our love song

part 4

Trafalgar gyors léptekkel a mosdóhoz sietett és hangosan kicsapva az ajtót,bejutott a helyiségbe. Egyértelműen itt van.- gondolta magában. Lassú léptekkel besasszézott a kabinokhoz és bekopogott az egyetlen zárt ajtón. Halk szipogás törte meg a fülsüketítő csendet,majd egy halk 'ki az?' hallatszódott az ajtó túl oldaláról. Túl könnyű kiismerni.- gondolkodott ismét magában mielőtt szólásra nyitotta ajkait.
-Law vagyok. Luffy-ya te vagy az,igaz? - kérdezte meg a biztonság kedvéért,de úgyis biztos volt magában. Halk hümmögést lehetett hallani,ezzel bebiztosította magát.
-Nem értek más emberek lelkéhez,igazából a sajátomhoz se. - vallotta be őszintén a magasabb. -De ha bármiben tudok segíteni kérlek mond el. -mondta szinte suttogva. Luffy egy ideig csendben maradt,majd mikor lenyelte a torkában keletkezett gombócot feltett egy kérdést Trafalgarnak.
-Vesztettél már el számodra fontos embert? Vagyis közel álltál ahhoz elveszítsd? - kérdezte,közben újabb könnyei törtek elő.
-Azt hittem most rólad lesz szó,nem rólam. - kerülte ki egyszerűen a kérdést.
-Elmondok valamit de ne add tovább senkinek. - szólt halkan a kis szalmakalapos.
-Nem terveztem,ebben biztos lehetsz. - ingatta a fejét,miközben kezdett egyre kíváncsibb lenni.
-A bátyám kómában van. Ma reggel tudtam meg a másik bátyámtól. - hagyott egy kis hatás szünetet,miközben lefelé bámult a cipője orrát figyelve. Tudod,az élet kurva igazságtalan. - tört ki belőle az ami reggel óta nyomta a szívét.  -Csak egy idős nagyinak segített átkelni a zebrán erre egy autó telibe elütötte mindkettejüket. Az a banya túl élte pár sebbel,de Ace a patkába verte a fejét. Az a kurva aki vezetett meg néhány karcolást szenvedett. - újabb könnyek törtek elő belőle. Trafalgar szíve elszorult,nem szerette volna így látni a hiperaktív,bolondos Luffyt.
-Elmesélek neked valamit. - mondta Law,majd a tisztaság mániája ellenére leült a wc ajtóval szembe. -Mikor fiatalabb voltam,körülbelül hét vagy nyolc lehettem,lett egy nevelőapám,Corazon. Nem tagadom,rettentően szerettem őt,apámként tekintettem rá,és ő vérszerinti gyerekekénk kezelt. Egy nap, egy félreértés miatt az iszákos bátyja,Doflamingo tizenöt lövéssel megölte. Végzett az egyetlen emberrel akire számíthattam,megölte az apámat. Ezért én tizenhárom éves koromban megöltem őt a katanámmal,amiért javítóintézetbe kerültem,a nulláról kezdtem mindent tizennyolc éves korom után. - fejezte be miközben a plafont bámulta. Corazonra gondolt,akit a mai napig hiányolt,hisz az apja volt. -Te vagy az ötödik aki hallotta ezt a történetet, ne add tovább senkinek különben véged. - mondta halál komoly hangnemben. Law felállt,leporolta nadrágját és elindult az ajtón kifelé. Azonban hirtelen megtorpant mikor meghallotta hogy a mosdó fülke ajtaja hangosan kicsapódik. Luffy eldobta a táskáját és pillanatok alatt Trafalgar karjaiba vetette magát,amik automatikusan körül zárták a törékenynek tűnő testet. Sírt. Egyértelműen sírt. Law akármennyire is buta volt az érzelmekhez,tudta hogy most Luffynak erős karokra van szüksége amik menedéket adhatnak neki. Nem akarta közel engedni magához a szalmakalapost,határozottan elakarta kerülni a társaságát,de az élet úgy dobta hogy az ellenkezője történjen.
-Jobban lesz,igaz? Ace felfog kelni,igaz? - kérdezte kétségbeesetten kapaszkodva az őt szorosan ölelő Trafalgarba. Az említett zavarodott pillantásokat vetett a másik férfiú könnyes szemeibe és lágyan simogatni kezdte a feje búbját. Fogalma se volt arról,hogy mi ütött belé,mozdulatai berögzöttek,monótonok voltak,mintha már csinálta volna őket előtte. A csengő hangos szavai szakították félbe a vigasztalást,Luffy ijedten ugrott hátrébb a védelmező karokból. Zavarodott tekintettel felkapta a táskáját és kiigyekezett a mosdóból,de mielőtt még kimehetett volna a kijáraton Law megragadta az alkarját és visszarántotta magához. Szemei elvesztek a másik obszidián fekete íriszeiben,köpni-nyelni nem tudott,ajkai kicserepesedtek. Megrázta a fejét és zavartan elengedte a szalmakalapost,aki pillanatokig furcsán nézett a magasabbra,de nem szólt semmit csak elindult a kifelé vezető ajtón. Law a tükörhöz fordult majd átvizslatta magát. Arca és füle hegyei vörösen csillogtak,ezért a csaphoz hajolt és vizet fröcskölt az arcába hogy lehiggadjon. Megakartam csókolni. - jelentette ki magában,miközben polójába törölte arcát. Kiment az ajtón és Bepot vélte felfedezni,amint a kezében fogta táskáját amolyan "vedd már el!" arckifejezéssel.