Camilla Salvatore(V.D.&T.O. FF.) SZÜNETEL

Már megint te?

-Stefan,gyere be nyugodtan nem harapok...-mire az említett belépett a szobámba karba tett kézzel.-Miben segíthetek?-kérdeztem tőle.-Ha te is megint fenyegetőzni jöttél akkor állj be a sorba...

-Nem ezért jöttem.Tudni akarom mi történt veled az évek alatt.

-Egy kicsit összezavarsz.Azt ne mondd,hogy ennyi év után érdekelni kezdett mi történt velem.

-Mindig is érdekelt mi van veled.De rossz társaságba keveredtél és egyre rémisztőbb teóriák kezdtek keringeni rólad.

-És te úgy döntöttél elhatárolódsz és új életet kezdesz.Milyen megható.Stefan Salvatore a minta vámpír.

-Ne tereld el a szót Camilla.Úgy hallottam az elmúlt időkben meghúztad magad és sehol nem maradtál túl sokáig.Miért?

Damon is rám meresztette kék szemeit és érdeklődve kémlelt.

-Nem tudom miről beszélsz Stefan és azt sem,hogy ki az informátorod. De teljesen rendben van az életem.

-Ne hazudj.Tudom,hogy miért vagy itt,de előre szólok,hogy csak a holt testemen át árthatsz neki...

-Miről beszélsz Stefan?Kit akarnék bántani?-kérdeztem vissza értetlenül.

-Ugyan már engem nem versz át...Ahogy te sem Damon.Tudom,hogy van valami terved és kifogom deríteni mi az.

-Kezdesz paranoiás lenni öcsém.-válaszolta neki Damon.

Stefan vetett ránk egy lesújtó pillantást majd távozott.

-Te is mehetnél-néztem Damonra.-Hacsak nem akarsz mesélni mint a régi szép időkben.

Láttam,hogy mondani készül valamit,de helyette csak elmosolyodott és kisétált.

Ledőltem az ágyamra és elragadott az álom.

-Jó reggelt kishúgom.-öntött rám egy pohár vizet Damon.

-Ha mégegyszer ezt csinálod kitekrem a nyakad.

-Alig várom.Éhes vagyok,és úgy gondolom ketten mókásabb vadászni.-váltott témát.-Az emberek még mindig nem hagytak fel a sátorzással. De ha esetleg követnéd Stefan diétáját az erdő tele állatokkal. Mindjárt gondoltam.-nevetett fel az elfintoridott arcomra.

Ez jó móka volt.-töröltem meg a számat.

-Be kell valljam te sokkal szórakoztatóbb társaság vagy mint Stefan.Mióta itt vagyok csak az érdekli miért jöttem, fárasztó.

-És nekem sem mondod meg miért jöttél?

-Csak akkor ha te is.

-Akkor ez eldőlt.Maradunk a sötétben.

Megragadta a karom és maga felé fordított.

-Én is hallottam ám amit Stefan,hogy az elmúlt időkben menekültél.Remélem nem hoztál ránk bajt.

-Mégegyszer elmondom,hogy rendben van az életem.És örülnék ha nem faggatóznál,fárasztó-utánoztam és közben kirántottam a kezem.

-Azt sem mondod el mi történt veled pontosan?Hogyan változtál át?És ki volt az aki átváltoztatott?És hogyan lehetséges,hogy tudsz a napon járni?

-Megöl a kíváncsiság mi?-húztam fel a számat kajánul.-De ez maradjon az én titkom.Inkább menjünk haza.

-Ezt csinálod egész nap?Olvasol?És még te mondtad Stefanra,hogy unalmas.

-Nem azt mondtad,hogy iskolába akarsz járni?Hát miért nem tetted?Senki nem kért,hogy itt maradjál...

-Tudod mit?Hétfőn beiratkozom.Fel is megyek összepakolni.

Épp a ruháimat pakoltam amikor valaki kopogott az ajtón.Fülelni kezdtem,hogy ki lehet az.Egy lányt hallottam aki Stefan keresi.

-Bocsánat,hogy bejöttem de az ajtó nyitva volt..-mondta.

-Elena igaz?Damon vagyok Stefan bátyja...

-Nekem azt mondta nincs testvére.

-Ami azt illeti volt egy kis nézet eltérésünk és nem igen álltunk szóba egymással.

Kíváncsivá tett ki ez a lány így lesétáltam. A nappaliból szűrődött ki a beszélgetésük.

-Zavarok?-dőltem neki az ajtófélfának.Ahogy a lány megfordult egy pillanatra megállt minden.

-Ó baszki ne már...Megint ez a ribanc?

-Hogy minek neveztél?

-Ribancnak.

-Camilla állj le...Ő nem olyan mint Katherine.

-Ki az a Katherine?-kérdezte a lány.

-Csak Stefan volt nője,de látom nem változott az ízlése...

-És te ki lennél?-Camilla Salvatore,Stefan és Damon hugicája.

-Na jó vannak még testvérek akikről nem tudok?-kérdezte.

-Ó drágám ha csak ezt nem tudnád..

-Most meg miről beszélsz?

-Ne is törődj vele Elena.Most szabadult a diliházból nem teljsen százas.-szólalt meg Damon.

-Hahaha Damon nagyon vicces.Igazából örülök is,hogy itt vagy Elena.Teljesen normálisnak tűnsz.Hétfőn kezdek én is az iskolában.Valami tanács?Akár mehetnénk együtt,merre laksz?

-2104 Maple Street 14.-válaszolta kissé hezitálva.

-Remek hétfő reggel ott leszek.És bocsánat a ribancozás miatt.Tudod a testvéremről van szó és a legjobbat akarom neki.

-Semmi baj,megbocsátok...

-Szia Stefan-fordultam meg.

-Elena nem is montad,hogy jössz...

-Na de Stefan ide nem kell senkinek sem bejelentkeznie.Az ajtónk mindenki előtt nyitva áll.-válaszolta Damon.

-Gyere Elena kikísérlek míg ez a kettő megöli egymást.

-Min vesztek össze?

-Ó szerintem az nem az én dolgom elmesélni.

-Figyelj vasárnap este lesz egy esemény Az Üstökös Éjjele gyere el bemutatlak pár embernek.És mesélhetsz egy kicsit a testvéredről.

-Milyen kedves. Alig várom,hogy kibeszélhessem.-kacsintottam rá.

Fél füllel hallgattam amit a testvéreim beszélnek.

-Most komolyan megharaptál valakit és életben hagytad?-kértem számon Damont.

-Azt elintéztem én...-mondta Stefan.-Mennyit volt itt Elena?

-Talán aggódsz érte?Félsz,hogy a történelem megsimétli önmagát?-kezdte ki Damon.

-Kérlek ne kezdjétek megint...De nem értem,hogyan lehetséges ez?Hisz egy az egyben úgy néz ki mint Katherine.-szóltam közbe.

-Ne tegyél úgy mintha te nem sántikálnál valamiben-ripakodott rám Stefan.-Meddig akartok még játszadozni mi?

-Várd ki a végét öcsikém és megtudod.-válaszolta neki Damon majd távozott.