PASZTELL KÉK ÉS SÜTŐTÖK
·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·
- Figyelsz te rám?- fogta meg a német férfi vállát csapattársa, aki így magára vonta Mick figyelmét.
- Persze. A hétvégi versenyről meséltél, hogy milyen jó itt mindig a hangulat.- vont vállat a német, és ismét a pálya bejáratait kezdte el pásztázni, hátha észreveszi azt, akire már mióta vár. Hiszen már péntek délután van.
- Komolyan, mi az, ami ennyire aggaszt, hogy nem tudsz koncentrálni négy másodpercig egy helyre?- fordította maga felé a székével együtt a férfit.
- Mondtam, hogy miről beszéltél!
- Nem Mick, én arról beszéltem, hogy milyen új gyógymódot találtak a különböző déli betegségek megfékezésére.- ingatta meg a fejét az orosz.
- Ah!- kiáltott fel a német, és arcát kezei közé temetve masszírozta meg- Ma nem vagyok a helyzet magaslatán.- ingatta meg a fejét a férfi, és ujjait hajába vezette.
- Van ennek köze ahhoz a szőke nőhöz, aki most libegett be a kapunk egy hatalmas fényképezővel az oldalán?- szólalt meg ismét az orosz, mire azonna a kapu felé kapta a fejét a német férfi is, és valóban megakadt a szeme a nemrég érkezett nőn.
Fehér nyár ruhában, és gladiátor szandálban szelte át a boxutcát, miközben mintha keresett volna valamit, vagy sokkal inkább valakit.
A német férfi azonnal felpattant addigi helyéről, olyan hevesen, hogy még a széke is a földön csattant mögötte. És döbbent tekintetek kereszttüzében indult el, hogy előbb találja meg ő a nőt, mint fordítva.
- Csak nem engem keres a kisasszony?- szólalt meg a férfi, amikor már teljesen a nő mögé érkezett, aki ennek hatására kissé megugrott, hiszen senkire sem számított maga körül. Kezét szívéhez szorítva fordul a férfi felé, aki mosolyogva figyelte az történéseket, és főleg a nő minikáját.
- Ezek után biztos, hogy nem!- csukta le szemeit a nő, a német azonban mit sem törődve a nővel, aki durcás volt ugyan az őt megijesztő férfira, de még véletlenül sem annyira, hogy eltolja magától, amikor a férfi magához ölelte, szorosan, amennyire csak tudta.
Hiányzott neki, de nem csak a férfi a nőnek, hanem a nőnek is a férfi, mintha nem csak három hete sétált volna ki a hatalmas ház ajtaján, Görögországban.
- Neked is szia, Mick.- ingatta meg a fejét a nő, és most ő ölelte magához a vele szemben álló férfit.
- Nem írtál, hogy el tudsz jönni.- jelentette ki a német, szinte már kisfiús vádlással a hangjában, hiszen úgy érezte be lett csapva, így nem volt ideje felkészülni arra, hogy fogadni tudja a nő.
- Meglepetés?- tárta szét kezeit a nő nevetve, amiben a férfi is csatlakozott hozzá.
- Bemutatlak a csapatnak! Gyere,- fogta meg a nő kezét a férfi, és elkezdte a megfelelő hely felé húzni a nőt- és a múltkor csak a gyárban találkoztál velük. Szerintem itt az ideje, hogy megismerd őket.- mosolygott hátra a férfi a nőre, aki csak kapkodta a fejét a rengeteg nyüzsgő ember között. Mint egy szorgos kis méhkas, akiknek mindig van dolguk, és pontosan tudják is, hogy mi az.
- Itt mindig ilyen hatalmas a nyüzsgés?- szólalt meg egy idő óta először a nő, és megrántotta a férfi kezét, jelezve, hogy nem kellene olyan gyorsan haladiuk, hiszen lassan nem bírja tartani az ütemet.
YOU ARE READING
Lapozható érzelmek
FanfictionMinden munkának van egy hálás, de ugyanakkor egy hálátlan oldala is, az már csak rajtunk áll, melyiknek is engedünk nagyobb teret életünk során. Ámbár ilyen problémája azoknak nincs, akik a hivatásuknak élnek, akik szenvedéllyel végzik a munkájuk, é...