Lapozható érzelmek

5.

Egy sikerekben, kalandokban és álmokban gazdag boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!❤️

OLAJBOGYÓ ÉS GARNÉLA

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

- Reggelire, komolyan? Nem inkább kávéval kellene indítani a napot?

- A kávé, az olyan európai.- legyintett a nő, majd egy újabb garnélát dobott a szájába és lapozott az előtte heverő újságban.

"Az olasz maffiaháború ismét szedi áldozatait a szicíliai falvakban..."

A nő elfintorodott, majd inkább becsukta a napilapot. Nincs neki szükség az ilyen rémhírekre más korán reggel, elég rémes dolgot lát, amikor benéz a nappalijába.

- Ugye tudod, drága kishúgom, hogy Görögország is Európa része?!- tette fel kedélyesen a kérdést a vele szemben helyetfoglaló bátyja, mire a nő csak unottan nézett rá. Hogy is ne tudná? Nem is engedik neki elfelejteni.

- Bárcsak ne tudnám.- motyoja az orra alatt, majd minden más témát kerülendő inkább kinyitja ismét a napilapot.

"Egyre romlik az európai bevándorlási politika az északi országok köreiben..."

Ismét egy sóhaj, majd papírsercegés, és egy újabb borzasztó szalagcím. Valami boldog dologról nem lehetne írni egy újságban? Mondjuk arról, hogy kis pandák születtek valahol? Vagy kis koalák esetleg? A koalák olyan édesek...

- És az, aki botanikus kertet csinált a nappalidból, tudja, hogy kis is vagy te?

- Persze.- jelentette kis minden gondolkodás nélkül a nő- Azt a részét, ami rá tartozik, azt tudja, és az bőven kevés ahhoz, hogy többet akarjon tudni.- vont vállat hanyagul a nő, és ismét lapozott.

"A lélek válsága a testre vetül ki..."

Mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor azt éreztük, hogy majd beleszakad a lelkünk valamibe, és ugyanekkor a testünk is cserben hagy bennünket. Mintha az eszménk és lelkünk egy időben indítana lázadást ellenünk.
Ám ez nem puszta véletlen, amikor az ember nem tudja teljesen rendbetenni a lelki dolgait, akkor bizony az ehhez kapcsolódó...

A német férfi inkább becsukta az újságot. Még olvasni is rossz volt a sorokat, hiszen pontosan tudja, hogy mennyire igaz az, amit a cikk írója megfogalmazott soraiban. Vajon ha önmagával elhiteti, akkor könnyebb lesz?

- Mick?!- lépett ki a teraszra egy szőke nő, pulóverét pedig azonnal össze is húzta magán, ahogy megérezte a kinti hideget- Gyere be, mert még fogsz fázni.

- Még maradok egy kicsit.- fordult vissza a szőke férfi az előtte elterülő táj felé, mintha az megmentené attól, ami bent várja, nem akar megszabadulni senkitől, a családjától főleg nem, de most, nem tudná elviselni, azt a nyomott légkört- De anyu, te menj be, nem akarom, hogy beteg legyél.- fordult ismét a nő felé a pilóta, már egy mosolyt varázsolva ajkaira, amivel bármikor le tudta venni édesanyját a lábáról, és ez most sem volt másként.