9. Fejezet

75 1 0
                                    



Jungkook szemszöge

Egy sötét szobában térek magamhoz megkötözve a földön ülve. Körbe nézek és ott találom a többieket is kivéve a tanárt, gondolom őt nem hozták el. Egyenlőre csak én tértem magamhoz, de lassan a többiek is magukhoz térnek és egyből elkezdenek pánikolni. Én csak idegessen nézek egy személyt aki még mindig nem tért magához, pedig már mindenki egy ideje tudatánál van. Lia észre veheti aggódalmamat, mert oda hajol a lányhoz és meghallgatja a levegő vételeit.

- Még él. egy megkönnyebült sóhajt engedek ki.

- Minket most elraboltak? kérdezi kétségbe esetten Seon.

- Ez nagy felfedezés volt kislány. forgatja meg a szemeit Suga. Mindig is irigykedtem a higgadságára. Még ilyen körülmények között is tud nyugodt lenni, de fogani mernék, hogy belül vagy szétveti a düh és a félelem. Nem mutatja ki nehogy még nagyobb pánikot keltsen. Azért is tisztelem őt.

- Hol vagyunk egyáltalán? teszi fel a kérdést Jimin.

- Kik raboltak el és miért?

- Nem tudom. hajtom le a fejem, mintha nekem ezekre kéne tudnom a választ. Mina magához tér. Rögtön rá kapom a tekintetem és látszólag nincs semmi baja. Hapcizik egyet.

- Na fasza még meg is fáztam. mondja unottan. Kicsit fura ez a viselkedés. Ő miért nem pánikol mit mindenki más.

- Neked agy rászkodásod van vagy mi? kérdezi Seon.

- Már miért lenne? emeli fel egyik szemöldökét Mina

- Ha nem vetted volna észre elraboltak minket és neked az a legnagyobb bajod, hogy megfáztál?! akadt ki.

- Már megbocsáss egy kurvára nem érdekelsz. Kettő ha meg nagyon ki akarsz innen jutni akkor feküdj be az egyik férfi alá úgyis nagyon értesz hozzá. Nézett mélyen az én szemebe amitől nyelnem kellett egyet.

- Miért vagy ebben olyan biztos? most komolyan csak azért befeküdne valaki alá, hogy ki jusson innen?

- Minden filmben ez történik a kurvákkal. ránt vállat. - Lehet, hogy sok filmet nézzek. gondolkodik el.

- Határozottan. szólal meg egy mély hang az ajtóból mindenki döbbenten néz a most belépett férfira.

- Na mi van elvitte a cica a nyelved? kérdezi gúnyosan a férfi.

- Ki vagy? eszmél fel a sokkból Suga.

- Ja igen még be sem mutatkoztam. Lee Chang Wu vagyok.

- Mit akarsz tőlünk? kérdezi Jimin

- Én semmit viszont a főnök mindjárt jön. Mondj azzal távozik is.

- Én félek szólal meg Choi és oda bújik Jiminhez akit egyáltalán nem zavar a lány közeledése.

- Most mit fogunk csinálni?

- Megfogunk halni.

- Ki kell szabadulnunk mondja Suga.

- És mégis hogyan, ha nem vetted volna észre meg vagyunk kötözve.

Mina csak bámul maga elé, mintha valamin gondolkodna, de semmi érzelmet nem tudok leolvasni az arcáról. Már egy ideje itt lehetünk, mert kezd hűvösödni a levegő, ebből arra következtetek, hogy esteledik.

Reggel arra ébredtem, hogy leöntöttek egy vödör hideg vízzel, de nem csak engem. Egy negyvenes évei vége felé járó tetovált férfi állt előttünk . Csak áradt belőle a dominancia.

- Te ki vagy? kérdezte félve Seon.

- Drága én vagyok itt a főnök Kim Ji Hyun. Üdvözöllek titeket szerény hajlékomban tárta szét a karjait mosolyogva.

- Ch szerény. a férfinek a mosolya azonnal lehervadt az arcáról és közelebb lépett Minahoz.

- Drága nem tetszik valami? fogta két úja közé Mina állát. Mina kirántotta és egy grimaszba fordult az arca.

- Te nem tetszel nekem. Egy pofont csattant az arcán amitől oldalra bicsaklott a feje. A levegőben érezhető volt a feszültség.

- Ki mondta, hogy tegezhetsz?

