|| 𝕋𝕆𝔾𝔼𝕋ℍ𝔼ℝ || [𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ] II.

|| 5. FEJEZET ||

-Drága barátom, olyan rég ültünk össze így... Nem gondolod?

A kisebbik istenség mosolyogva oldalra döntötte fejét, tekintete nem kalandozott el, a sötétes hajú alakjáról. Megtámasztotta fejét tenyerében, úgy vizslatta a, már-már testvérének gondolt férfit.

Bár Zhongli tekintete aggodalmas volt, a kérdés, amit Venti feltett, mégis valamennyire meglágyította arcvonásait. Nem boldog, de lágy, alig látható mosollyal fordult meg, hogy szembenézzen társával.

-Sajnálom, hogy csak most, pont ebben a pillanatban hívtalak -Újból komolyra változnak íriszei- De Eiről lenne szó.

-Hm? Mi van vele? -Ráncolja össze a szemöldökét Venti -Teljesítettük, amit kért... Mégis van valami problémája?

-Megszegte az ígéretét, Barbatos.

-Micsoda? -Neveti el magát idegesen -Zhongli, megértelek, én sem kedveltem soha őt, de...

-Nézz rám -Parancsolja Ventinek, aki keserű szájízzel, de teljesíti azt. Amikor íriszei találkoznak Zhongli szigorú, halványan fénylő szemeivel, csak sóhajt egyet -Azt hiszed, viccelek? Való igaz, hogy nem kedveltem, és még most sem szívlelem Eit. De amit állítok, mind igaz, nem holmi képzelet szülemény, hogy a rossz oldalon mutassam őt. Ez most komoly.

-Mesélj.

-Inazuma Archonja egy bérgyilkost küldött ide, az én területemre, hogy megölje Xiaot. Pontosan nem tudom, hogy miért is csinálta ezt, de azzal, hogy megtette eme lépést, megszegte, a hozzánk, Istenekhez tett ígéretét. Emlékszel még, nem, Barbatos? -Vonja kérdőre -Ei békén hagyja az országainkat, az idők végeztéig, hogyha...

Venti tekintete ekkor mintha elhomályosult volna. Szomorú mosoly keletkezett ajkain, és hirtelen, mintha csak az előtte levő hideg, kőasztalra tudott volna csak nézni. Keserű érzés támadt fel mellkasában, halkan felnevetett.

-... Te pedig megígérted, hogy erről soha, egyetlen egy árva szó sem fog esni.

-... Az alkuk törékenyek. De én ezt csak baráti jóakaratból ígértem meg. Nem mellesleg -Mély levegőt vesz- Gondolom észrevetted, a hatalmas sereget, mely megkövülve áll, itt, a hegy alján.

-Természetesen.

-Inazumából jöttek. A mai napon állítottam meg őket, miközben a két Yakshámra törtek.

-Huh? Kettő? Eddig csak Xiao volt.

-A bérgyilkos, akit Ei ideküldött...

Venti azonnal feltápászkodik a székről, tenyereit az asztalra teszi, immár ő is komoly tekintettel mered Zhonglira.

-Rex Lapis, azt ne mondd, hogy...

-Ei Yakshája volt, én pedig befogadtam, igen -Biccent -Barbatos, nem fog elárulni minket. Hogyha egyszer belenézel a szemébe, látni fogod ; legalább annyi szörnyűségen ment keresztül, ameddig a Shogunnál volt, mint mi. Párbajra hívta ki őt.

-Hm... -Ventit is meglepte az utolsó mondat, nem is akarta tagadni -A saját Istenével harcolni... Elég merész tett.

Zhongli csak biccent egyet.

-Ei elárult minket. Nem tartotta be az alku rá eső részét, és úgy érzem, hamarosan harcba kell szállnunk ellene.

-Nem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap -Sóhajtja Venti -Zhongli, ha ebbe belemegyünk, vége az inkognítónknak. Az emberek tudni fogják, kik vagyunk. Ami, rád nézve még kockázatosabb.