Lapozható érzelmek

3.

Kellemes karácsonyi ünnepeket!
És jó pihenést!❤️

FÜGEKAKTUSZ VAGY KAKTUSZFÜGE

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

A szőke nő éppen a város egyik új kávézójának megnyitóján ült, miközben a tulajdonos sablon beszédét hallgatta, de gondolatai millió irányba tekeregtek szét, csak éppen nem a bent lévő emberekre csavarodtak rá, azok a bizonyos széttekeredő indák, egészen addig, amíg egy ismerős szőke, szemben vele, helyet nem foglalt az asztalnál.

- Médea.- ejtette ki furcsán a nevet a szőke férfi, miközben saját kékjeit próbálta belefúrni azt őt szórakozottan figyelő nő hasonló szín szemeibe, amik egy belső mosolyt tükröztek, mégha ez arcára nem is ült ki, vagyis most éppen nem- Azt hiszem, nem illendő nem elárulni valakinek a nevünket, ha mi tudjuk a másikét.- jelentette ki a német, miközben ő is még mindig az új hely tulajdonosát figyelte.

- És még igaza is lenne, ha nem tévedne ekkorát.- erre a mondatra a férfi a hang felé fordul, de a nő rá sem néz, még mindig keresztbe tett lábakkal figyeli a szónoklatába magát igazán beleélő férfit, s úgy néz rá, mintha inná szavait, pedig erről szó sincs, sőt nem is jegyzi meg vagy fogja fel azokat, hiszen sokkal jobban érdekli az, hogy mit keres itt mellette a német Forma 1-es pilóta, akivel talán már van egy hónapja is, hogy találkozott, így már nem is gondolta, hogy valaha ismét látja majd a szőkét.

- Ugyan mégis miért tévednék?- lehelte a szavakat a férfi, hiszen fogalma sem volt arról, ebben az egyszerű esetben mégis miben tévedhetne?

- Mivel ön sem mutatkozott be nekem, így nekem sem lett volna illő bemutatkoznom, hiszen azt általában nem a nőnek kell meglépnie, vagyis az illendőség azt diktálta volna, hogy ön nyújtson kezet, és ha ezt én teszem meg elsőnek, akkor illetlen helyzetbe hozom önt, amely légkört semmilyen körülmények között sem szerettem volna előidézni.- fordította fejét lágy mosollyal a nő a német férfi felé, aki szinte döbbenten figyelt a komplex mondatot, amelyet a nő oly könnyeden mondott el, mintha napi szinten kellene ilyen választékosan és összetetten kifejeznie magát.

- Azt hittem, hogy ez a huszonegyedik század, és a férfiak valamint a nők ugyan olyan egyenlőek.- kontrázott rá a férfi, de közvetlenül ezek után az egész terem, a nővel együtt tapsolni kezdett, így a szőke férfi is bekapcsolódott a tevékenységbe.

- Egyenlőek, természetesen, de az illem, az illem, drága Mick Schumacher.- mosolyodott el a nő, amikor lerakták elé az általa rendelt édességet, és kávét, majd ugyan ezt a folyamatot megismételték a német pilótával is.

- És mi van akkor, ha csak megjátszottam, hogy nem tudom a neved?- a szőke nő, szinte hátra vetett fejjel nevetett a német pilótával szemben, ezzel több ember figyelmét is felhívva az igazán nem szokványos párosra.

- Herr Schumacher, ezt már addig csűri-csavarja, hogy maga sem hiszi el.- jelentette ki Médea, amikor nevetéséből már csak mosoly lett, saját kékjeit pedig a vele szemben helyet foglaló Mick-ébe fúrta, miközben fejét oldalra döntve.

Mint egy angyal...- gondolta magában a férfi. Kék szemek, méz szőke haj, ami mintha néhol göndör lenne, és most még éppen tetőtől-talpig fehérben is van, valóba mint egy Földre szállt angyal.

- Gondolom te több mindent tudsz rólam, mint én rólad.- állapította meg a német- Nem úgy lenne igazságos, ha én is legalább annyi mindent tudnék rólad, mint rólam.- mutatott rá a nőre a pilóta, majd kinyújtott mutatóujját végighúzta a nő kávéjának zöld habján, majd a habot azonnal a szájába is tette.