Lapozható érzelmek

10.

PARADICSOM...?

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

Mindig az év utolsó versenynapjai voltak a legmozgalmasabbak mindenki számára, töltsön is be az a személy bármilyen szerepkört a csapatban, és azt a görög nő is tökéletesen átérezte, hiszen noha ő csak az egyik pilóta párjaként van jelen, mégis átragad rá a csapat egészének zsongása.

- Negyed óra múlva a tiéd vagyok.- jelent meg a semmiből a német férfi, és egy csókot nyomott a nő homlokára, majd sajtósával a nyomában már sietett is tovább.

- Negyed óra alatt engem a bátyám kereszben nyel le.- morogta az orra alatt a görög nő, miközben tekintetét ismét végigvezette a méhkassként mozgolódó csapaton.

Az emberek már nem a következő versenyről diskuráltak, hanem a családjukkal való találkozásról. A közelgő karácsonyról, mennyire örülni fognak a gyerekek a kitalált ajándékoknak, hol és hogyan fogják ünnepelni az új évet... Mindenki gondolatai, melyeket éppen nem a verseny foglalt le a család körül forogtak, hiszen mi lehetne fontosabb, mint a szeretet ezen formájának megnyilvánulása?

Médea maga elé emelve a laptopot, mi eddig mellette hevert, majd felnyitotta azt és gépelni kezdett, csak írni, arról, ami éppen benne kavargott, mint akkor, amikor ezt az egészet elkezdte, csupán a betűk, szavak, mondatok szeretete miatt.

Szeretet.

Egy millió színben és érzelemben pompázó kifejezés, mely szavakkal talán méltó módon ki sem fejezhető. Hány és hány dolgot tudunk hozzá társítani, mégis milyen kevés dolgot ismerünk ezzel kapcsolatban...

- Drága húgom.- jelent meg a semmiből a nő fivére, és helyet is foglalt azonnal a nő mellett, amivel többek tekintetét is magukra vonzotta.

- Meliton.- bólintott a nő, majd lecsukva a laptop tetejét tette azt vissza maga mellé. Soha nem szeretett úgy dolgozni, ha a bátyja nézi, mindig feszélyezve érezte magát olyankor.

- Hol van, hogy is hívják?- dörzsölte meg homlokát a férfi, mintha csak gondterhelt lenne, de a nő jól tudta, hogy pontosan tudja a férfi nevét, csak az ő idegein szeretne táncolni- Persze,- emelte fel mutatóujját- Mick. Hol van Mick?- fordult mosolyogva a nő felé a férfi, de Médea csak unottan figyelte testvérét. Fogalma sem volt arról, hogy mi lehet majd a következő lépése, és ez zavarta. Mindigis ő volt a jobb sakkjátékos közülük, és most a fivére valamilyen ördögi módon mögé kerülve cselezte ki őt.

- Itt.- jelent meg a semmiből a német férfi, oldalán az orosszal, aki felváltva nézett a két görög személyre. Ha nem tudná, akkor azt mondaná, hogy ikrek.

- Áh, Herr Schumacher.- állt fel Meliton, amilyen gyorsan csak tudott, és kezét nyújtva nézett farkasszemet a némettel. A férfi minden szó nélkül, határozottan fogadta el a kézfogást. A görög férfi ezek után a német csapattársa felé fordult- Gospodin Mazepin.- az orosz férfi hasonlóan elfogadva a kézfogást figyelte továbbra is a nő arcának minden rezdülését- Nekem sajnos mennem kell, de ahogy látom a húgomra vigyáznak itt elegen.- vezette körbe tekintetét a görög herceg, de választ nem onnan kapott, ahonnan arra számított.

- Ahogy az úr mondja.- jelentette ki a német pilóta edzője, mire mind a három férfi arra kapta tekintetét, csak a nő tudta addig is, hogy a férfi mindent hallott az eddigiekből.

A görög férfi bólintva lépett el a társaságtól, majd el is hagyta az boxutcát, és a paddock club felé vette az irányt, ahol a nőnek is lennie kellene.