An old secret [dramione]

Prológus

Hermione Jane Granger

A Granger család várományosa 

Hermione Granger vagyok, 18 éves. Nem olyan rég tettem le a RAVASZ-t, kitűnő eredménnyel. A még kisebb koromban a sikeres MAJOM törvényem után döntöttem a Mágia-jog mellett. Sikerült is a Minisztériumban, az ötödik szinten a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán dolgozom, mint sikeres ügyvéd. A manókat megmentettem, most jöhetnek az elítélt, ám, de nem bűnös varázslók.

 Ronnal a háború után összejöttünk, majd miután megtudtam, hogy Lavenderrel jár össze, csúnyán szétmentünk. Mivel megcsalt, jobban fájt a szakításunk, de a fájdalmam is csak egy-két hétig tartott, mivel Ginny, a legjobb barátnőm sokat segített. Mai napig emlékszem arra, amikor elmesélte nekem, hogyan szidta le bátyját a megcsalásomért. Nem értette, ahogy a többi barátom sem, hogy egy ilyen okos, bátor és nem mellesleg hűséges lányt miért dobna el bárki is Lavenderért. Abban lehet valami, hogy nem akartam Ronnal ágyba bújni. Annyira erőltette, de én mindig megtántorodtam. Nem éreztem még kész magamat. Most Ron és én miután bocsánatot kért személyesen, és több levélben, baráti kapcsolatot ápolunk. Az arany trió megmarad.  

 Harry és Ginny boldog együtt és szívből örülök, hogy az ő kapcsolatuk nem végzett így, ahogy a miénk. Élem az életem egyedül álló boszorkányként és nekem ez így teljesen megfelel.

 A szüleim nemrég közölték velem, hogy nem az vagyok, akinek eddig tudtam magam. Aki eddig voltam, megvédett az élettől.

 A Granger család, mint megtudtam egy nagyon régi aranyvérű család. A szüleim születésem után, bele kellett menniük - az anyagi váltság miatt – a Malfoy család által felajánlott szerződésbe. Ami annyit tesz, hogy amint elérem a tizennyolc éves kort, egy éven belül meg kell házasodnom. Méghozzá nem is akár kihez kell hozzá mennem, a Mardekár hercegéhez, Draco Malfoyhoz. Ez még csak a tejszínhab a tortán. A szüleim tizennyolc évig úgy éltek, hogy tudtak varázsolni, tudták mi az a varázsvilág, és ezt titkolták előlem. Ami még engem is meglepett, hogy amikor töröltem az emlékeiket rólam, akkor anyám hatástalanította az átkom egy nonverbális pajzs varázslattal. Aznap nagyon dühös voltam, szinte majdnem felrobbantam az idegtől, hogy akikkel mugli világban éltem, tizennyolc évig hazudtak nekem. Ez fájt a legjobban, a hazugság. Egy hét, ennyi ideig tartottam magamtól őket távol. Csak őrlődtem, most így vissza gondolva jól cselekedtek. Megvédtek Voldemorttól és nem követték azt az idióta elvet, amit a többi aranyvérű mágus megszállottan. Megóvtak attól, hogy olyan legyek, mint Malfoy. Persze a családom - következtetésem alapján, mert azóta nem beszéltem velük - elítélte Voldemortot. Aztán azt is említették, hogy Harry szülei tudták, hogy aranyvérű mágus családból származom, úgy ahogy a tanári kar is a Roxfortban. Mégsem szólt az érdekemben senki. Természetesen ezt is a szüleim akaratáért. Akkor Malfoy hét évig okvetlenül sárvérűzött le minden találkozáskor. Okvetlenül utált minden Mardekáros. Okvetlenül virít a kezemen, Bellatrix műve. Bár ezt akkor még nem tudtam. Hatalmas fordulóponthoz ért az életem. Egy éven belül meg kell, házasodjak egy idióta, seggfej, görénnyel.

Draco Lucius Malfoy

A Malfoy család várományosa 

Draco Malfoy vagyok. 18 éves varázsló. A vesztes háború után elhatároztam, hogy megváltozom. Anyám és én, Potter nem várt segítségével megúsztuk az Azkabant. Apám már nem volt ilyen szerencsés. Ő semmi jót nem tett azért, hogy ne Voldemort nyerje a háborút, míg én letagadtam, hogy Potter van előttem, anyám meg azt mondta Potter halott. Szóval összegezve apám hét év Azkabant kap és csak szigorított őrizettel lehet látogatni, nem mintha minden vágyam lenne az ő fejét nézni.

 18 év szenvedés, ezzel össze is foglaltam apámmal való kapcsolatom. Nem jó neki semmi, nem elégedett semmivel, amit eddig megtettem neki. Mikor a Halálfalókat bejuttattam a Roxfortba még egy vállveregetést is sajnált tőlem, az az idióta. Már mindegy, döglik az Azkabanban a többi halálfalóval. 

 Anyám eleinte nagyon rosszul viselte apám bebörtönzését. Már nem volt belé szerelmes, nem is értem, hogy egy ilyen emberbe, hogyan táplálhat bárki is gyengéd érzelmeket. Bár ő mindig is azt mondta „apád régen jó ember volt", igen Voldemortig. Aztán sikerült egy kicsit visszarázódnia a hétköznapokba. Sokat segített a helyzeten Andromeda nagynéném. Anyám a háború végeztével és apám elfogása után hallgatott rám és segítséget kért. Nem gondoltam, hogy őt, Andromedát választja majd, de a hatást elérte, ugyanis anyám remekül van. Nem stresszel annyit, mint apám mellett. Én is jól voltam addig, míg nem, az egyik nap jött egy bagoly az Azkabanból. A levélben apám kérvényezte, hogy menjek be, mert magamtól úgysem mentem volna, ezt ő is tudta ezért küldetett levelet. Tipikus Malfoy. Éreztem, hogy valami komoly dolog áll a háttérben így hát visszaírtam, hogy három nap múlva, szombaton ellátogatok hozzá. A levelet a madár csőrébe adtam, majd az útra szállt.

 Anyám gyanúsan hallgatag a levél érkezése óta, az a valami, amit ott fogok megtudni, azt ő már, tudja. Nem akar, róla beszélni érzem, ezért nem firtatom, szombaton elmegyek és végig hallgatom apámat.