Kicsi kis Huggrabuggos(Szünetel)

Itthon vagyok

A vonat hosszú folyosóját járom miközben egy Trevor nevű varangy után nyomozok a kis elsőéves pajtásunknak.Minden fülkébe be nézek és megkérdezem hogy nem e láttak egy varagyot.Persze mindenki hülyének néz.Sok barátommal találkoztam.Például az előző fülkében bent ült az egész kviddics csapat.A huggrabugg csapatában jáccom  hajtó poszton osztozva Malcolm Preece-val és Tamsin Applebee-val.A két srác nem mellesleg az évfolyam társaim, és bátran ki is merem jelenteni hogy nagyon jó barátaim.Ott van még Cedrick is aki a csapat fogója ként szolgál hősiessen.S mit ne mondjak igazán éles szemű hiszen már messziről észreveszi a cikeszt. Hozzánk tartozik még Anthoni Rickett és Michael McManus is.Akik a mi bolondos jószivű de a pályán mégis vadállat terelőink.Ők hárman ugyan úgy nagyonjó barátaim akik még lelkiznek is velem egy vajsör mellett ha én kifizetem nekik(főleg Rickett).A mi kis hatosunk ragsztóként szolgáló utolsó embere pedig a csapatkapitány Hedidi Macavoy aki őrző poszton szerepel köztünk.Ez a hat srác az évek alatt nagyon a szivemhez nőtt s máramár nem tudom mit kezdenék nélkülük.Mikor megkérdeztem tőlük hogy láttak e egy varangyot.Hát gyerekek kár hogy a kabinban hagytam a fényképező gépemet.Olyan arcokat vágtak mint ha a bugyimat kívülre vettem volna fel s a vonatról készülnék leugrani.Cedrick és Hedidi megkérdezték tőlem hogy jól vagyok e?Megmondtam nekik hogy kutya bajom nincsen és hogy még nem őrültem meg teljessen.Rickett és Preece elkezdtek sopánkozni azon hogy megint beszereztem valami állatkát Bubu és Bejgli mellé.Applebee simán csak leszarta a külvilágot és inkább zabálta tovább a büfés boszitól vett édességet.McManus pedig válaszolt a feltett  kérdésemre, hogy nem látták erre felé a békát de ha majd  ide talál akkor  szól.Kétség se fér ahhoz a tényhez hogy közülünk ő a legnormálissabb, bár ezt eddig is mindenki tudta.

Egyi kupé mellett elhaladva hangoskodásra lettem figyelmes.Az ajtaja félig elvolt húzva úgyhogy bekukucskáltam a nyíláson.Bent az egyik vörös hajú Weasley fiú volt jelen s arca csak úgy vöröslött a dühtől miközben egy réginek tűnő pálcát szorongatott a kezében.Tova pillantva azt a feke kócos kisfiút láttam meg aki előtt átmentem a falon.Most volt csak időm jobban megszemlélni.Zöld szemei csak úgy csillogtak a napfényben.Soványkás arcát, és pisze orrát egy fekete törött szemüveg emelte ki.Ismerősnek tűnt.Már talárba öltözött ahogy a vöröske is.S akkor észrevettem a hangzavar okozólyát. Kettő golirrára hasonlító elsőéves srác között kiszúrtam az én fenthortorrú unokaöcsémet aki éppen szónoklata közepén tarthatott.

-...barátkozhatnál velem inkább.Nem ilyen véráruló utolsó kis Weas...-de ekkor nagyhangal teljessen kinyitottam a kupé ajtaját s kaján vigyorral bámultam a felém perdülő unokaöcsémre s golirráira.A mögöttük álló két kisrác értetlen pillantást váltottak.Én elégedetten dőltem neki az ajtófélfának amikor láttam Draco arcán a félelmet s még a szokásosabbnál is sápadtabb volt amikor meglátott.Ez izgalmasnak igérkezik.

-Kedves elsőéves tudatlan gólyák.Az egész vagon az itt lefolyó események zajától zeng úgyhogy ha kérhetném legyet szívesek és vegyétek lejjeb a hangerőt...Ohh szia Draco nem is vettelek észre.Nem akarsz bemutatni a kis barátaidnak?Miiiindegy bemutatom akkor magamat.Belissa Caroline Black.Annak a telföjfejű szerencsétlennek az unokanővére.-nyújtottam kezet csínytalan vigyorral a szemüvegesnek és a vörösnek nem is foglalkozva Draco szégyentől vörös arcával.

-Ronald Weasley-fogadta el a kezemet a vöröske nevetés okából visszatartott vöröslő arcal.

-Harry Potter.-hát ezért volt ismerős.

-Bocsássatok meg Draco viselkedéséért nem mindig veszi észre magát.-pillantottam rosszallóan az elmített felé.-de mi nem is zavarunk tovább.Sziasztok.-kezdtem el kifelé húzni a karjánál fogva a szőkét a gorillái meg követtek minket.Kiérve azzonnal becsuktam a kabin ajtaját s gyilkos pillantásokkal kezdtem el méregetni a harom ilyedt arcú fiút.-Ti ketten.-mutattam az elefánt súllyal rendelkező elsőévesekre.-most fogjátok magatokat és vissza battyogtok a saját ismétlem úgy hogy a ti tyúkméretű agyatok is felfogja a saját kupétokba.MOST-suttogtam vészjóslóan s több nem is kellett nekik.Nyakukba kapták a lábukat és már rohantak is.Utánnuk pillantva vettem ésszre a minket figyelő embereket.

