"Olyan hatással vagy rám, mint művészre az ecset; ha egyszer megpillantom, érzem, hogy eggyéválok vele."
Evelyn Wilson álma teljesül, amikor felvételt nyer a Művészeti Egyetemre, amiről kislány kora óta álmodott. Tudta, hogy nehéz szemeszter áll e...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Egy szerelmes idiótának éreztem magam. Amikor megtudtam, hogy Evelyn még nem volt férfival, hatalmas bűntudatom támadt. Legszívesebben visszafordítottam volna az idő kerekét és mindent másképp csináltam volna. Tagadni sem tudtam, hogy azonnal behúztam a kéziféket és teljesen átkapcsoltam. Nem csak meglepődtem, de a szívem mélyén örültem annak, hogy Evelyn még nem volt férfival. Ez miatt csak óvni és vigyázni fogok rá. Mindent el fogok követni annak érdekében, hogy érezze azt, hogy mellettem egy igazi nő. Meg fogom neki mutatni, hogy milyen szenvedélyek között létezni. Hogy milyen érzés, amikor egyszerre éli át velem a gyönyört. Mindent el fogok követni annak érdekében, hogy érezze azt, hogy csak az enyém. Mert ez volt az igazság. Amióta megláttam őt, a szívem mélyén már eldöntöttem, hogy ő hozzám való. Ezt az elméletet egy nő sem szakíthatja meg. Mindig Evelyn járt az eszembe. Őt akartam látni nevetés közben, mosolygás közben, és élvezkedés közben is. Mert eldöntöttem, hogy én ki mellett akarok lenni. Az egyetem csak arra volt jó, hogy "jó fiút" neveljen belőlem, hogy egy határt húzzon közém és Evelyn közé. Most a határok eltüntek és Istenre mondom, hogy nem csak szerelmes férfi vagyok, hanem kibaszottul szerencsés, hogy én vagyok neki az első.
- Köszönöm a vacsorát! - Evelyn az ajtófélfának támasztotta a hátát és csillogó tekintettel engem nézett. Szavakkal nem tudtam kifejteni, hogy mit jelentett a számomra. A világ legszebb nőjét tudhatom magam mellett. Ebben biztos voltam. Ez a tény arra kényszerített, hogy a legszenvedélyesebb oldalamat mutassam meg neki. Egy olyan oldalamat, amire ő válaszolni fog. Hogyan? Úgy, hogy vágyik rám. Éhezve vágyik az érintésemre, a hangomra, az illatomra és arra, hogy játsszuk, amit kell. És élveztem, hogy ez pokolian jól működött közöttünk. - Nagyon jól éreztem magam! Igazából rég éreztem magam ilyen jól! - a feje mellett megtámasztottam a kezem, legszívesebben megcsókoltam volna, de a pillanatot nem találtam különlegesnek. Egy olyan pillanatot szeretnék, amit ő soha nem felejt el. Egy tökéletes helyszínt, egy gyönyörű nővel és szenvedélyes csókkal. Ez is lehetne. De mégsem.
- Örülök, hogy így gondolod! És még egyszer az elnézésed kérem a személyes kérdések miatt!
- Igazából nem baj, hogy megkérdezted! Jobban megismerjük egymást! - ajkáról nem tudtam levenni a szemem. Ezt észrevette, majd kicsit közelebb hajolt hozzám, de ezt most vissza kellett utasítanom. Nem, Evelyn! Ez nem a megfelelő pillanat és helyszín!
- Pihenned kell! - léptem hátra. Látszólag kizökkent, nem erre számított. A szívem szakadt meg, mert legszívesebben belökném az ajtót, a falnak támasztanám és megdugnám, de abban mi lenne a felejthetetlen? - Holnap elviszlek egy igazi francia pékségbe! A reggeli után pedig elviszlek valahova! Mindenképpen hozz magaddal jegyzetfüzetet és tollat!
- Tanítani fogsz közben?
- Persze, hogy igen! Ki is fogom kérdezni! - mosolyogtam, majd az ajtó felé biccentettem. - Aludj jól! - tudtam, hogy az elválás nehéz lesz, az éjszaka pedig jobban.
