Camilla Salvatore(V.D.&T.O. FF.) SZÜNETEL

19.

Caroline írt egyik reggel.

Kb másfél hete,hogy megrendezték a Bált.

"SOS kell valami ruha az Alapítói Táncra!!Indulok a Miss Mystic Falls címért!Le kell gyűrnöm Elenát!"

"Oké!Segítek!"

-Ebben jó leszel!-állt a tükör előtt.

-Biztos?

-Ahha.Illik hozzád.

-Kösz,hogy segítesz.Bonnie nem a legjobb öltözködésben.

-Visszajött?

-Igen...De ő mindig is Elena barátnője volt inkább. Mármint ők régebb óta ismerik egymást.

-Értem.

-Fogalmam sincs,hogy gyűrhetném le Elenát.Hogyan versenghetnék a halott szülők ellen...Most biztos szörnyetegnek hiszel.

-Én aztán nem.Te is tudod,hogy állok hozzá. Remélem te nyersz.

-Te vagy az egyetlen...Egyébként nem akarok ebbe beleavatkozni,de...Tyler ma megkérdezett,hogy mi van veled...

-Mit mondtál?

-Semmit.Azt,hogy kérdezzen téged.Mire azt felelte, hogy nem válaszolsz neki.

-Letiltottam a számát.-vontam meg a vállam.

A tánc napján gyorsan összekészülődtem.

Damon volt a kísérőm.Szánalmas.

-Végre rájöttek,milyen kibírhatatlan vagy?-karolt belém.

-Marha vicces vagy!-válaszoltam.-De neked sincs párod.

-Egyébként ma megpróbálom kiszedni Anna-ból mi lehet az a tárgy amit John annyira keres.

-Damon,engem ez az egész nem izgat.Úgyhogy kérlek ejtsük a témát.

Megkerestem Caroline-t.Megígértem,hogy segítek neki elkészülni.

-Itt vagyok!-integetett.

Elena és a nagynénje is fent voltak már.

Biccentettem neki.

-Jól vagy?-kérdeztem.

-Persze.Csak az előbb hallgattam végig,mennyire hiányzik neki az anyja.És,hogy csak miatta csinálja.

Gyorsan elkezdtem csinálni a haját.

-De ugye,nem lépsz vissza?

-Nem!Nekem ez fontos!Győzni akarok!

Megcsináltam a haját és a sminkjét majd elment öltözni.

Lementem és megpillantottam John Gilbertet.

Még nem volt alkalmam beszélni vele így oda mentem hozzá.

-Mi még nem ismerjük egymást!-nyújtottam a kezem.-Camilla Salvatore.

Megfogta a kezem és egy csókot lehelt rá.

-Nagyon örülök!John Gilbert.

-Úgy hallottam némi összetűzésbe keveredett az egyik bátyámmal.

-Nos igen.Damon-el volt egy kis félreértésünk,de már tisztáztuk.Még társak is lettünk.

-Hallottam hírét!

-Ahogy én is kegyedét!

-Igazán?Akkor biztos nem lesz meglepetés az,amire most kerül sor.

-Jó öreg fenyegetőzés?-nevetgélt.