our love song

part 5

Trafalgar bedugott fülekkel ült az iskola előtti padon. Táskáját a lábai között tartotta,hosszasan sóhajtott,miközben teljesen belemerült a dalba. Szemeit lehunyta,fejét a kormos ég felé fordította. Law korán reggel kipattant az ágyból,majd ránézett az éjjeli órájára ami 8:17-et mutatott ezért a lehető leggyorsabban a legközelebbi buszra sietett. Viszont az ébresztő órája rosszul járt már napok óta és erről teljesen elfeledkezett az emberünk,szóval a 4:35-ös busszal elindult az iskolához ami öt óra húsz perc fele lerakta őt,majd még egy tíz perces gyaloglás után furcsán meredezve állt az iskola hatalmas kapui előtt,fejbe rugdosva magát hatszor gondolatban amiért elfeledkezett arról,hogy elállítodott az ébresztő órája,és nem az alapján kéne tudakozolódnia. Toraot még mindig bosszantotta az eset,de nem volt mit tennie,csendben szenvedett. Majd' hogy álomba szenderül mikor még csak hat órát harangoztak. Nem vitte rá a lélek hogy felkeljen arról a kis rozoga padról ahol éppen ült,ezért inkább tovább hallgatta az egymás után jövő zenéit. Egy lassú,mégis tartalmas zene ugrott be következőnek ami Lawot kérdések nélkül a kis szalmakalaposra emlékeztette.
-Tényleg olyan kaotikus. - suttogta magának közben arcát tenyereibe temette.
-Trafalgar!! - kiabálta egy ismerős hang a füllhallgatóval ülő férfinek. Law lágyan elmosolyodott mikor meghallotta megmentője hangját,szinte kitépte a fülest szerencsétlen füleiből.
-Jó reggelt Bepo. - pattant fel a padról majd a szokásos pacsijuk után a jegesmedve feltette a sorsdöntő kérdést.
-Azt hittem ma is egy busszal jövünk? Hogyhogy itt vagy? - kérdezte kíváncsi tekintettel. Trafalgar fenyegető szemekkel a barátjára pillantott,szemével érthetően sugározta hogy ne kérdezgessen ezzel kapcsolatban. Bepo mókás kedvében volt ezért játékosan vállba lökte a vele egy magas férfit és nevetni kezdett.
-Csak nem előbbivel jöttél? - kérdezte tréfás hangnemben. Law,mint aki erre várt,elkapta barátja nyakát,egyik kezével ráfogott a másikra ezáltal bekulcsolta a jegesmedve fejét egy enyhe fojtásba. Bal kezével dörzsölni kezdte Bepo fejét,így összekuszálva ápolt bundáját. Az említett nevetve jajjgatott,és próbált kiszabadulni Law büntetéséből. Mikor realizálták hogy nem soká' hét óra lesz,lassan,de biztosan elkezdtek befelé cammogni az iskola területére. Trafalgar hulla fáradt volt ezért első irányuk nyilvánvalóan a büféhez vezette őket,ahol az imént említett kikért magának egy szép adag kávét néhány kisebb süteménnyel. Ezután az osztálytermük felé mentek,de olyan tempóban hogy még a nyugdíjas mamák is megelőzték volna őket a járókeretükkel. Óra húsz felé végre eltaláltak a termükhöz,ahova még mindig kómotosan sétálva bementek. Az osztály nagyobb része már helyet foglalt,beleértve Luffyékat is. Trafalgar némán a helyére csoszogott és leült a rossz passzban levő,de már egy kicsivel életvidámabb Lu mellé,két padot kihagyva kettejük közt. Luffy rámosolygott amitől Trafalgar úgy érezte megszédült. Intett neki egyet majd kinyitotta a füzetét és szorgosan olvasni kezdte az előző órai tananyagot. Félúton egy papírgalacsinnal lett fejbe dobva amit egyértelműen neki szántak. Trafalgar körül nézett a biztonság kedvéért mielőtt lehajolt és felvette a lapot,szemével kereste az elkövetőt vagy azt hogy biztosan neki lett címezve. Finom mozdulatokkal kihajtogatta a vékony lapocskát és elolvasta a tartalmát.
"Köszönöm a tegnapit,sokat segített."
Trafalgar oldalra nézett,egyenesen Luffyra,egyértelmű volt hogy tőle származott ez a kis üzenet. Tra-guy ráfirkantott valamit a papírra,majd Luffy asztalára dobta,aki kíváncsi tekintettel bontotta szét a galacsint.
"Nem tudtam segíteni,csak elfecsegtem a saját problémám. Jobban van a bátyád?"-
Állt a levélben. A szalmakalapos kezébe vette tollát és elmosolyodott a másik törödőnek tűnő kérdésén.

"Stabilizálódott az állapota. Az orvosok azt mondták felfog ébredni."
Ahogy leírta,összegyűrte egy gombóccá ismét,és visszadobta Trafalgarnak aki ismételten a füzetét bújta,de felfüggesztette ezt a tevékenységét mikor visszaérkezett hozzá a papír. Másodpercek töredéke alatta átfutotta szemeivel a sorokat és azonnal válaszolt az üzenetre.

"Remélem felépül,biztos nehéz lehet neked."

Amikor ezt leírta visszahajította a cetlit,majd újra a tanulásra koncentrált. Luffy bugyután mosolygott,nem hitte volna hogy Law tud ennyire együttérző lenni. Írt a lapra,visszadobta Toraonak majd elővette a telefonját hogy lecsekkolja az időt. Ez idő alatt Law elolvasta a papírt és fintorogva a tolltartójába helyezte azt. Nem igazán örült annak hogy Luffy megszakította a beszélgetésüket mondván hogy "nem zavarlak,hagylak tanulni". Úgy érezte hogy nagy mértékben kezd szimpatikussá válni neki a sebhelyes fiú,és talán más értelemben,mint ahogy azt az ember első hallásra elképzelné.