our love song

part 6

Utolsó órákban szabad foglalkozás volt így Trafalgar ismételten füllhallgatóval a fülében ült a padjában és egy A4es lapon munkálkodott. Nem szokott rajzolni,egyébként tehetséges volt benne,mégis úgy gondolta nem neki találták ki. Viszont most ritka alkalmak egyike volt,amikor papírlapot ragadott és lerajzolta ami épp az eszében járt. Különös minták és firkák,néhol emberek sorakoztak a lapon,az egyik feltűnően hasonlított a kis szalmakalaposhoz. Az említett sebhelyes srác Law mögé állt és figyelte a rajzokat amik egymás után jelentek meg,és bizony felfedezte saját magát is amit egyáltalán nem értett,és nem is volt annyi agyi kapacitása hogy elgondolkozzon rajta ezért leült Law mellé,kezeit összekulcsolta az asztalon,ráhelyezte fejét és figyelte mit rajzol a másik. Trafalgar annyira belemerült a firkálásba hogy percekkel később vette csak észre hogy Lu mellé ült. Ijedten takarta el a rajzlapját és értetlenül meredt a szalmakalapos íriszeibe. Luffy majdnem elszundított amikor felfigyelt az értetlen arccal bámuló Lawra,ezért felemelte fejét és szélesen elmosolyodott.
-Mióta ülsz itt? - kérdezte Law,hangjában megmagyarázhatatlan érzelmek villantak meg. Lu az ablak felé pillantott,majd vissza Traffyra és még mindig mosolygott.
-Körülbelül mióta engem rajzolsz. - válaszolta,majd újra kényelembe helyezte buksiját. Trafalgar elnézett róla és kínosan mosolyogva megvakarta a tarkóját.
-Ne..Nem az,nem te vagy,csak úgy jött. Mármint érted.. - próbált magyarázkodni kisebb-nagyobb sikerrel. Luffy nevetve bólogatott,és lehunyta szemeit. Trafalgar szemei tágra nyíltak,az elmúlt két-három nap alatt egyszer se hallotta nevetni a sebhelyest. Lu barátai hátra néztek,ők is meglepődötten figyelték az eseményeket,hisz Luffy velük se nevetgélt mostanában. Robin mindent sejtően elmosolyodott,közben Namihoz hajolt,belesúgott valamit a fülébe,mire a sárga hajú bólogatni kezdett. Usopp összenézett Chopperrel és mindketten bugyután mosolyogni kezdtek. Luffy semmit se vett észre abból ami körülötte történt. Traffyt mosolygásra késztette Lu nevetése,és az hogy nem realizálta a helyzetet,pedig egész egyszerűnek tűnt. Tra-guy visszafordult Luffy felé majd a szája mintha magától mozgott volna,kérdezett valamit a szalmakalapostól.
-Mit rajzoljak le következőnek? - kérdezte halkan mire Luffy rákapta a tekintetét. Hatalmas vigyorra húzta ajkait,és egy pillanatra elgondolkodott.
-Rajzolj húsokat! Sooook húsit! - felelte mosolyogva. Trafalgar elmosolyodott az alacsonyabb észerűtlen válaszán,de minden figyelmét a lapnak szentelte és úgy húzta a vonalakat mintha éppen élete legnagyobb alkotását készítené. Pár perc elteltével Luffy felé fordította a lapocskát,mire Lu szemeibe éhség csillant meg,majd hogy nem nyáladzani kezdett. Trafalgar lágyan mosolygott a jeleneten,ekkor visszahelyezte a lapot az asztalra és érdeklődve Luffy felé nézett. Nem tudta mit csinál,egyszerűen minden mozdulatát a szíve diktálta,valami azt mondta hogy ezeket kell tennie,és valami mintha azt súgta volna folyamatosan hogy megkell szerezned őt hisz szereted. Law valóban nem értette mi folyik körülötte,csak sodrodott az árral,hagyta hogy a víz mély álomba ringassa ahol egy sebhelyes,szalmakalapos nevető fiúról álmodik. Luffy élvezte a pillanatokat amiket Law okozott neki,nem volt ellenére az,hogy jobban megismerheti az idősebbet. Mindennek ellenéri Trafalgar mosolygásra,sőt nevetésre késztette őt ebben a nehéz időben,amire szinte csak a barátai képesek. Nem tudta volna szavakkal kifejezni amit Traffy iránt érzett,annyival volt csak tisztában hogy minden alkalommal mikor közel voltak egymáshoz,vagy esetleg beszélgettek,a szíve úgy vert mintha kiakart volna törni a helyéről,és mindez egy tetovált srác miatt. Luffy hirtelen felemelte a kezét amit Law egyáltalán nem értett,majd mikor hallotta hogy a szalmakalapos annyit kérdez hogy kimehet-e mosdóba egy pillanatra megnyugodott. Azt hitte arra kéri majd a tanárt hogy elülhessen mellőle csak mert megunta. Torao egy kicsit csalódottan nézte ahogy Luffy elhagyja a termet. Kihúzta a füllhallgatóját immáron mindkét füléből és csak nézett ki a fejéből,mint akinek se kép,se hang. Pár perc elteltével igencsak furcsának találta hogy Lu még mindig nem érkezett vissza,ezért ő is -mint nem régiben Luffy- feltette a kezét és kikéreckedett a mosdóban. Lábait szaporán szedte,nagyon rossz előérzete volt,és mint mindig most is beváltak a megérzései. Befordult a wc ajtaján,majd erőtlen kiabálást hallott,ami a kis sebhelyestől származott,ez nyilvánvaló volt.
-Luffy! - kiabálta amint beért a mosdóba. Az említett könnyes szemekkel ránézett és szemeivel egyértelműen sugározta hogy segítségre van szüksége. Eustass Kid,a végzősök diákelnöke éppen Luffy nyakát harapdálta,keze már javában felsiklott Lu pólója alá,nadrágja övét már kicsatolta,így az ferdén csúszott le a felső combjáig. Trafalgar Law szemében olyan mérhetetlen harag és gyülőlet tükrőzödött hogy azt szavakkal képtelenség leírni. Egyből a sebhelyes segítségére sietett,letépte róla a vörös hajú férget,majd akkorát bemosott neki hogy Kid a mosdó ajtónak esett,szájából kiserkent a vér. De Law nem hagyta ennyiben,még kétszer bordán rúgta,majd még egyszer szájba ütötte és hagyta,had szenvedjen magában. Luffyhoz lépett aki akkora már a földre rogyott és reszketett.