our love song

part 8

Rövidesen egy szünet következett amikoris Luffy elrángatta a baráti társaságát az udvarra hogy elmesélhesse nekik mi történt. Barátai tátott szájjal hallgatták végig az eseményeket,alig mertek hinni füleiknek. Zoro egyből felakarta keresni Eustasst,de a többiek nagy erőfeszítésekkel megnyugtatták. Lu megmutatta a sebeket amiket a vörös hajú okozott neki,és ezzel eldöntetett hogy minden barátja megutálta a piros hajút. Csengettek,ezért a baráti társaság egy emberként rohant be a kampuszról,végig vágtatva a folyosókon és fellökve mindenkit aki az útjukba kerül. Futás közben sűrűn hangzottak el bocsánat kérések tőlük számtalan ember felé. Szinte berúgták a tanterem ajtaját és helyet foglaltak,nagy szerencséjükre a tanárúr még nem ért be így kipihenhették magukat.
-Luffy rossz helyre ültél. Trafalgar vár rád hátul. - tájékoztatta a hosszú fekete hajú nő az éppen nevetgélő sebhelyest. Luffy felékapta a fejét,hátra nézett Lawra aki sovárogva nézett Lu irányába,majd mikor észre vette hogy a szalmakalapos őt figyeli elfordította a buksiját. A sebhelyesnek egy kúsza vigyor surrant ajkaira,felpattant és visszavágtatott az egyedül ülő Trafalgar mellé,majd leült,közvetlen mellé. Traffy ránézett eközben elmosolyodott,ami zavarba hozta a jelenleg életvidám szalmakalapost. Ezt követően tanárjuk betoppant,azonnal csendet teremtve a teremben,mindenki ő rá figyelt. Rövidesen elérkezett az iskola vége,az utolsó órán már csak beszélgettek és nevetgéltek megfeledkezve a tananyagról. Trafalgarnak sietnie kellett mert megbeszélt időpontra kellett mennie a menhelyre,hiszen egy kis állatot szeretett volna örökbefogadni. Még bőven volt két órája de Trafalgar nem szeretett késni,bár véleménye szerint néha belefér. Elköszönt Bepotól,majd a szalmakalapostól is elakart de az említett addigra már kámforrá vált,így nem fordított rá több figyelmet. A menhely körülbelül egy órányi távolságra lehetett szóval Trafalgar a legközelebb jövő buszra szállt és elindult a hosszadalmas úton. Mikor fülhallgatóját bedugta és elindította a zenét a telefonján felcsendült a jólismert 'Chaotic' ami mosolygásra késztette a tetovált férfit. Fél úton elbóbiskolt,de a rázos út hamar felkeltette álmaiból. Hosszas kínlódás után megérkezett az állatmenhelyhez,és félve átlépte a helység kapuit. Izgult és kíváncsi volt hogy vajon sikerül-e örökbe fogadnia egy kis állatot. Az egyik ott dolgozó férfi segítőkészen körbe vezette a tetovált férfit az egész épületben. Trafalgar megtorpant a kutyáknál,kis mosollyal az ajkain vizslatta végig az összeset. Tovább követte a férfit aki mutogatta mit-hol talál. Egy fordulóhoz értek,ezért Traffy automatikusan jobbra akart fordulni,miközben beszélgetett a férfiúval,de ezt meghiúsította valaki,ugyanis szemből neki ment,ezzel hátrébb lökve a magasabb férfit. Trafalgar idegesen rákapta a tekintetét az előtte álló fiúra aki leejtette a kezében tartott dolgokat.
-Áh bocsánat! - mondta majd rá se nézett a nagyobbra csak lehajolt felszedni az elejtett dolgait. Felpattant és meghajolt bocsánatkérően.
-Ugye nem kentelek ö-- az illető elakadt mikor felnézett az előtte állóra,kezeiből majdnem újra kihullottak a dolgok.
-Mugiwara-ya? - kérdezte a tetovált férfi és közelebb hajolt a kis sebhelyeshez.
-Torao! - szólalt fel hangosabban Luffy, közben letette a dolgokat amik a kezeiben voltak és szinte a fekete hajú nyakába ugrott.
-Úgy látom ismeritek egymást szóval magatokra hagylak. - susogta a férfi majd egy gyors kézfogás után kettesben hagyta őket. Luffy arca ragyogott az örömtől ahogy Trafalgarra nézett. Traffy egy kicsit értetlenül állt a dolgok előtt ezért fel is tett egy kérdést.
-Te miért vagy itt? - kérdezte meglepődötten,valójában örült hogy láthatja a szalmakalapost,azok után hogy nem tudott tőle elköszönni az iskola végeztével.
-Itt dolgozok! - jelentette ki vidáman. Trafalgar egy kissé megilletődött a hirtelen jött válaszon,de aztán mosolyogva nyugtázta magában az információt. Valóban úgy gondolta hogy a sebhelyes nem csak szemkápráztató külsőt,de még annál is csodálatosabb belsőt tartalmaz.
-Ah de igaz is! - szólalt fel a fekete hajú a normálnál nagyobb hangnemben majd szórakozottan folytatta mondanivalóját. -Monkey D. Luffy áll szolgálatára,bármiről is legyen szó! - mondta nevetgélve,közben vigyázban állt,kezét a homlokához csapta megmerevített ujjakkal. Trafalgar egyszerre találta iszonyatosan nevetségesnek és irtó aranyosnak a szalmakalapos 'műsorát'. Law egy kicsivel szűkebbre lopta a távolságot kettejük közt,megragadta a szalmakalapos kezét és a markaiba szorította.
-Ez úgy hangzik mintha feletted állnék,hagyd abba. - suttogta az alacsonyabb füleibe,akit kirázottt a hideg,végig futva az egész gerinc oszlopán. Luffy arca vörössé változott,szinte felhevült az egész teste a másik meleg,lágy leheletétől.
-Uhm,szóval milyen állatot szeretnél magadnak? - kérdezte,közben megköszörülte a torkát és kínosan félre nézett. Traffy elengedte a kezeit,zsebre vágta a sajátjait és szórakozottan kereste a szalmakalapos zavarban levő íriszeit.
-Macskát. Macskát szeretnék. - szólalt meg egy kis idő után,majd hátra lépett kettőt és várta a másik reakcióját. Luffy,mint akit felvillanyoztak,megragadta Trafalgar alkarját és húzni kezdte maga után a macskák keneleihez.