Lapozható érzelmek

2.

Minden szombaton és vasárnap érkezem ide nektek résszel, és remélem hamarosan a többi történethez is.
Kellemes olvasást!❤️

MÁLNA ÉS CSOKOLÁDÉ

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

- Nincs szükségem arra, hogy valakinek bizonyítsak!- csattant fel azonnal a férfi, mintha sértve érezte volna magát, és talán éppen így volt, hiszen kinek képzeli magát vele szememben, hogy az apját vegye a szájára, még he nem is rossz értelemben.

- Nem valakinek. Magának.- világított rá a nő nézőpontjára, hiszen nem akart ő semmi rosszat, ezt pedig a szőke is pontosan tudta, és ez talán meg is lepte, de ami biztosan meglepő volt számára az az, hogy a nő milyen nyugodt marad kirohanása ellenére is.

- Arra pedig végképp nincs, okkal vagyok ott, ahol.- sziszegte a férfi, a nő viszont csak egy lágy mosollyal játszott ajkain, hiszen mindketten tudták, hogy nyert ügye van, hiszen ő egy szóval sem mondott hasonlót, vagyis magában a férfiban merültek fel hasonló gondolatok.

- Én egy szóval sem mondtam, hogy ne lenne így, de ezek szerint önben már megfordult ez a gondolat.- dőlt teljesen hátra a nő kényelembe helyezve magát, miközben a férfi lassan ereszkedett le előző helyére, de ez csak időhúzás, hogy összeszedje gondolatait.

- Kérem! Ne forgassa ki a szavaimat!

- Nem forgatom. Csak más nézőpontba helyezem azokat.- ingatja meg a fejét a nő, és valóban nem állt szándékában kiforgatni a férfi mondanivalójának valóját, de kíváncsi volt, mi is motiválhatja a szőkét.

- Akkor azt ne csinálja!

- Lehetne esetleg, hogy tegez? Úgy érzem magam, mint egy ötven éves, macskás asszony.- morogta az orra alatt a szőke nő, ezzel megmosolyogtatva a férfit, aki azonban gyorsan rendezte is arcvonásait. A mosoly, jelen helyzetben, azt jelenti, hogy gyenge.

- Ön kezdett magázni engem kisasszony, csak hogy tisztában legyen vele.

- Az illene azt diktálja, hogy én magázom önt, ön viszont nem köteles ezt viszonozni.

- Márpedig, amíg maga nem

- Jó! Legyen.- tette fel a kezeit a nő, hiszen ha még egyszer meghallja azt a szót, hogy maga vagy ön, miközben valaki rá gondol, hiszen már csak a gondolatra is feláll a hátán a szőr. Eközben a férfi csak önelégült mosollyal figyelte a vele szemben ülő szőkét, hiszen végre neki sikerült felbosszantani a nőt, és nem fordítva- Úgy érzi, hogy végre sikerült kitörnie a Schumacher név árnyékából?- tette fel a következő kérdést a nő, és tudta, hogy ezzel kellően letöri a következőkben a férfi lassan előbújó szarvait.

- Ezt a kérdést nem gondolhatja komolyan.- leheli a német férfi a szavakat, holott jól tudja, az előbbi keményfejűsége kergette bele abba a verembe, hogy a nő ilyen kérdést tegyen fel neki, de akkor sem érzete igazságosnak ezt az esetet.

- Kérem, ne kérdőjelezze meg a munkámat Herr Schumacher.

- Megint magáz, Fräulein...?- a férfi nem tudta befejezni a mondatot, hiszen fogalma sem volt arról, mi is a nő vezeték neve, sőt jobban bele gondolva, a kereszt nevével sem volt tisztában.

- Honnan veszi, hogy nem vagyok házas?

- Gondoltam inkább elmondja a nevét, és nem ezen akad fent.

- Semmi köze hozzá.- emelte feljebb a nő, mint egy kihívóan az állát, a férfi pedig beszállt, az eleve vesztett játékba.

- Ahogy önnek sem ahhoz, hogy honnan tudom, hogy nem házas.- a szőke nő erre csak kedélyesen felnevetett, mint akinek valóban nagyon jó kedve lett hirtelen.