An old secret [dramione]

16. Nem fog menni

Hermione Granger szemszöge:

Hát hol is kezdjem...

Eltelt öt hónap az, az emlékezetes vacsora óta. Emlékeztetett, sokszor az alkura. A mai napra, mert a mai nap fontos.

A Roxfortban én voltam az okos lány, aki mindig mindent tudott. Most sajnos nem lehetne ezt elmondani rólam. Az utóbbi öt hónapban átgondoltam mindent, próbáltam minden lehetséges módszert, amit elképzelhetőnek tartottam a menekülésre. Hiába. Nem sikerült. Igazság szerint, gyáva Griffendélesnek nem mondható módon ülök, és várom a sorsom mi lesz velem.

- Hermione kisasszony! - terem hirtelen itt egy manó a szobám közepén - az úr látni óhajtja önt.

- Máris megyek, köszönöm, hogy szóltál!

- Ez a dolgom kisasszony - hajol meg, pedig amióta itt vagyok, próbálom elmagyarázni neki, hogy nem kell meghajolnia előttem.

Amint el is ment a manó, lemegyek a lépcsőn és a hallban meg is találom Rogert. Napról napra egyre jobban tudom utálni. Ennél az alaknál még Malfoyhoz is előbb mennék hozzá, mint ő hozzá.

Apropó Draco Malfoy. Az idő csak megy, de nem vagyok tudatában mennyi van még hátra az időből, de jócskán fogyóban van. Fogalmam sincs, arról ő mit gondol, és arról sem, hogy keres-e, vagy csak éli tovább a napjait, mintha mi sem történt volna. De csak remélni tudom, hogy Harryék a nyomomra bukkannak, és megtalálnak.

- Hívattál - kezdem a beszélgetést.

- Igen. Tudod milyen nap van ma, ugye? - mosolyog. - Még van egy utolsó esélyed, hogy a feleségem legyél, és akkor találkozhatsz a szüleiddel, és a barátaiddal.

Ez is átfutott a fejemen - a pár száz másik ötlet mellett -, hogy ha igent mondok neki, akkor nem kéne Malfoyhoz mennem, és láthatnám a szüleimet. De ez nem lenne egy Griffendéleshez méltó lépés, és ott van mellette az is, hogy akkor Rogerrel kéne élnem. A házasságot, pedig csak akkor lehet felbontani a Varázsvilágban, ha abba mind a két fél beleegyezik. És van egy olyan érzésem, hogy Rogernek esze ágában sincs ebbe belemenni. Azt sem értem miért akar elvenni. Hatalom kell neki? Velem azt nem igazán tudja elérni, vagy pénz? Akkor azt kért volna. Halvány lila manózoknim sincs, miért akar elvenni. Egy dolgot viszont biztosra tudok.

- A válaszom még mindig ugyan az. Nem megyek hozzád!

- Hát ezt pedig sajnálattal hallom. Hát akkor nincs más lehetőség. - Kivesz a zakózsebéből egy borítékot, és egy síppal hívja a baglyot. - Ezt vidd el a Granger házaspárnak, a válaszlevelet pedig hozd vissza nekem.

Most félek, de bátornak kell lennem. Tudom, vagy nagyon-nagyon remélem, hogy kitalálnak anyámék valamit, hogy megtaláljanak, mert én jelenleg semmit sem tudok tenni.

- Akkor életbe lépett a b terv.

- Mi a terved? Anyámék úgysem fognak hozzád adni!

- Hallgass! - rivall rám. - Hidd el nekem kedvesem, hogy nem lesz neked akkor innentől kezdve szép életed.

- Ez az öt hónap sem volt szép, sőt! Nem is várok többet egy olyan embertől, aki elrabolja a másikat! Ezért sok évet fogsz Azkabanban ülni! - vágok vissza, régóta gyűlik bennem a harag, a szomorúság, a düh és a keserűség egyvelege.

- És ez még csak a kezdet volt! Ha nem viselkedsz úgy, kedvesem, ahogy én fütyülök, akkor jól meg fogod járni az elkövetkezendőkben.

Válaszra sem méltatva fordulok egyet, s magam mögött hagyva rohanok fel a jelenlegi szobámba. Momentán csak ez az egy hely szolgál rá a csöppke védelmemre.