Kicsi kis Huggrabuggos(Szünetel)

Prologus...

Minden történetnek van egy eleje és egy vége.Az életben ezeket a fogalmakat megszületésnek és elhalálozásnak hívjuk.E két dolog között még van az élet a mindennapok ,amikor is hosszú-hosszú órákat töltünk a munkahelyen vagy az iskolában hogy aztán az otthonunk szürke kis mókuskerekeiben folytassuk azt amit elkezdünk.S fiatalon csak arra tudunk gondolni hogy még mennyire sok időnk van díszes koporsóba föld alá kerülni miközben szeretteink siratnak bennünket egy-egy vörösrózsával a kezükben.De amikor a halál az ajtónkon kopogtat visszagondolunk arra hogy mennyire rövid is az élet.A könyveknek is vannak hasonló szakszavai ezekre a fogalmakra.Prologus és Epilogus.A Prologus az egy történet megszületése és kibontakozása.Az Epilogus pedig egy történetnek a befejezése amikor a benne szereplők élete megszűnik létezni és lezárul egy semmit nem érő pontal.A két dolog között megintcsak létezik az élet amiket egy könnyvben fejezeteknek hívunk s amiknek szavai felérnek egy levegővétellel az olvasók számára.Az ilyen történetek mindig is fényt és szítnt fognak vinni a sötét és szürke minden napokba.De nem untatlak titeket ezzekkel az unalmas monológokkal hanem inkább elkezdem a mi kis Belissánk történetét mesélni.Ha még valaki még nem jött volna rá én volnék e elmeszülemény írója...Na szóval.A mi kis történetünk 1981.okt.31-dikén egy végzetes északán kezdődött Lily és James Potter halálával.Belissa anyja Caroline Edmerye Hale London sötét és kietlen utcákit szelte négyéves kislányával ki a történtekről semmit sem sejtve járta az állmok világát anyja karjai között.Caroline lenézett gyermeke békés arcocskájára s végignézett rajta utoljára hogy minden eggyes aprócska kis vonására emlékezzen.Hogyha  valaha eszébe jut a lány akkor az aprócska kis barna coffos örömtől csillogó szemű mosolygós kislányára emlékezzen.Caroline ezekkel a gondolatokkal lépett be a Grimmauld téri utcába aminek az egyik oldalán emeletes házak sorakoztak egymás fölé magasodva a másik oldalon pedig egy nagy park terült el ami nappal tele volt boldog s nevető gyerekkel vagy sétálgató esetleg beszélgető emberekkel addig éjszaka bele illett volna egy horrorisztikus sorozatba is. A nő céltudatossan megindult az eggyik házhoz aminek az ajtó feletti felirat díszes arany bettükkel hirdette a ház lakóit.

"GRIMMAULD PLACE 12-THE HOUSE BLACK"

A nő szépen kómótossanfelsétált a lépcsőn s az ajtó előtt megált éskopogott.Várt.Hogy mire várt?Eggy emberre aki kinyissa neki az ajtót karikás szemekkel vagy egy mogorva házimanóra aki úgyszint ajtótnyit neki ezzel a késő esti takarítását megszakítva.Gondolatait az ajtó nyikorkó hangja szakította meg.Felnézett az előtte álló értetlen szemű férfira.

-Szerbusz Regulus-köszönt alig halhatóan a nő-Boccsáss meg hogy ilyenkor zavarlak de kérnék egy nagy szivességet tőled...

-Régláttalak Caro.Örülök hogy jól vagy.Hallottam a történtekről, őszinte részvétem-erre válaszul Hale csak motyogott neki válaszul egy köszönöm félét.-Gyertek csak beljebb.

Caroline belépett a ház zöld ajtaján a előszobába ahol fekete,zöld és szürke színekben pompázó bútorok fogadták.Megvárta míg a férfi becsukja az ajtót és el nem indul egy szoba felé ahol nyugodtan tudnak beszélgetni.-Regulusnak a gondolatai csak azon pörögtek hogy vajon mit akar tőle kérni a nő.Volt pár sejtése hogy mit szeretne de eggyiket sem merte volna lekopogni.Reg elindult az egy hosszú folyosó végére .Aminek a végén egy díszes keretű zöld ajtó volt elhejezve ami a társalgóba vezetett.A férfi jómodorára hivatkozva előre engedte a fial nőt s miután ő is beléppett szobába s becsukta maga után az ajtót gondossan levédte még a szobát egy fidilius bűbájjal is erre a cselekedetére Caroline egy kérdő pillantással jutalmazta-Itt még a falnak is füle van.-válaszolta a férfi fáradtan miközben ő maga is helyet foglalt egy zöld fotelban.A berendezés hasonló szinekből állt mint az előszobában.Caro mélylevegőt vett aztán ránézett a kanapén alvó kislányára és kifúlyta az edig bentartott levegőjét.Rápillantott a feszülten ülő férfira s belekezdett mondandójába.