"Olyan hatással vagy rám, mint művészre az ecset; ha egyszer megpillantom, érzem, hogy eggyéválok vele."
Evelyn Wilson álma teljesül, amikor felvételt nyer a Művészeti Egyetemre, amiről kislány kora óta álmodott. Tudta, hogy nehéz szemeszter áll e...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Fél szemmel néztem, hogy Mr. Brown az ablaknak támaszkodva csuklóját dörzsöli, ajkát néha összehúzta. Mindig amikor ezt csinálta, szomorúan sütöttem le a szemem, hiszen tudtam, hogy az én hibám. Bele sem gondoltam abba, hogy a hirtelen és váratlan esés miatt meghúzta a csuklóját. Minden az én hibám volt, ez miatt pedig örlődtem. Viszont meglepődtem, amikor Franciaországba hívott. Abban a pillanatban amikor megkérdezte, minden megszünt körülöttem és egy belső hang mélyről üvöltötte, hogy "igen", de nem. Nem! Vele sehova nem megyek el. Egyrészt azért, mert a kettőnk kapcsolata olyan szinten bonyolult, hogy még mi sem tudjuk, hogy mi történik. Másrészt, furán adná ki magát, hogy egy egész hétvégére eltünnék. Természetesen mindenki egy ilyen lehetőségről álmodik, ahogy én is. Gyerekkorom óta arra vágyom, hogy egyszer részese legyek egy utazásnak Franciaországba. De egyszerűen nem tehetem meg. Nem tehetem, mert nem tudom, hogy mi fog ott történni, hogy hol alszom, mit csinálok és mennyire kerülhetek közel egy olyan férfihoz, aki régóta vonz engem. Leegyszerűsítve: Sok baj történhet.
Próbáltam az előadásra és nem a lehetőségre gondolni, amit Mr. Brown ma reggel fel tett nekem, ezért szigorúan előre pillantottam és összehúzott szemekkel figyeltem az előadásra, hiszen tudtam, hogy még vissza fogja kérdezni. - Claude alkotásai azért voltak egyediek és különlegesek, mert ő nem hitt a valóságban! - a mély és tekintélyt parancsoló hangja betöltötte az egész termet, mindenki csak rá figyelt. - Mit értek ez alatt? Egyszerű! - támaszkodott neki az ablakpárkánynak. - Egy festő soha nem hisz a valóságnak! Egy festőt az teszi egyedivé, hogy nem fél olyat festeni ami elvont és eltér a valóságtól! Ez Claude esetében is igaz volt! Ha egy festő azt festené ami a valóságban is jelen van, akkor megkérdőjelezné a művészet lényegét! Az pedig óriási nagy hiba lenne! Egy szó, mint száz: Egy művész soha nem azt nézi, hogy mit kell festenie, hanem azt nézi, hogy mi az a dolog, ami ellentmond a szürke hétköznapoknak és a valóságnak! Ha egy alkotónak valaki megmondaná, hogy mit fessen, akkor rengeteg sablonos és egyforma munka születne! Ennyit erről! Menjünk bele jobban Claude művészetébe! - ekkor fél szemmel felém pillantott. Szinte éreztem, hogy összeragad a tekintetünk. Egyszerűen nem tudtam elkapni a tekintetem, ami hatalmas nagy hibának számított. - Igen! Azt is jegyezzék meg, hogy majd tanulni fogjuk a híres művészek művészetét! Nem az életüket! Erre kifejezetten figyeljenek oda és tartsák szem előtt! Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol született és mikor halt meg egy művész! Kifejezetten csak a művészetet tartjuk szem előtt, stim?! - nézett körbe, mire sokan bólintottak. A digitális táblán Mr. Brown gyorsan átlapozott a festő arcképén, majd megállította a festményeinél. - Monet rengeteg tájképet festett! Tájképein a végsőkig kiérlelte az impresszionizmus elveit. Képei nem a tárgyak térbeli viszonyát, hanem színeik világításbeli értékeit jelenítik meg. A puszta optikai kép kifejezésére való törekvés, a szerkezet, a kép elő formázásának feladása, művészetének tárgy nélkülivé váló tendenciája számos vonatkozásban az absztrakt művészet felé mutat. Számos modern absztrakt festő Monet művészetét előfutárának vallja. 1926-ban befejezte a Tavirózsák 12 pannójának megfestését. A képeket a francia államnak ajándékozta. Azok az erre a célra átalakított Orangerie-ben kaptak állandó helyet - ekkor megpillantottuk a tavi rózsa című alkotását. Annyira elképesztő és egyedi volt, hogy csak pislogtam.
