An old secret [dramione]

17. Kik vagytok?

Draco Malfoy szemszöge:

- Ez rettenetes! - Jane arcához kapva próbálja letörölni a patakokban folyó könnyeit. Mr Granger megfeszülve bámulta a levelet.

- Nyugodj meg drágám! Megoldjuk, Hermione nem marad ilyen kezekben - simogatja felesége hátát nyugtatás képpen. Kisebb-nagyobb sikerrel.

- Hívom Pottert!

Amint elküldtem a baglyot nem telt el negyed óra, Potter már kopogtatott is. Egy manó nyitott neki ajtót.

- Megkaptam a leveled Malfoy! Van már ötleted?

- Van.

- Akkor halljuk fiam, nem várakozhatunk már olyan sokáig, a lányom bajban lehet.

- Mindent megteszünk, amit tudunk - mondta Potter.

- Akkor a terv. Elsődlegesen meg kéne néznünk a helyszínt, amit találtunk a lányuk - néztem Grangerékre - egyik levelében.

- Azt elintézhetik az Aurorok is - vágta közbe Potter, mire csak kifújtam a levegőt, és elszámoltam háromig, nehogy valami olyat mondjak, amit magára vehetne.

- Saját szememmel szeretném látni a helyszínt, Potter. Folytatva a tervet, amint átvizsgáltuk a helyszínt biztos vagyok benne, hogy többet fogunk tudni, mint most. Ami növeli az esélyeinket ahhoz, hogy megtaláljuk Grangert.

- Szerinted nem fog feltűnni Rogernek, hogy a baglya már ilyen soká távol van?

- Ha jól tudom meg kell várnia a választ a madárnak, nem igaz?

- A levélben ilyen nem szerepelt ilyen, Draco.

- Mindegy, akkor most kurva gyorsak leszünk - már majdnem felrobbantam Potter okoskodásától. Tudtam, hogy meggyűlik vele a bajom, hiszen kisiskolás korunkban is okkal nem voltunk barátok. Még ha a két ok nem is ugyan az.

- Rendben, akkor hova akarsz menni? ű

- Rendben, akkor hova akarsz menni?

- A meglévő címhez.

***

A hely, ami fogadott kicsit lesokkolt. Kihalt növényzet, és egy kissé elhagyatott ház fogadott. Az épület ajtaja, mintha résnyire nyitva lenne hagyva, de még nem értem olyan közel, hogy alá tudjam támasztani. Nem hiszem, hogy járt volna valaki itt a közelben, vagy a birtok valaki olyan tulajdonában áll, aki még az élők közt van. Sehol a közelben lakott falu vagy egyáltalán ház, szóval rejtegetni és eltüntetni valakit itt, a lehető legkönnyebb. A helyzet igencsak nem akar az élünkre fordulni.

- Elterelés lehetett - rántott vissza a gondolatmenetemből Potter.

- Biztosan. Rég nem járt itt senki, ami azt jelenti, hogy Granger biztosan nincs itt.

- Aggódsz érte? - kérdezte egy kicsit közelebb jőve, nehogy a többi Auror is hallja a beszélgetésünket. Nem kellett több pletykalap, rólam és Grangerről. Így is volt elég..

- Csak amennyire szükséges - feleltem kimérten. Nem állt szándékomban kiadni Potternek, hogy egy kicsit aggódtam érte, ugyanis minden, amit mondasz, felhasználható ellened - tanította anyám, még a Roxfortos éveim alatt. Nem volt szükségem rá, hogy lássák a gyengeségem.

- Körülnézek lent, te menj az emeletre. Szólj, ha találsz valamit.

- Mintha nem szólnék.

Az emeleten elhagyatott szobák, lekopott tapéta és annak darabjai hevertek a földön. A három szoba egyike se volt használva legalább két éve. Így az esély arra, hogy Granger itt van, az eddigieknél is kisebb. Az első szobába egy ágy árválkodott matrac és néhány ágyrács nélkül. A következő szobába rengeteg könyv hevert a földön, egy rozoga íróasztalon és a könyvespolc még ép polcain. Ez az épület fénykorában irodaként funkcionálhatott. Mára már értéktelen papírok sokasága lepte el az asztal fiókjait. Itt se lesz semmi Az utolsó szoba egy fürdő helyiség volt.