérdezem. Seonek voltak igaz? Erre is csak bólogat. A düh elhatalmasodik rajtam. Hogy bánthatta ezt a lányt? Tudtommal nem is csinált semmit?
- Miért tette? Faggatom tovább szegény lányt.
- Én.. nhnen tudhom nem.. csinháltam semmit. Szipog. - Év eleje ótha zakhlatnak.
- Semmi baj simogatom a hátát nyugtatólag ami hát is mert pár perc múlva abba hagyja a sírást.
- Na gyere rendbe hozzuk a gyönyörű szép arcodat. Segítettem neki felkeni a földről, majd a tükörhőz vezettem.
- Hogy hívnak?
- Lia mondja az arcát mosva.
- Én Mina vagyon
- Tudom hallottam már rólad te vagy az új lány. Kacag fel.
- Nem is tudtam, hogy ilyen híres vagyok. Dobom hátra a hajam színészkedésből.
- Hát igen eddig egy lány sem mert szembe szállni Seonnal. Ahogy meghalottan a lány nevét elhervadt a mosolyod.
- Ne aggódj Lia ezután nem fog téged bántani soha ezt meg ígérem neked.
- Miért tennéd hisz nem is ismersz.
- Mert te vagy az első ember akivel szívesen beszélgetek.
- Akkor is mérjük meg egymást. Kacag fel megint. Úgy érzem lett egy barátom ebben az iskolában.