|| 𝕋𝕆𝔾𝔼𝕋ℍ𝔼ℝ || [𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ] II.

|| KARÁCSONY ||

AAAAAA GYEREKEK Szóval NAGYON megcsúszott a különkiadás, már Szilveszteri különkiadásnak is lehetne nevezni ezt, sajnálom. :( De nem akartam kitörölni, szóval attól függetlenül, hogy már nincs karácsony, még kirakom. És utólag is Boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak! <3 

۞۞۞۞۞

Karácsony. Talán az egyetlen olyan ünnep, amiről még én is hallottam, illetve gyermekkoromban részese lehettem, bár akkor sem a vér szerinti családom tagjai által. Sokkal inkább a kiképzésünk alatti összeforrt csapatunknak köszönhetem, akiket az első karácsonyomkor már olyan jól ismertem, mint a tenyeremet. És nem azért, mert kiismertem mindenkit, hanem, mert maguktól nyíltak meg számomra. S ez fordítva is igaz volt, ezt a döntésemet pedig egyáltalán nem bántam még, soha, egy pillanatra sem.

-Oké, szóval -Kiroppantottam ujjaimat, mialatt magam előtt kinyújtottam kezeimet, majd a fáradt társaságra pillantottam. Rögtön észrevettem egy hiányzó láncszemet- Hol van Xiao?

-Xiao nem...Rajong ezért az ünnepért. Főleg, mióta a társai...-Próbálta halkan, mégis érthetően felvezetni Zhongli azt, hogy miért sincs itt a szeretett párom, miután belekortyolt reggeli, forró teájába.

Befújtam a levegőt, majd lassan kieresztettem azt. Persze, megértettem, gondoltam, hogy sosem volt az a nagy ünneplő, de amióta a társai meghaltak, csak még elszigeteltebb lett, főleg a Karácsony iránt.

-Rendben, akkor ha visszaértünk, majd beszélek vele- Nem szerettem volna már reggel kirángatni őt a szobájából, ezért úgy döntöttem, még hagyok neki egy kis helyet. Ha visszajöttünk, úgyis egyből berohanok hozzá, viszek neki forrócsokit, majd betakarózok vele és megbeszélünk mindent, mint ahogy azt mindig csináljuk.

-Oké, szóval mivel valaki kiharcolta magának, hogy legyen pulyka, ezért az a szerencsés ember most elmegy szépen, és vesz egy szép nagy darabot -Fordulok mosolyogva Flavián felé, aki kissé kínosan viszonozza mosolyomat, majd elveszi tőlem a pénzt, amit felé nyújtok- EGY pulyka. Értetted? 

-Igenis! -Vágja katonásba magát, majd a következő pillanatban már el is hajtott mellettem. 

-FLAVIÁN!

-HM?

-A MÁSIK IRÁNY!

Hirtelen megáll, majd visszafordul. Szinte mindegyikünk fejénél ott lehet jelenleg az a bizonyos "vízcsepp", főleg, amikor a fiú újból elhalad mellettünk, és elmotyog egy "Tudtam ám, csak kíváncsi voltam, figyelsz-e"-t az orra alatt. Képzeletben fejen csaptam magamat, őt viszont a való életben nem voltam rest.

-Legyél szíves normálisan járni, nem úgy rohanni mint aki most rabolt ki egy egész bankot!- Csaptam egy kisebbet a tarkójára, mire kissé előrébb esett, de sikerült nem a földre kerülnie- Oké, szóval -Mielőtt belekezdhettem volna mondandómba, mely arról szólt volna, hogy mi is legyen pontosan a pulyka mellé, megakadt a szeme az egyre távolodó Kyle alakján- Oké, ez meg hová megy? 

-Ki? -Vonta össze a szemöldökét Beidou, majd abba az irányba fordult, amelybe én is.

-Kyle.

-...Milyen gyorsan tud futni, az előbb még itt volt -Motyogja a nő.

-Nagyon remélem, hogy nem akarja megölelni a hatalmas rénszarvast -Kezdtem el nyüszíteni, de látva, hogy a fiú egyből észrevette a nála vagy ötször nagyobb szobrot, melyet kidíszítettek, s elkezdett hozzá rohanni, arcon csaptam magamat- Istenem, adj erőt...

-Próbálok -Motyogja mellettem Zhongli, mire rezegni kezdenek a vállaim.

-Oké, ez jó volt.