|Lefestett Testek|

Tizenkilencedik Rész

Késő este értünk a szállodába, amiről Jace a repülőn mesélt. Annyira izgatott voltam, hogy alig tudtam visszafogni magam. Sok kérdést tettem fel a városról az emberek szokásairól. Jace mint mindig, nevetve válaszolt és elvarázsolta az, hogy ennyire beleszerettem a városba. Megfordult bennem a kérdés, hogy ha éjszaka ilyen gyönyörű, akkor mégis milyen lehet nappal?

Amikor a taxiból kiszálltunk, Jace kinyitotta nekem az ajtót és kezet nyújtott. Amikor kiszálltam elpirulva megfogtam és a csomagokat kivettük a csomagtartóból. Amikor szembe találtam magam a magas szállodával, mosolyogva megráztam a fejem. - Ez pont olyan mint a filmekben! - álltam meg Jace mellett, aki hozzám hasonlóan, a szálloda földszintjét fürkészte. Az enyhe fények megvilágították az arcát. Nem tudtam eldönteni, hogy a szálloda, vagy Jace látványa tetszett jobban. A repülőn sokszor megfordult a fejemben, hogy hogy fogunk viszonyulni egymáshoz. A távolságot fogjuk tartani, vagy közeledni fogunk, ahogy nő és férfi szokott egymáshoz? Játszani fogunk egymással, vagy betartjuk a szabályokat? Ez fontos volt, hiszen nem tudtam, hogy viszonyuljak felé. Szeretné átlépni a határokat és azzal foglalkozni, hogy ő a férfi, én pedig a nő, vagy egyszerűen maradunk, akik vagyunk? - Jól áll magának Franciaország! - kezét a lapockámra simította, majd egy elegáns mozdulattal a szálloda fotocellás ajtaja felé invitált. Az érintésétől libabőrös lettem, még magam sem hittem el, hogy ilyen hatással van rám. Attól tartok, hogy a bennem lakó nő, vágyik a férfira, a férfira és nem a tanárra.

Amikor beléptem a szobámba, még a lélegzetem is elállt. Amikor megpillantottam a barack, és a kávé színű falakat, amit kiegészített a fehér ablakra rögzített sárga függöny, hirtelen jöttem rá arra, hogy milyen egy igazi francia szoba. A lakásom elképesztő volt. Mindenhol szép virágok és díszes vázák voltak. A franciaágy krémszínű takaróval és sötétkék selyem párnával volt ellátva. Az ágy felett színes festmények lógtak, az Eiffel tornyot ábrázolták, ez pedig jobban rányomta bélyegét a kultúrára. Nálunk inkább a színtelen hotel szobák a gyakoriak, de itt zsúfolt, színes, és vendégszerető volt. Az egyik oldal helyiségben volt egy kicsi fürdőszoba, ami szintén színes és kicsi volt. Azt hiszem, hogy a franciák szeretik a zsúfolt, színes és tág berendezésű szobákat. Az én hotelszobámban is volt egy sárga díszes fotel, egy fehér kicsi kanapé és egy mini gardrób. Azonnal az ágy szélére ültem és felvont szemöldökkel megsimítottam a takaró puha felületét. - Te jó ég! Franciaországban vagyok! - vigyorogva dőltem hátra és csillogó szemekkel fürkésztem a púder színű plafonra festett fekete virágokat. - Nem maradhatok itt örökre?! - megmarkoltam a takaró szélét, majd eszembe jutott anya. Úgy döntöttem, hogy gyorsan írok neki egy üzenetet, hiszen nem tudom, hogy mennyi órával vagyunk eltolódva. Nem akartam zavarni, ezért megírtam neki, hogy megérkeztünk és elfoglaltuk a szállást. Le akartam írni, hogy külön szobám van, de furcsán adná magát, hogy megemlítettem, ezért meséltem a lakosztály berendezéséről és a holnapi programokról is. Pont a pulcsimat húztam le magamról, és megigazítottam a csipkés topomat, amikor váratlanul kopogtak az ajtón. A szemöldökömet ráncoltam és a hosszú hajamat hátra túrva nyitottam ajtót. Jace állt előttem. Már pusztán a mosolya is felébreszti a gyomromban szunnyadó pillangókat, de ezt nem akartam, hogy tudja, A közelében próbáltam nyugodt lenni és lassan venni a levegőket, de tény, hogy alakul köztünk valami, ami feszegeti a határokat.