A történet allergic_girl és noemisolerofficial nélkül soha nem jöhetett volna létre, így innen is hatalmas köszönet ennek a két csoda csajszinak, hát mindenért is!❤️
Remélem minden ide tévedt olvasónak tetszeni fog a történet! Kellemes olvasást!❤️
PÚDER SZÍN ÉS KÁVÉ ZACC·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·
A fehér, néhol rózsaszín márványlapon úgy kopogtak a fehér magassarkú sarkai, mintha valaki azzal a feladattal bízta volna meg őket, hogy hívják fel mindenki figyelmét viselőjükre. És pontosan ezt is tették, ugyanis ahol csak elhaladt a nő az impozáns épület dolgozói mellett, azok mind felé kapták fejüket, ő pedig mindig jóbban és jobban szorította magához halvány rózsaszín mappáját, miközben a barátságosan mosolygó dolgozók felé bólintott, reményei szert hasonlóan barátságos arckifejezést magára öltve, és hát, nos ez nem biztos, hogy most annyira sikeres volt, mint ahogy ő azt gondolta...
Miközben pedig a szőke férfi ujjaival az asztalon dobolva már vagy negyedszer görgette végig az Instagramot, és ugyan ennyiszer ért el a megtekintetted az elmúlt napok bejegyzéseit című feliríthoz sóhajtva felállt, és a hatalmas ablakokhoz sétálva kezdte el a várost figyelni. Mintha rajta kívül éppen mindenki sietne valahová, ám neki a gondolatai cikáztak úgy, mint a lábai előtt heverve haladó autók sokasága.
Elfordult az ajtógomb, így a férfi nagy hévvel fordult a terem bejárata felé, és döbbenten figyelte a, hozzá hasonlóan, ott lassan belépő szőke nőt, aki hasonló arckifejezéssel figyelte az őt vizslató férfit, hiszen nem szokták várni, mindig ő érkezik először, de most...
- Késett!- vágta át a férfi számokérő, vagy inkább nyűgös hangja úgy a termet, mint ahogy a forró kés átszalad a vajon.
A nő csak egy bólintással vette tudomásul a férfi mondatát, majd lassan helyet foglalt az asztal közelebbi oldala felől helyet kapó egyik széken, és kihelyezte a hatalmas üvegasztalra a diktafonját, miközben a férfi is közelebb somfordált hozzá, és helyet foglalt vele szemben.
- Ahhoz ennyire ragaszkodik?- mutatott a még mindig szorosan a nő mellkasához simuló mappára a szőke, mire a nő is lenézett az említett tárgyra, de még mindig nem szólt egy árva szót sem- Esetleg elvitte a cica a nyelvét? Csak mert az előbb szaladt el itt egy az erkélyen.
A nő csak megforgatta a szemét, de mappáját még mindig nem engedte el, sőt ujjait még szorosabban fűzte a púder színű fényes anyag köré, mintha félne, a férfi bármelyik pillanatban kiránthatná előle az utolsó védelmi bástyáját, pedig a férfi semmi ilyesmire nem készült, csupán arra volt kíváncsi, mi az, amit a nő ennyire védeni akart.
Nő? Nos valójában, szinte még csak lány volt, aki a férfival szemben foglalt helyet, mintha éppen csak kilökték volna az egyetemi padból, hogy menj, próbálj szerencsét. Na de hogy éppen az ő ajtaján kellett ezzel egyidejűleg belökni is.
A szőke sóhajtva fonta össze ujjait, és dőlt előre, miközben szemeit mélyen a nő óceánhoz hasonlóan haragos tekintetébe próbálta fúrni, de az, mintha visszaverte volna, és erre ő nagyon is büszke volt, hiszen nem dől csak úgy be akár kinek, és éppen-e miatt van ott jelenleg, ahol.
YOU ARE READING
Lapozható érzelmek
FanfictionMinden munkának van egy hálás, de ugyanakkor egy hálátlan oldala is, az már csak rajtunk áll, melyiknek is engedünk nagyobb teret életünk során. Ámbár ilyen problémája azoknak nincs, akik a hivatásuknak élnek, akik szenvedéllyel végzik a munkájuk, é...