|| 𝕋𝕆𝔾𝔼𝕋ℍ𝔼ℝ || [𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ] II.

|| EPILÓGUS ||

۞۞۞۞۞

-Minden rendben lesz vele, csak pihenésre van szüksége -A szőke férfi megnyugtatóan pillantott a két emberre, akik tőle alig néhány méterre álltak- De mostantól ha lehet, ne engem hívjatok ilyen ügyekben. Én alkimista vagyok, nem háziorvos -Teszi hozzá kissé szórakozottan, majd fáradtan. 

-Köszönjük, Mr. Háziorvos -Kacsintott Flavián Albedora, aki csak összeráncolta a szemöldökét, majd sóhajtva távozott a szobából. Ahogy viszont elhagyta a küszöböt, egy ismerős, sárgás szempárba ütközött tekintete. 

-Adeptus Xiao -Biccentett, bár nem voltak jó viszonyban, tudta, hogy meg kell adni számára a tisztelet. Még akkor is, hogyha az lett volna az utolsó dolog, amit élete során valószínűleg megtesz önszántából. 

-Albedo -Biccentett vissza Xiao.

-Szóval te voltál az, aki idehívott, hm? 

-Csak azért, mert nem volt más -Ciccegett kelletlenül a férfi. 

-Természetesen. Nos, mint már bent is mondtam a másik kettőnek, ne hívjatok többször ilyen ügyekben -Majd hozzátette- De fel fog épülni. 

-Köszönjük -Suttogta Xiao, meglepve ezzel mind önmagát, mind a fiatal alkimistát, aki csak biccentett, majd nem mondva semmi többet, elhagyta a házat. Az adeptusnak azonban nem volt sok ideje egyedül merengeni, az eddig bent levő személyek most mosollyal az arcukon csörtettek ki, megállva a fiú előtt, aki felvonta egyik szemöldökét, kérdőn. 

-Felébredt. És veled akar beszélni -Mosolygott rá kedvesen Kyle, mire az Adeptus szemei kissé meglepetten kerekednek el, de nem szól egy szót sem. Csupán lassú, szinte vontatott léptekkel lép be a szobába, ahol egy csillogó szempár már vár rá. 

-...Xiao! -Ülne fel már rögtön a lány, mikor megpillantja a fiút, aki csak ciccegve lép közelebb, majd gyengéden visszalöki őt a puha párnák közé. Azonban ami következőnek történik, mindkettőjüket meglepi. A fiú olyan szorosan fonja karjait a lány köré, hogy [Név] néhány másodperc múlva, bár szíve szerint nem engedte volna el Xiaot, mégis muszáj volt megkocogtatnia a vállát, jelezve, hogy alig kap levegőt. 

-Te akkora idióta vagy -Suttogja a nyakába, mielőtt elengedné -Ezerszer megmondtam, hogy ez nem csak a te harcod. Erre mégis...Mégis nekifutottál. Újból. 

-Sajnálom. Rossz szokás -Mosolyodik el [Név], majd tenyereit lassan Xiao arcához vezeti -Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? 

Az Adeptus egy pillanatra lecsukja szemeit, egyik kezével megérinti társáét, s arcát jobban beletemeti tenyerébe. 

-Soha többet nem hagylak magadra. Sajnálom -Suttogja -Egyedül hagytalak amikor szükséged lett volna rám...

-Én is sajnálom, hogy olyan meggondolatlan voltam. De végül is, Xiao...Megmentettél. Megint. És ezért én annyira, de annyira hálás vagyok...

-Annyiszor foglak megmenteni, ahányszor csak kell. Te vagy a legfontosabb az életemben, idióta.

[Név] arcára meglepetés ül ki. A fiú azonban nem szól egy szót sem, csupán egy gyengéd csókot nyom a lány homlokára. 

-Készülj, mert hamarosan mindenki meg fog látogatni, most, hogy Kyle és Flavián végig kürtölik egész Teyvatban, hogy felébredtél. 

-Azt hiszem, készen állok rá -Neveti el magát halkan [Név]. A szíve nyughatatlanul ver a mellkasában, most, hogy tudja, nincs többé veszély. Az elkövetkezendő években csakis Xiao mellett szeretne lenni, mindenféle sötétség nélkül, amely éjszakánként rémálomba taszítja őt- Xiao...

-Hm? 

-Veled szeretnék lenni. Örökké. 

Az Adeptus szemei felcsillannak, ahogy szerelme ezeket a szavakat kimondja. Fél kezével eltakarja arcát, ahogy zavarában elfordul tőle. 

-Te...Te neked tényleg nincs semmi tiszteleted az Adeptusokhoz...

A lány csak elvigyorodik.

-Lehet. De ezért is szeretsz engem.

-Hmpf. És ezért leszünk mindig együtt. Örökké.

Teyvat egy igazán csodálatos hely. Adva van hat istenség. A  pyro, a hydro, cryo, dendro, anemo és a geo. És természetesen, az electro, a hetedik elem, melynek achonját hamarosan kiválasztják a fentiek, a legfőbb istenségek. [Név] csupán azt reméli, hogy az új Örökkévalóság istene jobb világszemléletet fog hordozni magával, mint elődje, de természetesen, ezt senki nem tudja biztosan. Hazáját így is féltve őrizni fogja, a háttérből, egészen élete végéig. 

Ez volt a története egy lánynak, aki akarata ellenére Adeptussé vált,  majd évtizedekig a magány, és a sötétség fogja volt, s végül sikeresen kitört a burokból, harcolt a saját és a szerettei szabadságáért, s legfőképpen, helytállt a szerelméért. 

///THE END///

۞۞۞۞۞

...S ezekkel a sorokkal szeretném lezárni ezt a könyvet. Remélem, hogy tetszett nektek a történet, habár tudom, hogy voltak benne fennakadások, vagy hibák. Én szerettem írni ezt a sztorit, és szívből remélem, hogy ti pedig szerettétek olvasni a sorait. 

Köszönöm azoknak, akik végigolvasták, vagy csak beleolvastak! <3 

(Remélem) találkozunk egy másik könyvben! :)