Camilla Salvatore(V.D.&T.O. FF.) SZÜNETEL

Üdvözöljük Mystic Fallsban

Néztem a tőlem távolodó informátoromat és a gondolataim egyszerre kezdtek el cikázni.Mystic Falls..Stefan visszatért és Damont is a közelben látták.Vajon ennyi év után mi hívhatta őket vissza szülőföldünkre...Aztán rájöttem,hogy a legkevésbé sem számít.Végre megtaláltam őket és más nem számít.

Lehúztam a maradék bourbont és távozni készültem

-Hová,hová szép kislány?-állt az utamba egy férfi.-Egy ilyen fiatal lánynak nem kéne egyedül sétálgatnia.

-Ez így igaz.De szerencsémre mindig akad egy hős lovag aki hazakísér.

Láttam ahogy még magabiztosabbá válik és,hogy nyeregben érzi magát.

-Akkor enyém a megtiszteltetés.

Az erdő felé vettük az irányt amikor megtorpant.

-Valami baj van?

-Csak nem túl biztonságos.Az elmúlt időkben sok állat támadás történt.

-A bátor lovag nem is olyan bátor.Akkor hát kénytelenek leszünk szétválni.Pedig igazán különleges estének néztünk volna elébe.

Hallottam ahogy járni kezdenek a kerekek az agyában.

-Azt hiszem mégis csak elkísérlek.De remélem, tényleg megéri.

-Haláli lesz, ígérem.-kacsinottam rá.

-Miért álltál meg?-nézett rám kérdőn.

-Fuss.

-Tessék??

-Azt mondtam fuss.Fuss az életedért.

-Ezt nem értem...

-Ti emberek néha tényleg annyira értetlenek vagytok.És semmi móka nincs bennetek.

Sóhajtottam és egy pillanat múlva már a férfi nyakába aggasztottam fogaimat.Az íze nem volt a legjobb de megtette.Kellett az erő,hogy mihamarabb Mystic Fallsba érjek.

Vettem egy mély levegőt és elindultam.Szerencsémre csak pár 100 km-ert kellett megtennem így hamar odaértem.

ÜDVÖZÖLJÜK MYSTIC FALLSBAN.Állt a táblán a városka szélén.Azt hittem nagyobb hatással lesz rám de tévdtem.Azért felgyújtottam egy bűbájjal...Égjen csak.

A nagy találkozó előtt azonban még ennem kellett.Az erdő hívogatóan szólított magához. Sátorozók...
Elindultam,hogy aztán megtorpanjak a cél előtt.

Megláttam őt ahogy épp fára dob egy testet.Damon volt az teljes egészében.Fütyülni kezdtem mint régen amikor játszottunk.Láttam ahogy megtorpan és vadul forgolódni kezd.

Közben a sátor nyílt és egy fiatal lány lépett ki belőle.Damon épp,hogy eltűnt amikor a lány sikítani kezdett.Meglátta a barátja testét.Rohani kezdett az autójuk felé,mintha bármi esélye is lenne.Néztem Damon mit tesz majd a lány után indult.Én meg utána.

Hátulról megrúgtam,hogy elessen majd a nyakánál fogva egy fának taszítottam.

-Ó,könyörgöm ez könnyebb volt mint hittem.Pedig még figyelmeztettelek is.

-Camilla??-kérdezte félelemmel és hitetlenséggel a szemében.

-Remélem hiányoztam bátyuskám.

-Mit keresel te itt??

Fülelni kezdtem.

-A lány még mindig az ajtót próbálja rángatni.Kezd idegesíteni.Egy pillanat és folytathatjuk ezt a csodás beszélgetést.

A lány sokkal finomabbnak bizonyult mint a férfi.

-Kérsz egy kicsit?-szólaltam meg.

-Mit akarsz itt Camilla?

-Csak ne ilyen kedvesen Damon.-töröltem meg a számat.-Azt hittem te örülni fogsz nekem.Azt hallottam,hogy vérszomjas ragadozó lettél.És be kell valljam hiányoztatok.Az idejét nem tudom mikor találkoztunk utoljára.Vagy várjál mintha kezdene derengeni valami.A barátnőtök meg akart öletni csak nem jött össze neki.Titeket meg lelőttek.Milyen szomorú...

-De felejtsük el a múltat.Itt vagyunk újra hárman szülővárosunkban.Mi ez ha nem egy új kezdet lehetősége?

-Én nem ezért jöttem...-válaszolta.

-Ó persze hisz még mindig nem vagy túl azon a ribancon.Damon megindult és a falhoz lökött megragadva a torkomat.

-Ne nevezd ribancnak. Mondd el miért vagy itt vagy megöllek.

Nevetni kezdtem.

-Ugyan már,hisz tudod,hogy nem tudsz megölni.Én is így gondoltam.-engedte el a nyakam.-Menjünk haza.

-Stefan nem fog neked örülni...

-Miért neked talán örült?Én mégis csak a kishúga vagyok.

-Aki a hírek szerint őrültebb mint én.

-Ó kérlek ne bókolj még elpirulok.Zachi még mindig a házban van?

-Igen ott.

-Remek...

-Meglepetés!!!-toppantam be a házunkba ami semmit nem változott.

Stefan meglepetésében elejtette ami a kezében volt,Zach meg mint aki elájult úgy esett bele a fotelba.

-Na ennél szívélyesebb üdvözlésre számítottam.Hát nem is hiányoztam nektek.Esküszöm még rosszabbak vagytok mint Damon.

-Cami tényleg te vagy az?-lépett elém Stefan.

A szemében némi melegséget éreztem mint a régi szép időkben.

-Az egyetlen és utánozhatatlan.

-Miért jöttél?

-Csiripelték a madarak,hogy visszatértetek,én sem maradhattam ki a buliból.-vontam meg a vállam.

-Komolyan kérdeztem Cami.

-Én meg komolyan válaszoltam.Kiváncsivá tettetek miért jöttetek vissza.Látom te suliba kezdtél járni.-emeltem fel a táskáját.

-Új életet akarok kezdeni Camilla és ezt komolyan mondom.Nem hagyom, hogy tönkre tegyétek.

-Aucs ez most fájt.Pedig most,hogy itt vagyok kedvem támadt maradni.Lehet én is diák leszek.

-Nem tudom miért vagy itt,de mégegyszer mondom.Nem hagyom,hogy tönkretegyétek az itt létemet.

-Stefan rosszat tesz neked a diéta.Az a kevés humor is távozott belőled ami benned volt.-mondta Damon.

-És gyenge vagy.-vettem át a szót.

-Befejeztétek?-kérdezte Stefan.

Felemeltem a kezem és védekezően hátraléptem.

-A szobámban leszek,ha hiányoznék.Ki kell pihennem magam.Jó éjszakét kedves testvéreim, és mégegyszer örülök,hogy újra együtt vagyunk mi hárman.

Nem maradtam sokáig egyedül.Damon állt az ajtómban.

-Hallgatlak.-néztem rá.

-Stefan fenyegetését veheted viccnek de az enyémet szerintem vésd az eszedbe.Ha az utamba állsz megöllek.

-Hazajöttem és csak fenyegetéseket kapok.Kezdek szomorú lenni.Hát tényleg olyan nehéz elhinni,hogy hiányoztatok?

-Neked igen.-Úgy mondtad ezt mintha ismernél.

-Hallottam rólad dolgokat...

-Ahogy én is rólad bátyuskám...