- Ki vagy te nekem, hogy tiszteljelek? nézett mélyen a férfi szemébe.

- Kislány nem leszünk így jobban. csóválja meg a fejét rosszalóan.

- Ki mondta, hogy jobba akarok lenni veled? A férfi teste megfeszült gondolom nem tetszett neki, hogy megint tegezte.

- Chang!! kiáltotta el magát amitől mindenki meg ugrott egy kicsit.

- Igen uram? hajolt meg a férfi előtt.

- Vidd fel és mutasd meg neki, hogy mi jár a rossz kislányoknak akik nem fogadnak szót. Chang bólintott és felrángatta Minat a földről aki kicsit sem ellenkezett ami furcsa volt. Ki vitték a helységből mi pedig lefagyva néztük a lány hűlt helyét.

- Bassza meg! káromkodtam el magam.

- Mit fogtak tenni vele? könnyezett be Lia .

- Miért csinálta ezt? kérdezte Jimin.

Erre nem válaszolt senki. Mindenki magába borult. Senki nem értette a lány viselkedését.

Egy óra elteltével kulcs csörgést hallotunk az ajtó előtt. Mindenki reménykedve emelte fel a fejét és szegezte az ajtóra a tekintetét, de amint ki nyílt az ajtó mindenkinek az áll a padlót koppant. Mina szája fel volt repedve és egy két monokli is volt a szeme alatt. Egész teste remegett. Be lökték őt és úgy esett össze, mint egy krumplis zsák. Chang le guggolt mellé és a kezében tartott fekete rudat Mina hasához tette. Megnyomott rajta egy gombot. A botból áram ment Mina testébe aki csak fogait össze szorítva tűrte némán a fájdalmat. A szívem szakadt meg a látványra.

- Ha ti sem fogadtok szót ti is fogtok járni, mint ő. Felállt majd kisétált a pincéből. Lia sírva kúszott oda az eszméletét vesztette lányhoz. Mindenki aggódva nézte a lányt és csak a Lia sírása törte meg a csendet. Choi Jimin vállában találta meg a menedékét. Jimin csak szomorúan nézte a lányt. Suga maga elé bámulva ült. Seon lehajtott fejjel ejtett pár könnyet, de nem tudtam eldönteni, hogy a félelem miatt vagy Mina miatt. Tae lehajtott fejjel itatta az egereket. Mina az ölébe húzta a lány és úgy sírt. Nekem is majd megszakadt a szívem a tudattól, hogy ájultan fekszik tőlem pát méterre életem szerelme.

Másnap reggel sem tért magához. Egész nap csak egy szelet száraz kenyeret kapott mindeki egy pohár vízzel. Épp azt beszéljük, hogy hogyan jussunk ki innen amikor Mina teste enyhe remegésbe kezd. Lia aggódva nézi a lányt majd elkezdi rázogatni a vállánál fogva.

- Mina! A lány szemei kipatannak és derék szögbe vágja magát. Ijedten néz Liara aki csak aggódva tekint vissza rá. - Megint? Mina bólint. Lia szomorúan lehatja a fejét mi meg csak úgy ülünk ott, mint a kukák. Néhány perc múlva Tae aggódó kicsit mérges hangja töri meg a csendet.

- Miért csináltad ezt?! Meg is halhattál volna?!

- De nem haltam meg. Amúgy meg valahogy ki kellett kerülnöm ebből a szobából, hogy felmérjem a helyet. És ha ez az ára akkor nincs mit tenni. Döbbenten nézünk a lányra.

- Ezt direkt csináltad? kerekednek ki Jimin szeme. Mina csak bólint

- És mire jutottál? kérdezi Suga. Mina sóhajt majd bele kezd a mesélésbe.

- Egy pincébe vagyunk bezárva az alaksorban. Fent mindenhol fegyveres örök vannak. MInden ajtóban kettő. És nagy a valószínűsége annak is, hogy egy kibaszott maffiában vagyunk ahogy elnéztem.

- Nem láttál semmi ismerőset hogy hol vagyunk?

- Valószínűleg egy erdőben a semmi közepén. sóhajt.

- Hogy fogunk innen kijutni? esik kétségeb Seon.

- Sehogy. mondja Suga.

Szomorúan lehajtjuk a fejünket beletörődve a helyzetbe. 

Félre ismertelek (JJK) BefejezettDonde viven las historias. Descúbrelo ahora