Áldottak és Bukottak (~Befejezett~)

21.rész

Egy ember szeret mesébe illően felébredni, főleg házassága első napján... . Én is ebben reménykedtem.... aztán a mesék átbasztak. Nem a nap lágy sugarai ébredtem, hanem arra, hogy fáj ha megmozdítom a lábaimat... sőt pontosabban mozgatni is alig tudom őket. Nagy nehezen ugyan de ülőhelyzetbe tornásztam magam.  Hallgassatok rám. Mindenkinek csak azt a tanácsot tudom adni, hogy soha ne szexeljen Lucifer fiával, mert megvannak a hátulütői. Jelenleg egy csomó nyelven elátkoznám... csak sajna annyi nyelvet nem tudok.

Mintha megérezte volna, hogy gondolatban őt emlegetem, hatalmas mosollyal jött be a szobába egy szál nadrágban, póló nélkül. Hmm megkívántam a csokit. Ennek a palinak durván kockás a hasa szerencsémre.

- Reggelt napsugár.- mosolyog és leül mellém.

- Reggelt.- lehet, hogy nem is haragszom rá csak álmos vagyok? Mert hát valjuk be hosszú volt az éjszaka.

- Hoztam gyógyszert a.... fájdalmadra.- vigyorodik el. Hogy dagad a melle a büszkeségétől. Na de majd ha kitekerem a nyakát akkor nem fog így vigyorogni..... . Wow, már most éljük a házas életet.
Kikapom a kezéből a gyógyszert és egy pohár vizzel lenyelem.

- Gyere reggelizzünk.- mondta, majd felkapott menyasszony pózba.

Kiérve a konyhába érzem a rántotta és a szalonna incsiklandó illatát. Felültet a konyhapultra majd egy gyors reggeli puszi után neki áll a palacsinták kisütéséhez. Ezek szerint a tésztát már előre kikeverte. Ügyes, nem is hittem volna, hogy tud főzni. Na meg persze milyen aranyosan áll már neki a kis kötényke. Najó, ezt ha valaki látná, azt hinné, hogy valami felbérelt pali aki engem szolgál vagy valami. Úgy kell elképzelni a férjecskémet, hogy hosszú szürke mackónaci, póló nincs rajta, viszont egy csomó tetoválása van, és egy rózsaszín kötény. Nos azért rózsaszín mert nem volt arról szó, hogy ő is főzini fog.

- Ennyire szexi vagyok kötényben?- szól hozzám hirtelen ezzel kizökkentve a bámulásomból.

- Mi?- próbálok úgy tenni mintha nem is bámultam volna. Da sajnos hamar rájött hogy hazudok, ugyanis lerakott mindent a kezéből és a lábaim közé sétált, két kezével mellettem megtámaszkodva. Nagyot kellett nyelnem mikor a fekete szemeivel az enyémbe nézett. Elkezdtem elvörösödni... Várjunk.. MIVAN? ÉN? ELVÖRÖSÖDÖK?! Nem vörösödtem el nagyon még senki előtt ennyire, vagy talán ő előtte már igen? Nem is tudom, de ha igen akkor, abban a pillanatban is az agyam kiégett a reakciómtól, tehát ott is átkozhattam magamat rendesen.
Belemarkoltam az izmos karjaiba, amit valószínűleg nem nagyon érzett meg, mert nem nézett el a szemeimből egy másodpercre sem. Ettől csak még vörösebb lettem. Végűl én szakítottam meg a szemkontaktust. Egy apró nevetés hagyta el Lucas száját, majd visszatért a reggelihez.

- Mióta tudsz főzni?- teszem fel a bennem örlödő kérdést. Erre hirtelen eldob mindent majd morcosan rámnéz.

- Hé, én egy vérbeli Morningstar vagyok, én vagyok az ördög fia. Nehogy már egy ilyen piti dolgot ne tudjak megcsinálni!- háborodik fel. Ez kész. Behalok a családomtól.

- Tiszta apánk vagy. Ő is ezt mondta arra, hogy ő fog minket összeadni.- nevetnem kell mikor felidézem ezt az emléket, pedig csak tegnap volt. Erre Lucas már nem válaszolt csak motyogott valamit az orra alatt miközben folytatta a palacsinta sütést.

Beszélgetve és nevetve megettük a finom reggelit. Ami tényleg nagyon nagyon finom volt. Majd gyorsan feltöztünk egy kenylemes otthoni cuccba, majd a nappaliba újra tanultam járni Lucas segítségével. Kb. 1 óra múlva már nem fájt annyira mindenem, így elindultunk körülnézni a faházban, hisz nagyon régen voltunk már itt.

