Lapozható érzelmek

9.

TÖVISEK ÉS CSILLAGOK

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

- Minden rendben?- tette fel a kérdést a német férfi, amikor a nő mögé lépve átkarolta annak derekát.

- Mostmár minden a legnagyobb rendben.- jelentette ki a nő, miközben mosoly kúszott ajkaira, és fejét a férfi mellkasának támasztotta, erre a kijelentésre pedig a férfi csak nevetni kezdett, és lassan hintázni kezdett karjai között a nővel.

- Ennek igazán örülök.- nyomott a férfi egy csókot a nő nyakára, melybe belemosolygott, ezzel a karjaiban tartott nőt is mosolygásra késztette.

- Van kedvünk ma valamit csinálni?- tette fel a kérdést a nő fáradt hangon.

Mindkét fiatal a brazil tájat figyelte, amely a hétvége folyamán igazán nagy sikert hozott a német férfinak, és mivel már csak az Abu Dabi-i nagydíj volt hátra, ahová Médea ismét elkísérheti a pilótát, így úgy érezték joguk van egy kis pihenésre a Dél-Amerika-i országba.

A bejárati ajtó felől halkan két kopogás hallatszott, majd amikor erre senki sem reagált, akkor újabb kettő, immár valamivel hangosabban, mire már mindkét fiatla az ajtó felé fordult, majd egymásra vezették tekintetüket.

- Rendeltél fel valamit?- szólalt meg először a görög nő, mire a német csak hevesen rázta a fejét.

- Nem, éppen azért keltettelek fel, hogy együtt tudjuk lemenni reggelizni.- ingatta meg ismét fejét a szőke, majd elindult az ajtó felé- Ki az?- szólalt meg a szoba közepéhez érve, miközben a nő a korlátnak dőlve figyelte minden mozdulatát a férifnak.

- Ms Márvost keressük, Mr. Schumacher.- érkezett a válasz az ajtón túlról, így a férfi megállva mutatott két kezével az ajtó felé, amerre a görög nő csak bizonytalanul sandított.

- És mi van, ha megölnek?- tette fel oldalra döntött fejjel a kérdést a nő, egy incselkedő mosollyal, amikor a férfi mellé ért, aki erre csak óvatosan rácsapott a nő fenekére, aki emiatt döbbenten fordult a német férfi felé.

- Bosszút állok érted édesem, esküszöm.- figyelte a nőt lebiggyesztett ajkakkal Mick.

- Te nem hallottál még arról, hogy kocsmába és olyan helyekre, ahol székek repülhetnek, oda mindig a férfinak kell először bemennie, hogy ne legyen semmi baja sem a vele együtt érkező hölgynek?- tette fel a kérdést a nő, és ezzel egy időben ki is nyitotta az ajtót- Jó reggelt.- mosolygott az előtte álló férfira a görög nő.

- Jó reggelt, kisasszony. Önnek érkezett reggel, azzal az üzenettel, hogy csakis kézbe átadandó.- tartott maga elé egy fehér, olfa ágas viaszpecséttel ellátott borítékot a férfi, amit a nő át is vett tőle.

- Köszönjük a fáradozásait.- jelent meg a nő mögött a német pilóta, és egy bankjegyet tartott a férfi felé, aki azt hálálkodva vette át, majd ismét magára is hagyta az európaiakat- Fontos?- érintette fel meg a fehér borítékot a férfi, és mintha szövedtet érintett volna ujjbegyeivel.

- Nem hinném.- ingatta meg a fejét a szőke nő- A bátyám írta, gondolom. A boríték és a pecsét is az övé, még ezt sem tudja úgy csinálni, mint az összes többi normális ember.- a nő ledobta a borítékot az ajtó melletti kis asztalra, majd elindult, a hatalmas szoba belseje felé.

A férfi ujjai közé emelte a borítékot, majd forgatni kezdte azt, és minden oldalról megvizsgálta. A pecsétbe nyomott minta a Török nagydíjat idézte fel benne, amikor a nő hasonló fejdísszel méltatta teljesítményét, melyet csakis miatta vívott ki, ő motiválta, hogyan tette azt azóta is minden egyes versenyen, még akkor is, ha nem is mindig tudott róla, mert a férfi nem mindig avatta be motivációjának forrásába, habár a nő megérdemelte volna minden egyes pillanatban, amikor vele volt, hogy tudja, hogy mennyit segít neki már csupán jelenlétével is.