A nap sugarai épp hogy bekukucskáltak a hatalmas osztályterem keskeny ablakain,így fényt juttatva az amúgy komor hangulatú terembe,ami ritkaságnak számíthatott ősz vége felé. A terem díszítése hasonlított egy középkori csatatérhez,néhol még pár pad is a feje tetejére volt állítva. Szokás mondani hogy a középiskolára már mindenki megkomolyodik,de ez valahogy nem egészen mutatott az igazságra. Luffy és természetesen csapata,ismételten kalózosat játszottak,amihez dukált a felborított pad "kalózhajóként". Hosszas játékuk után a tanár váratlanul betoppant a már hangulatos terembe és hangos kiabálás közepette rendet teremtett a zajos termecskében. Trafalgar Law nagyot sóhajtott,hiszen végre csend telepedett köréje. Ámbár az öröme nem sokáig tartott,mert a mindig zajongó Luffyt felállították és helyet kellett cserélnie Bepoval,Law legjobb barátjával. Az utóbb említett tiltakozni akart ez ellen az ültetésrend ellen,de tanárjuk csendre intette őt is. Luffy nyöszörögve könnyes búcsút vett barátaitól és helyet foglalt a Bepo által átadott széken. A fehér medve udvariasan üdvözölte a szalmakalapos barátait majd a viszonzás után ő is az újdonsult helyére ülhetett.
-Hé! - szólalt meg Luffy suttogva miközben meglökte Law könyökét. Az említett úgy tett mintha a megszólítás nem neki szólt volna de harmadik alkalom után idegesen kapta tekintetét a sebhelyes fiú felé.
-Na végre! Mi a neved? - kérdezte Luffy közben izgatott íriszekkel kémlelte a nyugodt ábrázatú férfit.
-Már két éve osztálytársak vagyunk. - válaszolt,majd figyelmét újra a táblának szentelte.
-Én is felejthetek,nem? Te tudod az én nevem? -kérdezgetett továbbra is. Law meglepődve rákapta tekintetét,majd' elnevette magát.
-Téged ki ne ismerne? - tette fel a költői kérdést ami gondolkodásra késztette a szalmakalapost,ezzel elhallgatatva őt egy ideig. De Law újabb szerencséjére ez se tartott sokáig.
-Szóval mi a neved? - lökte meg újból a fekete hajú férfit aki emiatt ismételten húzott egy csíkot a füzetében. Az említett mély lélegzetet vett és hosszasan kifújta,közben véletlen se fordult a másik felé. Mereven bámulta a táblát és úgy válaszolt a feltett kérdésre.
-Trafalgar Law. - válaszolta meg végül a többször feltett kérdést.
-Ahh! Ismerlek! Torao,igaz? - tette fel mosolyogva a kérdést. Trafalgar halál nyugodt tekintettel felé fordult,ami már-már ijesztően festhetett,de nem Luffynak.
-Simán Trafalgar. -mondta majd a csengő hangjára felfigyelve eltette a dolgait és éppen felállni készült,mikor is újboli alkalommal meghallotta a sebhelyes hangját.
-Viszlát holnap Torao! - mondta nevetgélve majd elpakolta cuccait és szinte átugrálva a padokon visszatért barátaihoz. Law csak szemet forgatva nyugtázta magában hogy egy újabb idiótát tudhat maga mellett.
YOU ARE READING
our love song
RandomNéma csend volt,a tanárúr hangja uralta a tantermet,mint úgy általában. Luffy halálra unta magát a szorgos jegyzetelés közben,ezért mikor tanára a digitális táblához lépett hogy azzal babráljon,az említett a füzete sarkába kezdte írni a zeneszöveget...