-Nincs jobb dolgotok?-kiáltottam rájuk mire ilyedt arcot vágva vissza is mentek a fülkéjükbe.Mély levegőt véve fordultam unokaöcsém felé aki holtsápadtan bámult rám.-Gyere.-indultam el karját elengedve-nem tudsz nyugton megülni?Miért kell mindenkivel balhézni?Attól mert egy Malfoy vagy nem másokkal lekezelően bánni és...

-Ne mond meg hogy mit csináljak.Nem vagy te nekem senkim se.Csak a családunk egyik szégyene a nővérem mellett.Sárvérűekkel barátkoztok,nem a Mardekárba kerültetek, bugyuta csínytevéseket követtek el és még sorolhatnám.Ti nem vagytok méltóak a Black vagy a Malfoy névre.Apámnak teljessen igaza van abban hogy Reggulus nem tud tégedet megnevelni.És a hugodat Alíciát is képtelen lesz .Nem vagytok rendes aranyvérűek.Ti senkik nem vagytok.-letaglózva halgattam Draco hirtelen szapulását.Észre se vettem de egy könycsep gurult ki a szememből őt követték a többiek.Egycer csak két erős kart éreztem magm körül s megcsapott az a jellegzetes erdő illat.Ambrose ált mögöttem s mérgessen méregette Dracot aki egyből abbahagyta szónoklatát.Mindig is tisztelte Ambroset s bátyja ként tekintett rá.De most nem úgy pillantott rá ahogyan szokott a szürke szemek most gyűlöletet tükröztek.

-Mi folyik itt?Belissa miért sír és te meg miért szidod őtet úgy mintha a világ összes gondját ő okozta volna?-kérdezte kimérten Ambrose de nem engedett karjai szorításából.

-Mert ő a oka minden gondnak.Ő csak nyápic huggrabuggos.Nem értem miért törődsz vele hisz te egy aranyvérű mardekáros varzsló vagy.Nem kelle allja néppel foglalkoznod.-jelentette ki a szőke elsőéves s mérgessen elviharzott.Ha nem kapom el Ambrose kezét akkor lehet hogy utánna megy és megveri.Már nem sírtam.Rájöttem hogy Draco már rég nem az a kis gyermek aki tavaly karácsonykor velünk hógolyózott és nézte a tüzijátékot.Nem.Ő már rég nem az volt akinek mi gondoltuk.

Talárjainkba öltözve léptünk le a vonat vasból készült lépcsőjéről mikor megütötte fülünket egy érces hang kiabálása.

-ELSŐSÖK IDE HOZZÁM!MINDEN ELSŐS IDE HOZZÁM...-kiáltozta egy magas nem is inkább óriás ember.Egyből felismertem őt.Hiszen ő a mi kulcs-és háztályőr kivülről ilyesztő de belül csupaszív és érzékeny Rebeus Hagridunk.

-Mennyünk oda Hagridhoz.Köszönjünk neki.-mondta ki gondolataimat Anne aki meg sem várva válaszunkat elindult a vadőr felé.-Szia Hagrid.-köszöntünk neki egy nagy mosoly kíséretében.

-Szerbusztok gyerekek.Hogy telt a nyaratok?-pillantott felént az óriás.

-Remekül.-válaszolta szarkasztikussan Melissa aki eddig teljes némaságba burkolózva sétálgatott velünk fel alá.-Hagrid mi lenne ha majd valamejik nap leugranánk hozzád egy teára?Mert most mennünk kell a kocsikhoz.

-Rendben akkor majd gyertek.-s rövid búcsúzkodással elindultunk a kocsikhoz amiket láthatatlan lovak vagyis tehestrálók húztak.Én látom őket de a többiek nem.Roxmortson átvezető úton kifaggattuk  Niarát a történtekről.Elmesélte hogy az apja hozzá akarja adni ahhoz  a Nott fiúhoz és hogy ebből nagy veszekedés alakult ki aminek a vége nem túl szépen végződött.Lucius felpofozta Niarát aki a hirtelen ütéstől elesett és rá esett a kezére ami megrándult, ezért van az befáslizva.Aztán...az apja használta rajta a tiltott átkot.Mindegyikünk tapasztalta már hogy milyen rossz érzés is.Ameddig a nagymama élt addig én és Ambrose rendceressen.Borzalmas érzés.Néha még mindig vannak rémálmaim miatta...

Egy ideig csendben figyeltük a tályat s emésztgettük az imént hallottakat.Aztán márcsak arra lettünk figyelmessek hogy megérkeztünk.Az iskolára felpillantva furcsa érzés kerített hatalmába.Éreztem hogy haza értem.Itthon vagyok.A kocsiból kiszálva egyenesen  a nagy tölgyfaajtón belépve a mi kis csapatunk négy irányba indulva vált szét a nagyteremben.Anne a griffendél,Niara pedig a hollóhát,Ambrose a mardekár és én pedig a huggrabugg asztalt cséloztuk meg.A hosszú asztalhoz leülve Malcolmal és Applebeevel  s még néhány ismerősel beszélgetve vártuk hogy elkezdődjön a gólyák beosztása...

1135 szó.A helyesírási hibákért bocsesz.

Puszil mindenkit Pepe a házimanó...