'17' -Szoboszlai Dominik ff.

2.

Melegem volt. A szobámban nincs klíma, az ablakon pedig csak forróság ömlött volna be így csukva volt, meg az ajtóm -ami amúgy nyitva szokott lenni- de ahogy hallottam Szoboszlai itt alszik ma.
Hurrá.
Éjjel két óra volt. Unottan keltem fel es baktattam le a földszintre. Szomjas voltam.
Elővettem egy poharat és a hűtőhez lépve kinyomtam az abból jövő jéghideg vizet. Túl jól esett és túl a gondolataimba voltam merülve. Így halálra rémültem mikor hozzám szóltak.

- Normális vagy? -akadok ki- Ha le ejtem a poharat es össze törik? Fel kel rá mindenki. Idióta. -vágom a szavakat a félmeztelenül előttem álló sráchoz. Bakker. Szoboszlai félmeztelen. Meg
kell hagyni jól néz ki.

- Ki bámultad magad? -kuncog fel, ekkor veszem észre, hogy szemeim majd kiesnek, és ajkam harapdálom.

- Segfej. -megyek el mellette.

- Manna miért csinálod ezt? -fogja meg a karom.

- Mi lenne ha elengednél? -nézek le a karomra ahogy azt fogja.

- Mi lenne ha válaszolnál? -állja tekintettem.

- Neked nincs csajod bazdmeg akit baszogass? -húzom fel szemöldököm.

- Te tényleg menthetetlen vagy -engedi el a kezem es közben jót nevet magában.

- Te tényleg gyökér vagy -hagyom ott.

- Jó éjt Manna. -ahogy kiejti a nevem a lélegzetem kihagy. Miért is utálom én őt?

Fél hétkor frissen es üdén kelek fel. Mosolyogva megyek be az én egyetlen Domimhoz és veszem
magamhoz a már fent lévő kisfiút.

- Gyere készítek reggelit – rakom be az etető székbe.

- Oh jó reggelt -lép be a konyhába meglepetten a nagyobbik Dominik. Akin izzadtság cseppek
csillognak. Rövid nadrág és trikó van rajta, sport cipővel.

- Kérsz reggelit? -csúszik ki a számon, ahogy elbambulva nézem a fenekét. Mi?

- Kösz elfogadom, gyorsan letusolok és jövök. – a legnagyobb természetességgel válaszolja,mintha nem lettem volna gyökér vele az éjjel.
Gyorsan csinálok tojás rántottát, pirítóst és egyszerű gyümölcssalátát, ha már az alvó Dia-Peti páros miatt a turmix túl hangos lenne.

- Segítsek? -jelen meg hirtelen mellettem Szoboszlai.

- Aha kint akarok enni a teraszon- intek ki a fejemmel.

- Oké viszem -én a tányérokat és az evőeszközöket viszem, míg Dominik a pirítóst és
gyümölcssalátát. Aztán Dominik kezébe nyomom a rántottát és egy lapátot én pedig unoka öcsémet viszem ki.

- Jó étvágyat -fordulok a fiú felé. Domi elé teszem a gyümölcsöket és egy kis tojást ő pedig a maga módján enni kezd. Én általában rá hagyom, nem szeretem etetni. Elég nagy már így kétévesen. Tanulja csak meg!

- Jól bánsz vele -nézi párosunkat Szoboszlai.

- Imádom -simogatom meg a kisfiú fejét aki ügyesen eszik.

- Nekem van egy húgom, Szofi. Bár Dominikhez képest ő már nagy.

- Nahát, ezt nem is tudtam. -gondolkodom el, és tényleg így van.

- Imádom őt -veszi elő a telefonját és képeket mutat a kislányról, van ami közös a bátyjával.
Bár nem hasonlítanak látszik mennyire szeretik egymást, pont mint én es Peti. Bár néha kiakaszt a bátyám és én is őt.

- Cuki – válaszolom tömören.

- Nahát jó reggelt. -lép ki Peti aki puszit ad a fia feje búbjára -Ti miért vagytok normálisak? -kérdi meglepetten.