An old secret [dramione]

13. Eltűntél Granger

Draco Malfoy szemszöge:

5 hónappal később...

- Van valami fejlemény? - léptem be komótosan, a mágusnyomozó főosztály egyik legjobb emberének irodájába.

- Képzeld, van! - erre muszáj volt felkapnom a fejem. Öt hónapja semmi nyomot nem találtunk Hermiónéról, pedig a fél varázsvilág őt keresi. Élükön szentéletű Potterrel és Weasleyvel.

- Mágikus fogóval húzzam ki belőled, Blaise? - nyomozó barátomat meglepte a hirtelen reagálásom. Való igaz az utóbbi hónapokban többet idegeskedtem, mint a Sötét Nagyúr uralta időkben, ami nagy szó. Most tényleg kockán a szüleim, és az ő szülei élete, bár még azt sem tudjuk, hogy Granger életben van-e még. Az összes lehetőség átfutott a fejemen hol lehet, de semmi. Sehol sincs.

Az a péntek délelőtt óta senki nem látta. Utána kérdeztem az egész osztályt, a Minisztériumot, az esetleges ügyfelek. A lehető összes kereső bűbájt bevetettem, hogy megtaláljam, de nem sikerült... Eddig.

Nem tudom mi hajt ennyire, de hiszem, hogy megtalálom. Tudom, hogy nem halt meg. Ebben száz százalékig biztos vagyok.

- Jól van már haver! Csak előtte egy kérdés! Már rá akartam kérdezni, de mindig olyan feszült voltál, mint aki tűzről pattant. Érzel valamit iránta, hogy ennyire keresed? Szinte minden nap megkérdezed, minden órában - von kérdőre, én pedig hirtelen dühbe gurulok, és felháborodva hátat fordítok neki. De nem szólalok meg. Egyszerűen nem tudok.

Valóban így lenne? - kérdezem magamtól. Nem hiszem. Ha! De nagyon kis esélyben ha! Ez áll a dolgok mögött, senki se tudhat róla.

- Csak a szüleim élete számít! - Blaiset már a dolgok elején beavattam a házassági szerződésbe. Ő a legjobb barátom, egyetlen bizalmasom, valakivel meg kellett osszam pár lángnyelv whisky társaságában.

- Ezt most magadnak akarod bemagyarázni, remélem. Mert, hogy én ennyire vak és hülye nem vagyok azt Malazárra mondom. Haver, nem gáz. Granger jó parti, amúgy láttad te milyen segge lett? Atyám! Meg azok a mellek...

- Blaise némítsd el magad, ha nem szeretnéd másodperceken belül fentről látni magad - dörrentem rá. Igaz, minden tényszerű volt a mondandójában, mégis. Nem vagyunk már kamasz fiúk, akik ennyire nyíltan mondják ki a nők kiemelkedő idomaikat. Jelenleg szerencsésnek érezem magam, hogy régen sem a nagyvilág előtt boncolgattuk az efféle... témákat.

- Vettem, vettem! Nyugi haver!

- Sokkal nyugodtabb lennék, ha végre mutatnád az a valamit, amiről előbb beszéltél nekem. Elvégre ezért fizetlek...

- Értettem Főnök! - mondja unott hangon, Blaise. -Amúgy... Nélkülem nem mennél semmire, azért fizetsz nekem -  mosolygott, mint a vadalma.

- Csak végezd rendesen a dolgod, különben simán megoldom, hogy a béred a nullára csökkenjen, Blaise.

Kisebb hallgatási szünet után azonban megtalálta a szavakat és beszélni kezdett. - Szóval, mint ugye már tudjuk, semmilyen nyomot nem hagyott maga után, mikor eltűnt. Kollégák sem tudnak egyebet annál, amit eddig mondtak. Viszont a reggel úgy gondoltam, miközben a kávémat ittam, és Pansy áradozott valami Palermói villáról, hogy lehet...

- Blaise! A lényeget! - Keltem ki magamból. Ez az ember a világvégéig tudja járatni a száját felesleges dolgokkal.

- Most mondtam volna, ha nem szólnál közbe feleslegesen - pampogott. - Szóval Grangernek sok titka volt, ami nem jelenti azt, hogy most ne lenne sok neki belőle... Ami arra enged következtetést, hogy... VÁRJUNK még egy ötlet! - Mondta mindezt akkora lelkesedéssel, mintha megnyerte volna a varázslottót.