'17' -Szoboszlai Dominik ff.

4.

Hétfő reggel a szokásos hat órás kelléssel együtt frissnek és üdének éreztem magam. Alig vártam,
hogy végre munkába mehessek. Elég volt a lazulásból!

A zuhany alatt állva a focista férkőzött bele a fejembe, amit nem értettem. Előtte sosem gondoltam rá. Dominiket két napja nem láttam és ez jól is volt így. Bár tudtam, hogy Heidi ma egész nap őt fogja nyomatni, főképp, hogy visszatért Lipcsébe és neki is áll edzeni. Ahogy a Leipzig tele pakolja az insta profilját Szoboszlaival úgy fog Heidi is extázisba esni!

Fogmosás közbe a telefonom képernyőjén bújóm és a Dia álltál kirakott insta sztorikat lesem.
Hiányoznak, bár csak két napja nem találkoztam velük. Mi lesz, ha már több hét fog eltelni?

A gardróbban megfelelő ruha után kutatva megcsippan a telefonom értesítő hangja.

HeidiHrzl. „Kisanyám fekete vagy zöld?"

MannaGQ. „Fekete"

HeidiHrzl. „3/4kor a szokásos helyen?"

MannaGQ. „Ott leszek"

Testszínű harisnya mellett döntök ezúttal, fekete bőr hatású szoknya és egy halvány levendula lila
blúz társaságában, lábamra a kedvenc fekete Jimmy magas sarkúm veszem fel, amit még Peti vett nekem a huszonegyedik születésnapomra tavaly – a szüleink nevében. Igazából nem szerettem volna elfogadni és hordani, de ezúttal olyan ajándékot választott amire tudta, hogy nem fogok nemet mondani és hordani fogom, mert szerelem a cipő.

Fekete táskám a kanapén pihen ahol tegnap este hagytam mikor még kutattam valami után.

Beledobom a telefonom. Míg szemüvegem a megtörlése után szemem elé helyezem a jobb látás érdekében -még mielőtt elkapna a szörnyű fejfájás.

A bőr kabátom a fogason pihen így érte nyúlva
veszem magamra, és hagyom ott a lakást miután bezárom az ajtaját.

Heidi a megbeszélt helyen vár már, mikor kiszúrja a kocsim -aminek kívülről tudja a rendszámát –már messziről integet.

- Manna- örül meg nekem és a nyakamba ugrik -Itt a teád -adja kezembe a még meleg italt, ami ezen a hűvös reggelen jól esik.

- Köszike- mosolygok rá.

- Na milyen volt otthon? Mesélj el mindent! Jajj jézus! Mit hallottam! Jähn mondta, hogy Szoboszlait látták Lipcsébe! -egyből izgatott lesz a hangja, ahogy a fiúról beszél.

- Ja visszajött.. -forgatom szemem unottan- Képzeld vele egy autóval kellett haza jönnöm, a
nyomi bátyám rá sózott. Ez volt az egyetlen feltétele annak, hogy „haza enged" -macska
körmözök vezetés közbe már amennyire tudok- azt hitte, hogy majd így kibaszik velem, de
annyira haza akartam jönni, hogy leszartam és inkább beültem a kis ficsúr mellé.. -csinálok
úgy, mint aki hányni készül épp.

- Ne már! Basszus Manna! Aláírást szereztél nekem? -csillognak a szemei.

- Üm, nem. Bocs Heidi, de túl akartam élni az egészet. Hamar a munkahelyünkre érünk, a dolgozóknak fenn tartott parkolóban megállva boldogság fog el.

Szeretem a munkám és a kollégákkal sincs bajom. Kellemes a környezet.

Heidi-vel legközelebb csak ebédnél találkozom. Neki ma másik osztályon volt dolga, én pedig nyilván a helyemen voltam.

- Na és milyen élőben? Pont olyan helyes, mint a tévé képernyőjén? -szinte csorog a nyála, tudom, hogy Szoboszlaira gondol.

- Nem rossz, de nem egy maradandó élmény..