Két szintes a ház. Lent ahogy belépünk az ajtón a nappali fogad és a konyha, mert ez egybe van. Van még lent fáskamra, élelmiszer raktár, három vendégszoba és két fürdő. A fenti rész a kedvencem. Mert ahogy felérünk a lépcsőn egy galériás rész fogadja az embert. Itt tarjuk az iratokat és könyveket, van egy nagy ablak egy széles párkannyal ahova kenyelmesen le lehet ülni és az ablakon kitenkíntve olvasgatni. Van egy hatalmas hálószoba ami most a miénk, ahogy belépünk a szemben lévő fal ablaküveg. Ki látni ki lehet be senki nem láhat be mert egy erre a célre szolgáló fólia van rajta. Van még ezen a szinten egy nagyobb fürdő, és egy fedett terasz ahol a medence található.

Ez a ház pontosan olyan mint régen, hiába jövünk ide ritkán nagyon modern és minden nap jár egy takarítónő.

Délután felmentünk medencézni, és ezzel telt el az egész esténk. Talán valamikor hajnali egykor feküdtünk le. Bár nem is mondtam, hogy csak fürödtünk. Na mindegy... Hasonlóképpen teltek el a napok végig. Néha még bementünk a a városba, vagy a természeti látnivalókat csodáltuk meg, vagy egyszerűen csak tettünk egy romantikus erdei sétát.
De sajnos minden jónak vége lett és haza kellett mennünk. De ez az egy hónap volt életem legszebb és legjobb kikapcsolódása.

Mivel csütörtök délután értünk haza ezért aznap nem mentem suliba, és pénteken sem, mert bealudtam.

Ma (szombat) költözök vissza a kollégiumba. Már ide is értem és búcsúzom Lucastól. Nem nagyon akarjuk egymást elengedni, mígnem egy csörtető morcos képű Lia meg nem jelenik.

- Te velem jössz!- parancsolja majd elkezd a karomnál fogva ráncigatni az épületbe. Felmentünk és egyből letámadtak kérdéseikkel. De én ignorálva őket megrohamoztam a hűtőt. Éhes vagyok.....

- Na, ne most egyél, hanem mesélj már.- hisztizik Rae.

- Hagyjatok már.. kaja közben is tudok válaszolni a kérdéseitekre.- mondom majd kivettem valami habos sütit, magam elé raktam és enni kezdtem. Nyami.

- Milyen a házas élet?- tette fel az első kérdést Lia.

- Eddig jó. Szerintem nekem van a legjobb férjem.- vonom meg a vállam.

- Kész főnyeremény vagyok..- jön be Lucas a bőröndömmel.- Te megint eszel? Egy órája toltál be három hamburgert.

- Éhes maradtam.- mondom fel sem nézve a szemébe. Most a süti fontosabb.

- Hát jó akkor én megyek, van egy kis dolgom.- jelenti ki majd egy puszi után távozik is.

- Akkor mi térjünk is vissza.- szólal meg Lia.- Na és... megtörtént?

- Igen..- ettől a válaszomtól elkezdtek hangosan sikonyálni. Most minek kell akkora nagy feneket keríteni annak, hogy házas létemre lefeküdtem Lucassal. Főleg, hogy ez nem is az első volt. Ha elfelejtették volna, volt már egy kapcsolatom.

- És fájt?- kíváncsiskodott Lia.

- Mivan te még szűz vagy? Vagy miért vagy ennyire bezsongva?- kérdezem nevetve. Mintha azt mondtam volna neki, hogy kaptam egy kiskutyát.
A kérdésemre nem válaszolt, csak szomorúan lehajtotta a fejét.

- Oh...- ez meglepett azt hittem Christopher már megrontotta.- Hát Lucas soha sem a gyengédségéről volt híres. De kinek mi a tűréshatár. De nekem már nem ő volt az első.- eszem tovább a sütim. Már alig van belőle, majdnem megettem egy tálca sütit. Mi van velem? Ennyire falánk azért nem vagyok.

- Ennyire durva?- kérdezi aggódva Rae. Na a másik szűz.

- Lucashoz mazochistának kell lenni.- nevetek fel hangosan.- De ha önmagában arra vagytok kíváncsiak milyen egy első alkalom akkor ne engem kérdezzetek. Nem vagyok én felkészítő tanár.- elfintorodok ezen, majd az üres tepsit a mosogatógépbe rakom. Mikor visszafordulok a lányokhoz értetlen és egyben meglepett tekínteteket kapok.

- Mivan?- kérdezem.

- Hogy a halálba tudtál ennyit megenni?-
kérdezi Lia.

- Mint mondottam éhes voltam.- valaszoltam egyszerűen.

Rae nem mondott semmit, csak csendben nézett engem. Hihetetlen, hogy neki előbb leesett mint nekem.