An old secret [dramione]

3. Majdnem első találkozás 1

- Hermione szemszöge -

 A hetem szélsebességgel repült el, mire észbe kaptam már péntek reggelre ébredtem. Pontban hétkor rezgett az ébresztőórának funkcionáló pálcám, ami kellemesebb, mint egy mugli vekker. Hamar kikeltem az ágyból és elsétáltam a fürdőbe.

 A reggeli rutinom elvégzése után - ami fogmosásból, arcmosásból és fésülködésből állt - a gardrób felé vettem az irányt. A választásom egy egyszerű szürke blézerre, egy fehér blúzra és a blézerhez tartozó nadrágra esett. Sminket nem szoktam feltenni, esetenként szájfényt szoktam használni. Nem tartom fontosnak a sminkelést, de ebbe az is beletartozik, hogy nem is konyítok hozzá. A sminket úgy - ahogy elkészítem, de a későbbiekben mindig bele nyúlok valami folytán.

 Miután elkészültem hoppanáltam a minisztériumhoz, hogy elinduljon a napom. Az irodám felé korgott a hasam, ezért meglátogatom a minisztériumi dolgozóknak és látogatóinak fenntartott büfét.

*

 - Jó reggelt, Hermione! Az aktákat kikészítettem az asztalára. A napirendjét pedig a mágikus táblán találja - köszönt Roger, a titkárom.

 Egy 30 éves, magas, jóképű, agglegény, akiért oda vannak a hölgyek, s boszorkányok, de ő, Roger a munkát fontosabbnak tekinti. Ha nem a titkárom lenne, még azt mondanám egy randi beleférne, de nem lehet. Nem tartom jó ötletnek a munkakapcsolatokat. Magánélet és a munka nem fér össze, főleg úgy, hogy még a beosztottam is... Szóval abszolút tabu.

 - Köszönöm, magának is Roger! Akkor kezdődjön a nap - mondtam neki, mire csalódottságot véltem felfedezni szemeiben.

 - Ha bármi kellene akkor a szomszéd szobában leszek - majd elhagyta az irodámat.

 Abbahagyva az agyalást neki is láttam a napi munkámnak, de elszörnyülködve néztem az asztalon heverő papír rengeteget. Nem szokott ennyi munka felhalmozódni egyszerre, de úgy tűnik mostanában sok varázslónak akad gondja a törvényekkel...

 Az első sort olvastam volna az egyik aktából, mikor hangosan kopogás hallatszott az ablak felől. Az ablakot egy bagoly ostromolta a csőrével, így odaszaladtam, mielőtt az ablak ripityára törik. A madárra egy ezüst kis címer volt aggatva. Meglepetés ért, mikor a madárra akasztott címert néztem, és egy G betűt találtam rajta. A G betű alatt, pedig a Granger szó díszelgett. Nem is tudtam, hogy van saját címerünk... bár következtethettem volna, mivel tanultuk még a Roxfortban, hogy minden aranyvérű családnak van egy címere.

 Most sajnos nincs nálam eledel, így nem szolgálhattam a madárnak semmivel, csak egy kis teával. Ezután elkezdtem olvasni szüleim terjedelmes levelét.

Hermione, kislányom!

Remélem épségben és egészségben vagy. Apáddal, a napokban visszaköltöztünk a rég elhagyott Kúriánkba. Még folynak a pakolási folyamatok, hisz ráfér már egy festménycsere, meg hasonlók. Tudom, fura lehet ezt így hallani, hogy az eddigi családi életünk nagyon más, de biztos hamar megszokod a változást. Minket is szorított az idő, hogy betanuljuk a fogászatot és a rendes mugli életet... De mindegy is az a múlt, ha még is kíváncsi lennél rá, akkor örömmel látunk a családi birtokon. Még nem tudod, hol van, hisz mindentől távol. Örülnénk, ha ellátogatnál hozzánk. Holnapig biztos helyére kerül minden és akkor teljes pompájában láthatod a kúriát. Majdnem elfelejtettem, ejtened kéne egy találkozást Draco Malfoyjal. Sajnálom még mindig, de jót akartunk neked. Egy olyan életet, amiben nem kell küzdened az anyagiakkal, mint egykoron nekünk... Szeretünk Hermione! Narcissal, a baglyommal üzenj vissza kérlek.