An old secret [dramione]

5. Granger kúria

Hermione Granger szemszöge:

Malfoyjal való találkozásom után napokig nem tudtam őt kiverni a fejemből. A viselkedése, a gesztusai, a kinézete. Ha nem Draco Lucius Malfoy lenne, a halálfaló, aki lenéz mindenkit, aki nem olyan rangban helyezkedik el, mint ő, aki a lányokat a Roxfort évei alatt. Olyan... más lett.

A vacsorát élveztem, mert tudtunk beszélgetni, nagyrészt erről az egyezségről, de másról is. Ahhoz képest, hogy milyen beszélgetéseim voltak vele ezidáig, ahhoz képest ez a vacsora teljesen más volt. Udvarias volt, néha kicsit - igazán kicsit - vicces, komoly, de azért egy kicsit cinikus volt. Nem csodálom, szőrnyű múltja lehetett. - Ezeken gondolkodtam újból, miközben a hasam jelezte, hogy kéne reggelizni is. Hajnali öt óra óta fent vagyok, mert másra sem tudok gondolni, mint arra az eszméletlenül jól kinéző, hidrogén szőke, sznob Malfoyra. Már- már beteges ez a viselkedés.

Reggeli után a fürdőbe mentem elvégezni a reggeli rutinomat, majd egy melegítő nadrágot és egy kötött pulcsit vettem fel. Tökéletes szerelés egy nyugodt szombathoz. A nappaliban kanapé mellett található egy hatalmas nagy fotel, így abban kényelmesen el tudtam helyezkedni egy könyvel, pennával és egy pergamennel.

Ahogy Malfoy mondta a szüleimnél van a szerződési papír. Megbeszéltem a szüleimmel, hogyha lesz időm, akkor ellátogatok hozzájuk, és ott majd átadják nekem a szerződést, mivel egy ilyen fontos papírt nem akarnak elküldeni bagollyal. Meg, ha az a pergamen elkeveredne és egy újságíró kezébe landolna, biztosan a Reggeli Próféta főcímlapján szerepelnénk.

Miután megírtam a levelet a szüleimnek órákon belül érkezett is a válasz, hogy másnap reggel várnak a kúriába. Még mindig hihetetlen, hogy van egy saját családi kúriánk. Olyan kíváncsi vagyok. Már kor reggel kipattantam az ágyból, majd készültem el, és gyermeki lelkesedéssel vártam, hogy végre a kandallóba szórhassam a hopp-port.

- Granger kúra - mondtam ki a kandallóban állva, egy marék hopp-port a kezemben tartva. Hirtelen éreztem, ahogy a zöld lángok felcsapnak körülöttem, és egy hatalmas, impozáns helyiségbe érkeztem, ahol a mosolygó szüleimet pillantottam meg. Remegő lábakkal lépkedtem a tiszta márványpadlón, ami csillogott a tisztaságtól.

- Hermione! - Anyám nyomban a karjai közé szorított, mintha évekig nem látott volna. Apa csak később csatlakozott az öleléshez, mikor már anya kevésbé fojtott.

- Anya, apa! Úgy örülök, hogy itt lehetek - néztem szét a helyiségben. - Olyan csodálatos! Egyszerűen fantasztikus ez a hatalmas tér!

- És még a többit nem is láttad - mosolygott anya. - Gyere, körbe vezetünk. - Azzal elkezdődött életem legszebb házának a körbe járása.

A kúrián belüli nézelődés beletelt vagy három órába. Az időt nem számoltam, sőt, még a szobák számát sem tudtam volna megmondani, annyi volt. A hatalmas nappalik - mert ugye egy nem volt elég - tele voltak antik, felbecsülhetetlen értékű bútorokkal, jókora mahagóni könyvespolcok fedték a falakat, s egyik nappaliban, ég egy tv is kapott helyet, melyet anyáék nem tudtak nem elhozni a mugli világból.

- Arthur Weasley jó barátom biztos szívesen nézne itt velem egy mugli filmet, nemde drágám? - Apa élvezettel mutatja be nekem a mugli modern technikai felszereléseket, a másodszámú nappaliban. Ez egy kiesőbb része a háznak, mivel nem minden varázslócsalád szereti a mugli dolgokat, és anya sem igazán rajong apa hóbortjáért, a mugli tárgyak iránt.

- Ahogy gondolod drágám, csak majd ezt ne hangoztasd mindenkinek - mosolygott anya.

Az anyám, egy előkelő, tökéletes aranyvérű feleség. Apa jobbat nem is kívánhatott volna. Ezt sokszor emlegeti is. Mondta anya, hogy Narcissával sokszor leveleztek titokban, és, hogy jó barátnői kapcsolatot alkotnak, aminek nagyon örülök, csak ne Malfoy anyja lenne Narcissa.