|| 𝕋𝕆𝔾𝔼𝕋ℍ𝔼ℝ || [𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ] II.

|| 1. FEJEZET ||

[Elnézést a várakozásért. :) Remélem tetszeni fog az új rész!]

-Szóval valóban bérgyilkos voltál. Mindvégig.

Ahogy Zhongli tekintete találkozik az enyémmel, rögtön megszakítom a szemkontaktust. A régies, sötét faasztalnál ülve, mely a férfi házában található egyáltalán nem vagyok képes a történtek után a szemébe nézni. Esetlenül bólintok. 

-Így van. De sosem akartam az lenni...-Az asztal alatt ökölbe szorítom a kezemet. Összepréselem ajkaimat, végül esetlenül kieresztem, a bent tartott levegőmet- De ettől függetlenül, tudom, hogy a kilétem, és a terv, melyet elmondtam, büntetést von maga után.

-Valóban -Kezdi- Annak következménye, hogy miként tértél ide, s hogy mi volt a feladatod, mindvégig veszélyt jelentett Liyue-re. Viszont megváltoztál -Meglepetten pislogok, majd felemelem fejemet. Rex Lapis halványan elmosolyodik -Nem tarthattam titokban a kilétedet, de Ningguang hallgatott rám. Az én felelősségem vagy, ameddig itt tartózkodsz. Nem fognak üldözni, sem halálra ítélni.

-T-Tényleg...? Ezt...Maga csinálta?

Csak bólint, én pedig megkönnyebbülten elmosolyodok. 

-Köszönöm, Mester...-A beszélgetésünket egy hangos kiáltás zavarja meg. Felvonom egyik szemöldökömet, és mindketten felállunk az asztaltól, hogy kimenjünk az előszobába, ahonnan teljesen rálátni a konyhára, s az ott tartózkodó emberekre. Kyle és Flavián mérgesen tekintenek egymásra, utóbbi erősen markolja kezével a tenyerét.

-Mondtam, hogy melegítsd fel az olajat, idióta?!- Morogja fennhangon -Most miattad megégettem magamat!

-Mindenképpen meg kellett volna, sügérfej! -Vág vissza a másik. A szemem sarkából látom, ahogy Zhongli megrázza a fejét, majd visszamegy a szobájába. Azonban én mosolyogva figyelem, ahogy a két személy, a rég nem látott családom tagjai vitatkoznak azon, hogy az új sebesülés mégis kinek a hibája volt. 

Két hét telt el, amióta megütköztem Baal-al. Zhongli azt kérte, hogy először teljesen pihenjem ki magamat, s azután pedig mindent átbeszélünk, elejétől a végéig. Mindent elmondtunk a másiknak, és érzem, hogy az újonnan kialakult bizalmunk a másik felé sokkalta erősebb, mint amilyen eddig volt. Zhongli lakhelye elég tágas, így egy ideig mindenki itt fészkelte be magát, bár Xiao nemigen volt oda az ötletért. Legbelül még mindig nem szokott hozzá, a túlságosan sok emberhez. 

-Van valaki rumotok? -Jelen meg egy pillanat erejéig Beidou, majd szinte el is tűnik mellettem, ahogy a konyhába érve, ignorálva a két fiút elkezdi kinyitogatni a szekrényeket. 

-Kétlem, hogy Zhongli-mester tárolna ilyeneket...-Képzeletben szinte megjelenik fejem mellett az a bizonyos "vízjel", miközben válaszolok a kalóz kérdésére. 

-Ráadásul ma már ittál kettőt -Hallom meg Kazuha kissé irritált hangját. 

-És azzal mi a baj?

-Hogy még csak tíz óra van. Reggel -Vág vissza a fehéres-vörös hajú, én pedig nem tudom nem elnevetni magamat. 

-[Név], mondd meg ennek a harcsának hogy legközelebb szóljon, hogyha megmelegítette az olajat! Most nézd meg, az én csodaszép bőröm..-Biggyeszti le kisfiúsan ajkait Flavián, miközben felém mutatja a kicsit vörös tenyerét. Kyle megforgatja a szemeit.

-Ha főzni akarsz, fel kell készülnöd a legrosszabbra!

-Fiúk...-Szólalnék meg, de mivel újból heves vitatkozásba kezdtek, úgy döntöttem, inkább magam nézem meg, hogy mit akartak alkotni, ahelyett, hogy őket szakítanám félbe. Mikor odaértem, két tojás fel volt ütve, egy pedig már az olajon sercegett, elég furcsa színeivel. Megköszörültem a torkomat, mire -legalább egyvalaki- odafordult hozzám.