Lapozható érzelmek

+ 1

Mivel ti is igazán szerettétek ezt a párost, és én is imádtam minden percét írni a történetnek (na meg végre kész az érettségi szakdolgozatom), így gondoltam visszatérek ide még egyetlen rész erejéig, remélem, ez a rész is legalább annyira tetszeni fog nektek, mint a történet!

Legyen szép hetetek!❤️

UTÓIRAT...!

~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~

Minden pillanatban számít az ember arra, hogy egyszer csak rátalál egy olyan béke, amely nem csak a testét, de egész lelkét is áthatja. Ezért keresünk mindig újabb és újabb kalandokat és kihívásokat. Ilyen kaland lehet egy utazás is. Egy utazás, legyen az teljesen spontán, vagy éppen már évek óta tervezett.

A szőke nő kis méretű bőröndjét maga után húzva indult el, hogy végre elhagyhassa a reptér csarnokát, és fogasson magának egy taxit. Miközben átvergődte magát az embertömegen, olyan érzése volt, mintha egy lényeges részletet nem vett volna észre, amely nélkül a kirakós nem állhat össze.

Beült egy fehér autóba, majd le is darálta a címet, ahová menni készül, és hátradőlve élvezte az utazást, amely a megadott szállodai cím felé vezet. Telefonján elhúzta az értesítést jelző kis sávokat. Semmire sem vágyott jobban, mint hogy kipihenhesse a mögötte álló egy évet. Hiszen mi mást sem tett, csak meg szeretett volna felelni mindenkinek, aki körülötte volt, a bátyjának, a bátyja feleségének, aki az első közös gyermeküket várja, a sajtónak, az európai udvarok etikettjének, mindenkinek, ha már annak az egy személynek nem tudott megfelelni, akinek igazán szeretett volna...

- Merci vilmal.- nyújtotta át a nő a kért pénzösszeget, majd maga után húzva a csomagját is kelt ki az autóból- Uf widerluege.- köszönt el, majd be is csukta az ajtót maga után, és sóhajtva indult el a hotel belső része felé, fel a jegesre fagyott lépcsőkön.

A lépcsősor tetejéről nézett végig a hófödte tájon. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer egyedül fogja ide húzni a szíve, de nem tudott visszamenni oda, a családjával, ahol egy éve minden kicsúszott az ujjai közül, mert nem figyelt eléggé a szemnek olykor láthatatlan jelekre.

Fejét ingatva lépett be a kis házba, amely annyira a szívéhez nőtt az év közben, hogy meg is vette magának. Kulcsait és telefonját ledobta az előszobai komódra, majd havas cipőjét az ajtó mellett le is vetette. A kisváros központjában kintetette magát, és onnan sétált, muszáj volt neki, mivel ismét hatalmába kerítette az érzés, mintha valami körbeölelné, és fojtogatná.

A kanapéjára letelepedve a szőke férfi felkapcsolata a TV-t és váltogatni kezdett a csatornák között, hogy valamivel elüsse a délutánjából maradt időt, amíg este meetingje nem lesz a csapattal a következő évi tervekről.

A TV-ben azonban semmi érdekes nem ment. Mintha a téli időkben nem mindenki a készülék előtt ülne a délutáni órákban, hiszen szinte semmit sem lehet csinálni kint. Holnap estére is vihart jósolnak a városban, mintha még az idő is a nő ellen lépett volna fel, mintegy büntetésül amiért nem a családjával tölti az ünnepeket. Sóhajtva csapta a vele szemben helyet kapó készüléket, majd a távkapcsolót el is hajította valahová az ülőgarnitúra másik végébe, majd grimaszokat vágva ült fel. Senkivel sem szeretett volna kommunikálni ittléte alatt.

A fürdőszobába lépkedve kezdte el teleengedni a hatalmas fehér kádat vízzel, miközben fürdőszobai neszeszerét elővéve vette kezei közé olajos üvegcséit, majd a megfelelő mennyiségben a fürdővízbe is csepegtette azokat, majd a fürdőtálcára kihelyezett gyertyákat meg is gyújtotta. Jót fog tenni neki ez a nyugtató fürdő, és ez az egy hónap is itt.